Kezdem az előttével. Most nem kezdenék bele, hogy miért, de pár napja heves késztetést érzek egy új farmer megvásárlására. Talán nem is lett volna mindez annyira fontos, ha mondjuk az első boltban sikerül magamravalót találni. És mondjuk válogathattam volna a lehetőségek között. De nem így történt. Sőt, ma egy madárcsontú hamvas 19-es eladóleányka nem átállotta szemrebbenés nélkül a képembemondani, hogy most nem divat a 30-as naci méret, gyakorlatilag senki sem keresi. (Ööö, esküszöm nem divatból hordok ekkorát, boldogan elővenném a pincemélyére csomagolt 27-eseimeit, ha mondjuk  beléjükférnék.)

Bolt boltot követett, amíg a többiek -egyre türelmetlenebbül- rótták a kisvárosi köreiket,  aztán az egyik nagyondrága farmert árusító üzletbe végre a kezembe akadt egy 30-as, ami ráadásul az 50 %-os leértékeltek között pihent, egy gyors magamrarángatás után tökéletesnek ítéltem. A kasszánál a bűvös 25 ezer hallatán majdnem dobtam egy hátast, az itt dolgozó, szintén 19 éves leányka hebegve-habogva kerekített 20 ezerre, ekkor megemlítettem, hogy én ezt az 50 %-osok közül ragadtam ki, ő keresgélte a valódi árát, majd rábeszéltem megegyeztünk, hogy mivel nincs több ilyen méretű, ez tuti utolsó darab, tehát féláras. Megszereztem, elviharoztam. Remélem, nem leszek kiplakátolva városszerte, mint közveszélyes bűnöző. (még a  blokk elütött kijavítását sem vártam meg, sőt jobban belegondolva a blokkot sem...)

Szülői: hátöööö... az óvónéni első találkozásra szimpatikus volt. És most másodikra is. Megnyugodtam. Bízom bennük és tudom, hogy jó kezekbe adom lelkemből szakajtott magzatomat. 13 anyuka ücsörgött a pindur székeken és ismerkedett össze -az óvónéni kreatívságát dícsérendő- játékos módon. Aztán röviden bemutattuk gyermekeinket. (minden anyuka meggyújtott egy gyufaszálat és amíg az leégett pár szóban össze kellett foglalnia a gyermeke számára fontos tulajdonságait. Érdekes volt más szempontokat tapasztalni, tanulságos volt, hogy más anyák mennyire más oldalról tapogatják ki a gyermeküket... ) Aztán jött a számomra új szint: felnőtt nők a szemem láttára könnyhullatásig voltak képesek azon vitatkozni, hogy a gyereküknek mi legyen a jelük.  (Két anyuka is szerette volna ha a gyermeke tigris lenne, annak ellenére, hogy nem volt tigris jel a választható jelek között, végül az egyik anyuka lemondott róla és kérte a szitakötőt, ami nem mellesleg szintén nem szerepelt a használható jelek között, mire a másik anyuka közölte ő nem csíkos tigris akar lenni, hanem rózsaszín. Én ennél  a pontnál kezdtem el keresni a kandi kamerát...)

A mi jel választásunk kurtafarkúra sikeredett, ugyanis az óvónénik már konkrét ötlettel vártak, hogy Hunornak szakrálisan a szarvas kell a jele legyen. Én meg rábólintottam. A zuram azóta is azon röhög, hogyan fogok visszaforduló szarvasokat (mer persze, hogy csodaszarvas dukál a kölöknek), hímezni a Huncos ruháiba. Én nem röhögök. Gondolkodom.

A lelkem megnyugvásra lelt. Nem kell semmivel sem sietnünk. Jövő héttől elkezdjük a heti 1-2 délelőtti bejárogatást-játszást, ha működik, ott is hagyhatom 1-2 órára.  Úgy érzem, még nem tudom teljesen odaadni őt. Az óvónénink azt mondta, nem is kell. Érezni fogom ösztönösen, hogy mikortól lesz ez jó mindkettőnknek, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor otthagyom nyugodt szívvel. Akkortól viszont következetesen kell viselkednem. De addig semmit sem kell siettetni. (még a szobatisztaságot sem, a mackó-tisztaság is majd egyik pillanatról a másikra megoldódik, akárcsak a kisdolgok) Kitűztük a januári kezdést, de ha mégsem menne sincs baj. Szerencsére ráérünk.
Nem tudom, hogyan kellene ennek igazából működnie. Azt érzem, hogy ez most jó így. És mivel az elmúlt évek alatt igencsak ösztönösen, a megérzéseinkre hallgatva éltünk-neveltünk, most ezt érzem hozzám közelibbnek, humánusabbnak.
(és akkor dióhéjban idekívánkozik a magam története: 3 évesen rápróbáltunk az ovira. Akkor még nem volt beszoktatás, mély víz volt, bedobtak, rövid búcsúzkodás után Anyu otthagyott. 3 teljes napon át ordítottam-sírtam menetkor-ottlétkor-hazajövetelkor. A mai napig emlékszem erre a 3 napra. Anyu nem vitt többet oviba. Eltelt egy év és önként jeleztem, hogy menni szeretnék. Erre a napra is tisztán emlékszem. És imádtam az ovit. Pontugyanazt, ami ellen előző évben minden idegszálammal tiltakoztam. )
Jó érzés, hogy már most ekkora gondoskodással és odafigyeléssel várják a gyerekeket. Túlzás nélkül állíhatom, hogy ez az ovi személyreszabottan kezeli a beszoktatást és a mindennapokat is.

Persze volr sírás-rívás, meg kaptunk egy jelképes virágmagot elültetendő a gyerek első óvodai napján, és egy-egy szál virágot, annak jelképeként, hogy az óvoda x év múlva ilyen csodaszép virággá növeszti gyermekünket. És rutintalanul nem vittem papírzsepit sem magammal, így könnyeimet diszkrét mozdulattal pottyantottam a pulóverem ujjába.

Föllélegeztem. (vagy csak odébbtoltam a problémát...?)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.09.02. 06:12:59

Én nemhogy hímezni, rajzolni sem tudok szarvast, se simát se csodát... én jobb szeretném, ha az én gyerekeimnek labda lenne a jelük:))) Rózsaszín tigris???? mi van?????

Válasz erre 

Csöppke · http://www.csoppkeblog.hu 2010.09.02. 06:42:16

Ezen a rózsaszín tigrisen én is felröhögtem:)))
Nekünk az volt a fő szempont, hogy a gyermek is le tudja rajzolni... és tigrissel asszem még nagycsoportban is meggyűlne a baja :D
Örülök, hogy ilyen pozitívan alakul minden, szerintem Huncos imádni fogja az ovit!

Válasz erre 

motymoty 2010.09.02. 09:18:28

Örülök, hogy megnyugodtál. Bátor vagy, hogy bevállaltad a szarvast. :) (És ha csak a szarvát hímzed, vagy a szarvát fejét?)

Válasz erre 

cucka 2010.09.02. 10:22:07

már meg van a koreográfia, a zuram szépen rajzol, így ő "sablonizálja" (ejj, de szép magyarosan megaszontam) a jelet, én meg kihímezem. :)
keresgéltem és találtam egy mókás szarvast, ni: eu.inmagine.com/400nwm/pixmann/pv046/pv046095.jpg (persze, karácsonyfa díszek nélkül ;) ). Az óvónénikbe az a jó, hogy meg is mutatták hogyan kell gyorsan agancsost rajzolni. ;) (enyhén ovális koponyaszerű fej, rajta ágasbogas szalmakazal)

Válasz erre 

cucka 2010.09.02. 10:54:13

de ez sem rossz: m.blog.hu/ki/kismamavagyok/image/szarvas.jpg

Válasz erre 

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.09.02. 11:47:24

hát kérdés, hogy rénszarvas az jó lesz-e? mert az ugye nem azonos a sima szarvassal, a csodaszarvassal meg pláne nem:)))) Ez csak a csíkos tigris vs. rózsaszín tigris miatt mondom:)
(az viszont biztos az én műveletlenségem jele, hogy még mindig nem tudom hol lehet rózsaszín tigrissel találkozni:DDDD)

Válasz erre 

cucka 2010.09.02. 12:18:32

@PBea: na ne kekeckedjen velem, nem én harcoltam a rózsaszín tigrincsért. ;) majd megmutatom a miszarvasunkat, ha végre megszületik a végleges verzió, amire, jelen januári kezdéses állás szerint, bőven ráérünk még. :)))

Válasz erre 

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.09.02. 13:03:57

oké, azt tudom, csak az se lenne jó, ha rózsaszín tigrises anyuka esetleg megszólná Hunor csodaszarvasnak álcázott rénszarvasát...

Válasz erre 

Baybee 2010.09.03. 08:30:57

manapság nem köll hímezni, lehet textilfilcet is kapni, amivel azért jóval egyszerűbb mindezt kivitelezni. :)

Válasz erre 

gneke 2010.09.03. 11:45:30

Nekem nagyon bonyolultnak tűnnek ezek a jelek, én örülök, hogy nem kellett ilyesmit rajzolgatnom, pláne nem hímezgetni. Én is textilfestő filccel oldottam meg illetve vettem szalagot, olyat mint amire a ruhák számozását/méretét írják, arra rajzoltam a jelet (körtét)majd rávarrtam oda ahol a címke van, tehát ha továbbadod a ruhát, akkor egyszerűen csak levágod a címkét róla. Ez csak egy tipp.
Mindenesetre a csodaszarvas illik Hunchoz.

Válasz erre 

popianyus 2010.09.03. 18:12:20

Én sem tudom még átadni az ovinak Rékát....Oké, ez januárig még változhat, akkor kezdünk, szóval még nem is kell. Most csak azt érzem, milyen marha jó, hogy nem szeptemberben kezd az én kiscsajom... hanem majd csak januárban. Nem vagyok készen a dologra. Minden reggel az ovi előtt sétálunk el, úton a játszótérre...kinn vidáman játszanak a gyerekek, többek között Réka majdani csoportja...nekem meg görcsben a gyomrom és azt veszem észre, hogy igyekszem mielőtt elhaladni az ovi előtt. Hát...itt tartunk. :-) Cupp!

Válasz erre 

popianyus 2010.09.03. 18:13:22

mielőtt=mielőbb

Válasz erre 

cucka 2010.09.04. 09:30:07

köszi, lányok, én is utánanéztem a filces-ragasztós megoldásnak, de azt gondolom, nem fogok élni vele. Házi tanácsunk úgy döntött, ez is a továbbvivős hagyományaink része lesz, akárcsak a karácsonyi pulyka és a tőtöttkáposzta: koprodukcióban alkotjuk meg a szarvasfejet. (apjuk rajzol, én hímezek... egyszer majdcsak ;) ) Szívem minden szeretetét és gondoskodását szeretném abba a pár fércbe ölteni...

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: