2010.06.09. 18:50
Büszkeségem
... avagy egy történet arról, hogy bár (nekem még) kicsi és még mindig nembeszél, azért már mindent ért és tud nagyon is felelős döntéseket hozni
Vasárnap, amikor nálunk tetőzött a Duna, és már bizonyossá vált, hogy eléri a veteményest, és a tyúkjaink is lábat moshatnak, a környék rutinrókáit megkérdeztük, mit tegyünk. Ők azt ajánlották, mentsük a menthetőt, azaz ami termény beért, ássuk ki. Húztuk-halogattuk, valamifajta csodában bízva, talán mégsem... hiszen ez volt az első évünk itt, az első kétkezi munkánk látható eredménye... (és akkor mit érezhettek azok, akiknek életük munkáját vitte most el a víz?!...)
Estig halogatta a másikfelem a munkát, szürkület volt már, Hunor hullafáradt, esett-kelt, nyüsszögött és már semmise volt jó. Ekkor megkértük, döntse el mit szeretne: kimenni kiásni a hagymáinkat-retkeinket ("katykaty"), de akkor ez most nem játék, hanem komoly munka és nem lehet közben rinyálni, vagy meggondolni magunkat, menteni kell a menthetőt, vagy pedig bejön velem vacsorázni, fürdeni, mesét nézni? Az apja mellett döntött. Besötétedett mire végeztek. A fiúk sárosan, maszatosan, szúnyogok által bőven összecsípve érkeztek. Hunor igazi férfi módjára lehajtott egy nagy pohár bodzaszörpöt, és kb 5 perc múlva elaludt fürdés és vacsora nélkül. Ennyire fáradt volt.
Aztán az apja mesélte, hogy felelőssége teljes tudatában húzkodta a retkeket és pakolgatta a motorhoz kötött kisdömperre a terményt és cipelte a házig. Egyetlen szó nélkül. Keményen dolgozott. Akár egy férfi.
(Ez itt a kert! a kutya-málnabokor mögött van a veteményesünk)
És azoknak, akiknek nem sikerült ennyivel megúszniuk most segítség kell. Minden fórumon érkezik a segélykérés, érkeznek a döbbenetes és torokszorító képkockák-videók. Aki megteheti, keresse meg a módját és meggyőződése, hite szerint választva tegyen értük. Mert most szükség van minden segítő kézre, minden telefonhívásra, minden támogatásra.
1749 Vöröskereszt adományvonal
Magyar Református Szeretetszolgálat
8 komment
Címkék: hasznos ház árvíz hunc fejlődés
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ilgya1 2010.06.10. 00:37:17
Annyira szörnyű.....annyira sajnálom őket.
Huncmacinak egy nagy cuppanos a dolgos kis kacsóira!!!!
ilgya1 2010.06.10. 00:42:04
PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.06.10. 06:54:38
Igen, öröm az ürömben, hogy ennyivel megúsztátok... és én is remélem, hogy valóban oda kerül a pénzünk, ahová szántuk, ahol szükség van rá.
cucka 2010.06.10. 10:19:24
Lányok, én vagyok annyira naív, hogy elhiszem azt, hogy ekkora baj esetében, senki sem akar saját zsebre dolgozni, és a segítségek eljutnak oda, ahol szükség van rájuk.
Ezért gondolom azt, hogy sokféle választási lehetőség van, sok számlaszám, sok egyesület próbál segíteni, ki kell választani azt a számunkra szimpatikusat, akiben megbízunk és rajta keresztül adományozni.
Kinga85 2010.06.10. 13:30:18
PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.06.10. 14:05:47
motymoty 2010.06.10. 14:17:06
Hogy hova küldöm a pénzt azt még én sem tudom, de szerintem is meg fogják kapni!
Hozzászólások: