Ahhoz képest, hogy az oviban már gyönyörűen beszéli a minyelvünket a migyerekünk, itthon mégis egyre több szóújítás kerül terítékre. Én meg belül sírok-mosolygok, mert tudom, hogy ez annak (is) szól, hogy érzi a kisbüdös a változás szelét, és foggal-körömmel igyekszik fenntartani és egyre jobban megerősíteni a mi kettőnk kapcsolatát. Gazdagodtunk pár kardinális kifejezéssel, úgy mint puci (csoki), pucijá (beugrató, ugyanis nem a csoki szó ragozása, nem-nem, hanem a labdá-t hívja így), dudá (tojás).

Nina meg... aminek úúúúúgy örültem kezdetekkor, annak most már annyira nem. Könyvzabáló. A szó legprofánabb értelmében. Mert írott sajtó, sőt nem írott sem maradhat meg egy méter alatt. (beleértve a polcon, szépen feltornyozott wc papír gurigákat is -okos anya, alul tartja, magára vessen). És hiába büntetés, és csúnyán nézés, elvonszolás, ahogy picit lankad a figyelmem, már hallom is, amint sercen a könyv lapja és már csak a vigyorgó, szájából kilógó fecnit csíphetem el. Apropó: büntetés. Na ez a lány... Elég emeltebb hangon szólnom ahhoz, hogy Nina hatalmas könnyeket potyogtasson és hosszú percekig itassa az egereket. Én meg képtelen vagyok kezelni a szituációt, mert legszívesebben magamhozölelve csitítgatnám, másrészről meg éppen mérges vagyok a sallangra tépett könyveimért.
(Hunor egészen másképp viselkedett és viselkedik a mai napig szankciókor, ő dacosan összeszorított szájjal ellenáll, majd szikrázó szemekkel néz, nem sír, tudomásul vesz.)

És akkor az újabb megdőlt teóriám: Hunor esetében hangoztattam bőszen, hogy a gyerek elől nem elpakolni kell 1 méteres magasságban, hanem megtanítani arra, hogy ne bántsa a könyveket, ne tegye tönkre a dísztárgyakat. No igen, könnyű volt ilyen koncepciót kreálni, egy olyan gyerek mellett, akinek eszébe nem jutott tépni- vagy megkóstolni, csak pakolgatta a könyveket és ideig-óráig elcsomagolta a távírányítókat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Eriberi33 2010.09.25. 15:19:10

Ajjajjjjj.... Lilu sem pakolt, tépett.. lehet rám is ez vár? :(

Azért édes lehet a krokodilkönnyekkel... ;) Lilu is csinálta, én az első néhánynál azt hittem, szomorú, vagy szégyenli magát... majd rájöttem, hogy ez "csak" hiszti... :)

Válasz erre 

voribegy 2010.09.25. 21:33:13

végre,végre,végre...ahányszor belépek hozzátok lefagy a gépem, de most a laptop végre megadta magát, remélem sikerül is kommentelnem...
gratulálok Minka első lépteihez, az óvodai próbálkozáshoz, a tesós képek fantasztikusak...a mostani post pedig...csak mosolyogni tudok, ne haragudj...
Tamara ugyanilyen hisztis, ha nem látnám, el se hinném...már addig fejlesztette, hogy bármikor azt mondom neki, hogy sírjál Tami...képes eredeti, szívfacsaró krokodilkönnyeket ejteni...hihetetlenek...ezek egy fiús anyukának egészen újak :))))
puszi nektek...

Válasz erre 

Dius_78 2010.09.27. 22:48:38

Azért nem egyformák, hogy ne unatkozz. :)
Ez a Nina becenév tetszik a legjobban. :))

Írok majd neked valahol, valamikor egy levelet.. csak jusson rá időm.

A puci meg el ne maradjon hazafelé a kisboltban. :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: