Néha történik valami és az ezeddig überfontos dolgoknak hittek totálisan háttérbe szorulnak. Ezért maradt el Huncos első ovisnapos beszámolója (ígérem, pótolni fogom), ezért csúszom a szokásosan jól elkapott pillanatok Nagyifotóival (ezt talán még ma), sőt Minilány hófordulósával is (napok kérdése).

A külsős történés -részemrőli- tehetetlensége fojtogat, a bárcsakok és sehogysék pedig konkrét fizikai tünetekkel (fejfájással) jutalmaztak. Az elnemvágott Hunoros köldökzsinór pedig csodálatosan bejelzett: lelkembőlszakajtottam éjszaka befulladt, róttam a köröket a frisslevegőjü teraszunkon és szinte kivülről láttam magam, megállt a világ, tapinthatóak voltak a gondolataim, kitisztult a kép. Hajmász lázálmaim félelmei keltek életre. Szívbemarkoló érzés azzal a tudattal élni, hogy mekkora hatással vagyok a  fiamra, hogy félelemtől reszketve is képes volt követni az utasításaimat, ahogy próbált lassítani a fuldoklásból és ahogy hozzámbújva, a szívverésem hangjára képes volt elaludni.  Az egészet belengte egy ilyen már volt egyszer érzet, talán emiatt is, de képes voltam higgadt maradni. A falhoz dőlve egy másfajta tudatállapotú ébrenlétben töltöttük az éjszakát, próbáltunk mindkettőnk számára megfelelő poziciót találni, és miközben megszoptattam Minkust, óvatosan magam mellé helyeztem a nagyobbikat, a kezemet ösztönösen a mellkasán tartva... megnyugtatott az ütemesen fiatalos dobogás ritmusa. És ebben a félálomban vártam, hogy csorogjanak a percek, vánszorogjon az az ócska mutató előrébb... a kényszerességem ékes bizonyítékakén, a hajnal ötöt tűztem ki... ha addig nem lesz baj, aztán sem lesz... hiszen aztán már kivilágosodik... (nem tudom elengedni a sokéves kórházas gyakorlatot,  a baj mindig éjjel jött... talán valóban így van, talán csak az éjszaka csöndjébe nagyobb zajt kelt a kövön guruló kocsi kereke... )
Kibírtuk... utána mindketten belezuhantunk egy álomtalan szakadékba és  reggel 8-ig kialudtuk magunkból az éjszakát.

Meg kell tanulnom elengedni a hozzám már nem tartozó dolgokat, oldanom kellene a görcsösségemen, a megfelelési kényszeremen és a világ terhének a vállamra vételén... vajon hány és hány figyelmeztetésre lesz még szükségem...?!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kendemami 2010.09.12. 21:26:31

Majd szólj, neked hogy sikerült nem mindenki baját a válladra-szívedre venni. Én még előtte vagyok a kiborulásnak, de jönni fog, az tuti. Úgy összeszorult a szívem, ahogy ezt olvastam :(
Viszont a Nagyikép csodálatos!!

Válasz erre 

Dius_78 2010.09.12. 22:44:32

Erre a bejegyzésre nyílt a szívem, és most, ha tehetném, megölelgetnélek, hagynám, hogy kisírd magad (valószínűleg sírnék veled együtt), és aztán beszélgetnénk.
Tudod.. Te is olyan vagy, mint én. Rég túlléptél már önmagadon, mégis görcsösen ragaszkodsz ahhoz, hogy mindent érts. Pedig minden itt van a szívünkben. Az összes válasz.. a ki sem mondottakra is.
És nem az a kérdés, hány figyelmeztetés kell még, hanem hogy minek még egy is, mikor mindent tudsz már? :) (mondom ezt én, aki másfél éve készül az egyes reiki-re, és mégsem ment még.. és aki szintén megvárja az utolsó pillanatot mindenre, aki "megfojtja" az összes gyerekét a saját félelmeivel.. és aki 32 éve keresi önmagát, pedig mindig is meg voltam)
Vigyázz magadra.
Puszi

Válasz erre 

gneke 2010.09.13. 09:57:46

Megkönnyeztem...Nekem azt mondta a vezető óvónő, aki több mint 30 éve ismer, erre hivatkozott, hogy régóta ismer, próbáljak meg lazább lenni, nem kell őket ennyire félteni. De ezt képtelen vagyok betartani.
Ügyes, tündéri gyermekeid vannak (következő posztra)! Jó nézni, ahogy szeretik egymást, és talán már írtam a legrosszabb, ha veszekednek, nálunk néha verekednek is egymással.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: