2010.07.01. 17:46
Hasonlítósdi
Amióta a gyermekeink megszülettek, egy új társasjátékot űzünk, össz-családilag játszuk, néha beszállnak vendégjátékosok is, hasonlóság-keresésesdinek hívják. A fiam tiszta apja, a lányom tiszta fiam, ám mégsem tiszta apja. Néhol felbukkan egy-egy vörösesbarnás enyémapu hajszín (Minka), máshol tejfelszőke HuncApuság (Hunor). A fiam szeme kérdéses (zöldes elveszelbenne-színű), a lányom szeme mély(király)kék. Tuti nem marad ilyen.
Hunor alkata az apjáé, bevállalnám Minkát a sajátoménak, de egyrészről ugyan én is duci baba voltam, ám ennyire talán mégsem, másrészről felnőttként igenis voltam vékonka 48 kiló is, (bár akkor határozottan asszonykarúnak és pókhasúnak tartottam magam... mai eszemmel jobban is kihasználhattam volna akkori testi adottságaimat... és rossz az, aki rosszra gondol!) és 52-vel mentem férjhez is. (amire büszkék lehetünk...) A mostani súlyomról nem nyilatkozom. Kicsivel több. (ez a tökéletes megfogalmazás, mert a kicsivel több fogalma kellemesen relatív...)
Minkus kicsit kakukktojásos volt ezidáig, a kevésbé karakteres jegyeivel, igazi mixnek minősül. És most előkerült egy gyerekkori nagymama fotó, mely szerint Minkus is részt vesz a játékban és igenis nagyonis hasonlít. A szépen ívelt hosszú szája, a magas homloka, a pisze orra, a huncutul csillogó szeme, a feje tetején égnek álló pár szál haja.
Feltett szándékom, hogy a következő gyermekünkben kicsivel jobban benne legyek, bár én már azt is félsikernek könyvelem el, hogy másodikra lányunk született! Gyermekeinkben a zuram domináns génjei uralkodnak, én csak recesszíven szunnyadok. Legkésőbb az unokákban kitörök, ígérem.
5 komment
Címkék: érdekesség hunorfotó minka fotó
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gneke 2010.07.01. 20:53:05
Én annyira nem szeretem ezt a családi-baráti játékot, bár harmadszülöttünk már egyértelműen énreám hasonlít, de van aki inkább leharapná a nyelvét, minthogy kiejtené ezt a száján( ó a drága mama...)
Másodszülöttünk tiszta apja, ezt a vak is látja, viszont jellemben egyáltalán nem hasonlít rá. Szóval mindenki jóvegyes.
micka · http://micka.freeblog.hu 2010.07.02. 05:27:26
amúgy én mindkét gyerekedben látlak.
PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.07.02. 09:05:51
Kinga85 2010.07.02. 14:05:59
cucka 2010.07.03. 12:31:03
@gneke: érdekes, mert a saját gyerekeimben én tényleg nem látom magam, de pl nálatok vagy Beáéknál (Máté-Milán anyu ;) ), határozottan "látom" kitől mit örököltek a kicsik.
@micka: ha Hunorvezér valóban verbális kicsién lesz, akkor nekem valami hathatós megoldást kell kieszelnem a monoton háttérzaj elviseléséhez. :)))))
@Kinga85: Nelli sztem is inkább Rád hasonlí. :) Én is szeretem ezt a "játékot", és tényleg alig várom, hogy végre az én "oldalam" szunnyadói is kibújjanak. ;)
Hozzászólások: