2009.10.01. 18:21
És tudja és tudja és tudja!
... és mégse csinálja!
Lassacskán szívügyemnek kezdem tekinteni, hogy varázslatos babszem Jankónk továbbra sem óhajt a minyelvünkön kommunikálni. Persze tudom, az égadta világon semmiről sem vagyunk lemaradva, nomeg keringenek legendák Einsteinről is, aki csak 5 évesen szólalt meg először, és persze vannak teljesen hétköznapi Hunor korabeli manócskák, akik már javában mondatokban beszélnek. Igazából kézzel-lábbal, mutogatással és hangjelekkel abszolút érthetően ellavírozik Huncmester a világunkban, ám bennem mégis olykor adódik egy csöpp hiányérzet meg szívdobogás, főként olyankor, amikor véletlen kicsúszik a száján valami odaillő és értelmes szóra hajazó.
Történt ma, hogy vasalásos restanciám fojtogató gyűrűjében, Minkalány sűrű szüneteket követelt ki magának (közelít a hidegfront...). Ilyenkor Huncos is mellémkuporodott a fotelba, rámfeküdt, szorosan hozzámbújva pihentünk. Az egyik ilyen szünetben hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem csibészlurkómat, hogy mondod azt, hogy Ági? (kis magyarázat: azért pont az Ágival indítottam, mert exkolléganőm legutóbbi látogatásakor egész délután azt szajkózta, hogy gági-gági-gági), mire dedem rámemelte sűrű szempillával körülölt szemeit és legszebb magyarságával azt mondta Ági. A nemvárt sikertől felbuzdulva, ám továbbra is blazírt higgadtsággal tovább kérdeztem, és hogy mondod azt, hogy Huni? Kisfiam erre a legtökéletesebb kiejtéssel ismételte utánam, hogy Huni... rafkós róka ellenben ráérzett a ráéreznivalóra és innenstől extázisba bohóckodta magát és semmit sem volt hajlandó utánam ismételni, sőt! Belecsapott egy azóta is tartó nyelvjátékba (nyelv szájon át ki-be himbál, miközben torkát folyamatos lálálálálálálá hagyja el), mely akkor és csak akkor kezdődik és mutat egyre emelkedőbb hangerőt, amikor én a Zapjával szeretnék pár szót váltani.
Aztán meg a véletlenek furcsa játéka, váratlan telefonhívás, régnemlátott barátnő és ugyanazzal a jóhírrel örvendeztetjük meg egymást és sírva nevetünk és ugyanarra gondolunk és ugyanúgy örülünk a másik sikerének. És ez jó. Mindennél jobb.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Eriberi33 2009.10.01. 21:39:47
Látod, tudja ő, csak nem akarja...
(Van az a vicc, hogy a szülők már kezdenek beletörődni, hogy a 2 éves gyerekük nem beszél, mikor egy reggeli közben megszólal: "Anya, ideadnád a lekvárt?" a szülők le vannak döbbenve: "Te tudsz beszélni??" "Persze, csak eddig minden rendben volt..." ;) )
hugomum · http://hugoelete.blogspot.com 2009.10.01. 22:54:55
nincs elkésve semmiről, de megértelek!:) csók
Kata76 2009.10.01. 23:19:47
Megértelek, én is egyrészt szeretném, ha már beszélne A., másrészt viszont szerintem addig jó, amíg nem beszél.:D
De végülis a maguk kis babanyelvén beszélnek ők, be nem áll a szájuk, nem?!
Puszi Nektek!
(Én is ma vasaltam:DD)
kata790313 2009.10.02. 08:11:35
Egyébiránt a legjobb barátom három éves koráig semmit nem volt hajlandó mondani, majd minden előzmény nélkül egyik délután egy laza összetett mondatban közölte, hogy :"esik a eső, kérem az esőkabátot"Persze anyuka majdnem elájult, a gyerek meg jót nevetett. Azóta egyébként dr.-ral kezdődik a neve és ügyvéd lett a szentem:))
Nani 2009.10.02. 08:19:36
meglátod olyan hirtelenséggel kezd el majd beszélni, hogy nem győzöd csodálni a fiadat!! Puszi Nektek!
Hozzászólások: