Huncosról anno írtam már egy effélét, kiskirálylányról is érdemes egyet fabrikálnom, mert csöppfiam esetében, a két év távlata is feledtetett pár örökérvényű kedvencet. (avagy neki se legyen makulátlan múltja vagymifene)

Minkust sokféleképpen szólítgatjuk. Hívjuk őt Minkesznek, Minyonnak, Minilánynak (ez ugyan lassan kezd groteszkké minősülni), Minkizzük is, Minkucifucizza remekbeszabott apukája, Minicicalányozom rózsaszín ködben, olykor  Minkeszkuzom (nem tudok szabadulni a gyökerektől), használom a Mincit is, de az igazán tuti befutó a Bunci(lány) lett. (és az ebből kézenfekvő Buncó és Bunyó(ca)...) Saját maga választotta, amikor egy szép napon készületlenül lebunciztam, ő gurgulázó kacagással válaszolt. Sorsa megpecsételődött. Buncivá vált.
És lassacskán mindenki így szólítja, cinege hangú bátyja is buncizza.

A ma reggeli közértlátogatáskor megtudhattam, miként becézgeti lelkemből szakajtott magzatomat a köz. Megkérdezték, hogy van a kis dúshús leányzó? valamint elcsíptem egy telefonbeszélgetést, amiben férj megemlítette feleségnek, hogy itt a doki lánya is, igen, a kis dagi.

A magasranőtt barátnőm önmagát látja leányomban, tegnap még a szüleinek is megmutatta, akik elvarázsolva a dezsavütől kézről-kézre adták, hogy tényleg pontolyan, mint a sajátjuk volt, aki szintén vidáman elboldogult bárhol, ha kikandikált az ujjai közül egy szelet gépsonka. Pár kétségbeesett kísérletett tett irányomba, hogy talán ne adjak többet enni neki, vagy gondoljak arra, milyen sanyarú gyermekkora lesz, minden tornasorból ki fog lógni, vagy széltében, vagy hosszában, Legmeggyőzőbb aduja a hát nézz rám felkiáltásai voltak, melyeket szemforgatások követtek.
És a fodros ruhák használatától is eltiltott, főként azok fotózásától és körbeküldésétől család és legjobb barátok számára. Vagy annak blogban való publikációitól.

És véletlenül még össze is öltöztek ezek ketten, de nem fotózhattam le idillüket.

És ő tényleg a barátnőm. Nekem ilyenjeim vannak. És kellemes nevetős-evős délutánunk volt. Szellemfrissítős. Emlékezős.
Azt gondolom, pár évre eltántorítottam a gyermekvállalástól, pedig nem is voltak csúcsformában a skacok. Amolyan rialiti nagymagyar valóság volt: egyik nyüsszögött, másik rákontrázott ezer decibellel. Győzzön a hangosabb elven működnek néhanapján.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

motymoty 2010.07.22. 14:57:19

Szerintem ne töröld később sem, aranyos. :)
Azért arra semmi garancia nincsen, hogy ha elindul nem adja le rövid idő alatt kis duciságát.
A barátnői tanácsokból meg nem kell ám mindet megfogadni, továbbra is számítok fodros fotókra.

Válasz erre 

Dius_78 2010.07.22. 22:38:25

Az ilyen kis Buncilányokból szokott felnőttként a kis madárcsontú lenni. :)
Anno a középső fiammal volt egyidős egy kislány, aki még Minkánál is sokkal-sokkal Buncusabb volt, általában együtt jártunk a tanácsadóba, és mindig csodájára jártam a hurkáinak. Erik sem volt kicsi gyerek, de ez a kislány mindig minimum egy kilóval előtte volt.
Most nyolc évesek.. a kislány pedig nagyon szép formás alakkal balettozik. :)

A fodros ruhákat meg igenis látni akarjuk. (én legalábbis mindenképp)
És csatlakozom motymoty-hoz, ne töröld a bejegyzést. :)

Válasz erre 

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.07.23. 07:38:57

ÓÓÓ lesz itt még olyan bejegyzés is, hogy mitől ilyen sovány ez a lány!!!!
Amúgy én is remek sonkákkal rendelkeztem kicsilány koromban, majd mutatok képet:) Aztán mikor elsős lettem, azt akrták halasszak 1 évet, mert nem voltam csak 16 kiló. Az egyetemen alig voltam több 40-nél.
Meg aztán Hunor sem panaszkodhatott emlékeim szerint a kilóira picikorában, most meg milyen fess karcsú fiatalember lett belőle:))))

Válasz erre 

Eriberi33 2010.07.23. 11:39:18

Én nem értem az embereket komolyan... Már a múltkori strandolóson is felhúztam magam, meg most ezen is... :S Hogy lehet ilyet mondani egy Anyukának?? :(
Szerintem gyönyörű Buncilánykátok van, és igenis tessék habosbabosban fényképezni, és publikálni, mert mink szeressük! :D

Válasz erre 

Melike80 2010.07.23. 14:58:14

Felháborítóak az emberek.. nagyon ráérnek. Annyira bosszant az ilyen.Minka úgy tökéletes, ahogy van. Dalmán is csodálkoznak.. a falusi parasztasszonyok- ó de nagy, óriási... pedig sokan tőle nagyobbak.
Olvaslak ám.. mindíg. s puszilunk

Válasz erre 

cucka 2010.07.23. 17:42:53

Ó, nem féltem én a kis kipárnázott madárcsontúmat, hiszen Huncos is ilyen kaliberű volt, aztán most milyen fess és nyalka, csirketestű legénnyé fejlődött?! és a Bunci becenév pedig -nekünk- kifejezetten tetszik. ;)
habosbabos fidresfodrost meg úgysem ússza meg. a zanyjának is volt. :P

Válasz erre 

Kinga85 2010.07.24. 18:58:15

Csodajó becenevek :) Buncilány meg úgy tökéletes, ahogy van, csak irigykednek a kis hurkásodra :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: