2009.07.28. 18:57
Apátlanul
A gyerekkel töltött itthonlét általában kezelhető-szerethető, főként, ha méhünk gyümölcsével (nomeg annak apjával) már egy ideje összeszokott párost is alkotunk, ismerjük egymás szokásait, rigolyáit. Betéve tudom, kb. mikor passzolható le a gyerek a zapjának, mikor tudom beszorítani a napimelót, mikor végzem el a házimunkát (értsd vacsorafőzés) és mikor van a délutáni pihenő.
Talán erről még nem írtam, de a jólbejáratott napirendünk pár hete szisztematikusan borul. Ugyanis HuncAput egyre többször szólítja el a kötelesség, hol idegenbe jár műteni-rendelni, hol a saját házuk táján adódik valami időigényes különlegesség, ami nem passzírozható be a megszokott rendelési idejükbe, ezért van az úgy, hogy akkor indul dolgozni, mikor mi még föl sem ébredünk, és akkor érkezik, amikor Kicsi Trónörökösének már semmisejó, pici vörös nyusziszemeit már csak egy apapillantásnyi időre képes nyitvatartani. Vagy képtelen ébren megvárni. A héten ez zsinórban a harmadik ilyen napunk, (igen, beleértve a vasárnapot is), napközben ugyan beszéltek kétszer telefonon, amikor is HuncApu megígértette Egyetlenével, hogy igenis jógyerek lesz, (erre hevesen bólogatott!), és, hogy hagyja az anyját dolgozni, akinek -mit ad Isten?!- két napja szinte egésznapos melói vannak. Ebbe kellett beiktatnom egy bevásárlást, egy rövidke sétás-játszóterezést és a máskor oly megszokott Hunoros közös összebújásainkat. Ezenkívűl beköszöntött a kívánósság embertpróbáló időszaka, tegnap esti felszusszanásként eltüntettem egy liter habbá olvadt epres-sztracsatella fagyit (nem elírás, ilyen állagúnak szeretem), ma meg sajtos rudakat sütögettem a 40 fokban, a krumplileves mellé. Fene a fura hóbortjaimat továbbra is.
Persze, tudom, áldott állapotunk van minékünk, bőséggel hozzászoktatva a jóhoz, hiszen Apjuk nagyot sok időt tölt Hunorral is meg velem is, sok terhet levéve ezáltal a vállamról. És igazán ezekben a napokban érzem, amikor fut a lakás, hullafáradtan zuhanok be az ágyba esténként... Persze, mindent meg lehet szokni, mindent el lehet viselni, ki lehet bírni, ám én mégis emelem most virtuálisan azon nők-anyák előtt a kalapomat, akik ezt mindig is így csinálták, akik esetleg egyedül nevelik gyermeküket, vagy akik esetében természetes és mindennapos dolog, ha a Papa elutazik olykor-olykor hosszabb vagy rövidebb ideig...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mazsola01 2009.07.28. 19:54:51
Kívánósnak lenni: sosem felejtem el az érzést, hogy azonnal ennem kell, mégpedig csak azt az egyetlen ételt, ami tuti elérhetetlen számomra az adott pillanatban... a fagyi meg pont a leírt módon tökéletes ;)
(Sms várja a válaszát :)))
Kinga85 2009.07.28. 20:08:16
Eriberi33 2009.07.28. 20:34:16
Kitartás, előbb utóbb HuncApu újra CSAK A TIÉTEK lesz! )
LiliBogar 2009.07.28. 21:27:09
Puszi
hugomum · http://hugoelete.blogspot.com 2009.07.28. 21:44:17
en total megertelek, a ferjem workoholic:D
en is mindig arra gondolok, hogy masoknak milyen lehet, akiknek egyedul, de tenyleg egyes egydul kell mindennel megbirkozni. ez kemeny, es erot ad...de nagyon tud hianyozni nekunk is...
Bingii 2009.07.28. 22:54:07
Amúgy örülök, hogy jól vagytok, még ha Huncapu olykor nincs is Veletek. A lényeg, hogy mindig hazajön és helyre áll a rend;))))
ilgya1 2009.07.28. 23:07:34
Én mindkettővel a töltött káposztát kívántam,még jó,hogy olyan hamar elkészíthető ételeket...
PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2009.07.29. 08:36:05
Kívánósság:))) Vasárnap este én is pogácsát sütöttem:))))
masika 2009.07.29. 13:55:58
A napirendet sajnálom, az egy jó dolog, de remélhetőleg lassan majd helyre áll a rend.
Kívánosság:-) Én koviubit ettem dinnyével folyamatosan!
Andi82 2009.07.29. 16:46:21
Naluk is nagyon keveset van itthon Apa, de mi mar igy alakitottuk ki a napirendunket. Inkabb akkor van borulas, ha itthon van par napot. :))
Kivanossag :)) Meg elenken el az emleke bennem is. Jo, mert barmit megehetsz, ra lehet fogni Valakire. :)
LindaDavid 2009.07.29. 21:50:02
Csillagbaba1 2009.07.29. 23:02:41
cucka 2009.07.30. 09:23:19
Én belátom, hogy nem vagyok az a kimondottan "egyedül nevelem a gyerekemet" típus. Sőt. Imádom a fiamat, mióta megszületett talán ha két napot (értsd összesen 48 órát) ha töltöttünk egymás nélkül, nagyszülők aktívak, dolgoznak, sosem volt "lepasszolva" Hunor. Az itthoni lepasszolások meg olyanok, hogy én dolgozom az egyik szobában, a fiúk meg javarészt mögöttem szöszmötölnek. ;) Talán túl partszakítóan hangzik, de én úgy vállaltam a gyereket és úgy szeretném a továbbiakat is, hogy a gyerekellátás ne 100 százalékban rám háruljon, 5-10 százalékot vegyen ki az édesapa is belőle. És nem csak nekem van erre szükségem, Hunor is imádattal várja a fiús perceket. :) Továbbra is a a véleményem, hogy szükség van az apákra, egészen más típusú játékokat játszanak ők ketten, mint amiket mi. Így egészül ki a puzzle és ettől lesz kerek a világ. :)
Most kicsit éreztem milyen lenne egyedül... nagyon kemény! Ezért is tiszteletem azoknak, akik ezt így csinálják. :)
Ingrid 2009.07.30. 10:15:41
Én is úgy gondolom, hogy egy gyereket KÉT ember vállal: egy férfi és egy nő.
Ha az apa a megélhetésért a nap 95%-ban távol van, az nem bűn részéről, az anyának igenis helyt kell állni és végig kell csinálni, DE!
Ez nem normális állapot. Magunkon látom, ha a férjem sokat dolgozik, sokat van távol, ő hazajön, eszik, lepihen és este tízkor akár el is aludhat. Én pedig még vasalok, összeszedek, felmosok, mosogatok, teszek-veszek, sokszor akár éjfélig is.
Nekünk, anyáknak a gyerek mellett (ami állítom, sokszor van olyan fárasztó, mint egy napi nyolc órás munka, sőt!), még ott marad a háztartás is, szemben a pasikkal, akiknek "könnyű" elintézni ezt a dolgot azzal, hogy pénzt keresnek, egzisztenciát teremtenek.
És eddig még csak a hétköznapi dolgokról írtam csak, arról, hogy lelkileg, érzelmileg és a gyerek fejlődésének is szükséges a mindennapos együttlét, apa jelenléte, az még csak ezután (vagy ez előtt) jön!
Apa nélkül gyereket nevelni egészségesen nem lehet! Ebben biztos vagyok. Apuka ne a telefonon keresztül nevelje a gyereket, hanem aktívan és erős támaszt nyújtva érzelmileg és fizikailag is!
Cuckám! Ezek a sorok nem nektek szólnak, tudom, hogy a ti elképzeléseitek és terveitek nem a mostani pár napos valóságnak felelnek meg és azt is tudom, hogy ha tehetné, Huncapu egész nap veletek lenne.
Ritka az ilyen férj és apa, és ezt sajnálattal mondom, mert biztos vagyok benne, hogy a sok-sok tönkrement házasságnak, boldogtalan kismamának és kiegyensúlyozatlan gyereknek a hátterében ez áll: Az elfoglalt apuka, a kevés együttlét és a sok-sok anyára hárult feladat...
Remélem a kis házikedvencek jobban vigyáznak ezentúl az egészségükre, és a ti mindennapjaitok visszabillennek a megszokott kis rutinba :)
Hunorkám! Tarts ki, Heléna azt üzeni, segíts sokat Anyának, amíg Apa szabadabb nem lesz.
Hozzászólások: