2010.11.14. 19:34
Keeeecskéééééék
Lassacskán megértem, hogy az ördögöt miért a kecskékről mintázták, sőt a napokban gyakran jutott eszembe az a mondás is, hogy ha nem tudsz káromkodni, vegyél egy kecskét.
A két megesett kecskelányunk (anya és lánya, névszerint Picur és Kispicur), március elejére várják gidóikat. A részletekbe most nem mennék bele, legyen annyi elég, hogy napi egyszer meg kell őket fejni. Többéves szoptatási gyakorlatomnak köszönhetően (muhaha), nem éreztem úgy, hogy ez nekem gondot okozna. De. Ugyanis azzal az egyszerű dologgal nem számoltunk, hogy ezeknek a Szépleányoknak ezidáig gazdapukájuk volt, aki olyan fájó szívvel vált meg leányaitól, hogy még egy könnycseppet is elmorzsolgatott, mielőtt kilépett volna a karámból. A szoros szálak bizonyítékaként, a lányai még órákon át búslakodva kukucskáltak ki a kapu résein keresztül... Az eddigi gazdasszonyuk inkább csak az ételosztó Marikanéni szerepét töltötte be, és ezek pontosan ezt a szerepet szánják nekem is.
A tegnapi első fejés ennek megfelelően botrányosra sikeredett: nekem nem adtak ugyanis egy csepp tejet sem, bárhogy próbálkoztam. Pár napja, egy helyierő ugyan mondta, hogy a kecske nem engedi megfejni magát bárkinek, csak akinek ő akarja, de én ezt városi legendaként kezeltem. A mai második nekifutásra Picur meg is csócsálta a karomat nyomatékosításképpen, hogy takarodjak már ki végre a tőgyei közül. Kecskefejés problematikája ezennel -részemről- megoldva, miközben apjuk gyömöszköli, Hunorral gyerekdalokkal és fülbeduruzsolással szórakoztatjuk őket a bővebb tejtermelés érdekében:
A vellanypásztor, hiába 6 soros és másfél méter magas, meg se kottyan nekik, alatta már átsimultak párszor, ami nem túl jó, mert akkor beszabadulnak a kertünkbe, és köztudottan nem válogatnak, már ami a növényeket-virágokat-fákat illeti.
Lesznek itt még vicces szituációk. (majd ellés után a napi kétszerfejés pölö, hogy csak egyet emíltsek). Persze boldogsággal tölt el, hogy kb napi egy liter kecsketej boldog tulajdonosai vagyunk, amit javarészt Huncos fogyaszt el még langymelegen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tsetten 2010.11.14. 22:48:35
Popianyu 2010.11.14. 23:27:11
Én nagyon nem bánnám, ha ugyanilyen szituba kerülnék (azaz elzavarna tőgyei közül a kecske) A kecsketej viszont jól jönne. Amit nem innánk meg, abból készülne szappan. Bár fogalmam sincs, hogyan látnék neki a dolognak...:-)
PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.11.15. 08:22:34
cucka 2010.11.15. 13:23:03
@Popianyu: én sem bánom, hogy így alakult. ;) Első körben kecsketúró-kecskesajt vonalon indulnék el, de a szappan is érdekelne, több helyen olvastam, hogy ekcémára, és különböző bőrbetegségek (pl. psoriasis )kezelésére is nagyon ajánlják a kecsketejből készült termékeket. (szappan, fürdetők, krémek), csak nem található publikus receptúra hozzá. Úgyhogy, ha van ilyen a birtokodba, léci oszd meg velem, aztán én meg küldöm az "árut". ;)
@PBea: ő is ezt szokta mondogatni, mmint, hogy még a fejés is az ő dolga lett, annyira azért nem sajnálom, mert közösség építő hatalma van a fejésnek: általában teljes stábbal csináljuk, én fogom-duruzsolok, Huncos virágokkal eteti- szintén duruzsol-énekel, Apjuk meg csöcsörész. :)))
bodzazsuzsa 2010.11.15. 17:26:16
Szóval, szerintem mindent jól csináltok a fejés körül, de bizony idő kell a kecsónak megszokni az emberi kéz matatását, ha eddig nem fejték. Sőt, ha gidákat vártok, hamarosan el is apadnak majd. Szóval, az ellés utáni időre időzítsétek inkább az akciót, akkor majd jól is fog nekik esni, ha megkönnyítitek a tőgyüket, és rájönnek, hogy az nekik jó. Addig is jó "dödörészést" velük, építgessétek a kapcsolatot, szokjátok egymást. Minden állatnál bejön a sok törődés, szeretet. (Embernél is, nemde?)
Hozzászólások: