2011.01.19. 14:56
A beszélő tízfogú este a fényevővel
Túl a kötelező statisztikai teendőkön, (amikor is éjt nappallá téve dolgoztunk, hogy aztán kiderüljön az összes belefeccölt idő és munka férlreértés volt, ekkor volt egy kis kirohanásom, majd drámai fordulatot vett a történet és bebizonyosodott, hogy mégsem volt haszontalan, sőt. nohát, íly izgalmas tud lenni az évvégi statisztika minálunk), végre ideülhetek én is a géphez és pótlólagosan rekonstruálhatom az elmúlt napokat.
Ma reggel frissen-fiatalon végre szembesültem gyermekeim fejlődésével, és örömmel konstatáltam, hogy van egy tízfogú kétlábon járó, minimális szókinccsel rendelkező lányom, valamint -engem is utolért az olykor unalmasságig fajuló anyuka-hiszti- van egy fénnyel táplálkozó fiam.
Bunci az elmúlt sírós napok valamelyikén kettú első örlőfoggal gazdagodott (bal fölső és bal alsó), és a jobboldaliak is mogyorónyi duzzanatok. Szépleányom kutyaugatásra vavázik, a rámvaló csatlakozást harsány tzitzivel és élénk haskitakarással egybekötött pólórángatással jelzi, nemet mondva fejet csóvál, ha jóllakott, valamint napjában többször nadrágszár-rángatva hamisan kakát kiáltva vigyorogva riaszt. (azon szerencsések számára, akik láthatták még a zapját a pinyó asztal mellett élet-halálra küzdeni, ismerős lehet a begyűrt nadrágszár mozdulata...) Papáz az apjának, puszit ad neki számolatlanul, sőőőőt, engem is reggelente így ébreszt, simogat, ölbekéredzkedik, ölel-szorít-bújik-simul. Egy SiMinka ő. Hiába, a név kötelez...
Bratyó meg... ma már ott tartottam kizavarom a szakadó esőbe, szívjon magába egy kis életerőt, mert többliternyi vizen és egy pohár kakaón meg egy tejszeleten kívül sok mindent nem vesz magához. Nem tudom, éppen melyik fázisnál tart, mert utánaolvasva a jóöreg internetten értesüléseim szerint 21 napra van szükség a komplett átállásra a fénnyel való táplálkozásban, és az elmúlt napok munkálatai mellett pöppet elsiklottam étkezései nyilvántartása felett. Amit viszont tudok az az, hogy ma 3 általa rendelt ételből (saját háztáji tyúk húslevese csigatésztával, rizses hús, rántotta) sem volt képes kettő gyerekkanálnál nagyobb mennyiséget elfogyasztani. A macicsapatok érkeznek változatlanul, így nem aggódom, csak jegyzetelek. Látszólagosan egészséges, meg is van futtatva faluszerte, szobájába feltankolt zugédességei sincsenek -tudtommal. (azt meg már meg sem említem, hogy Kismici éppen kétszer-háromszor annyit és annyiszor fogyaszt ételből, mint Nagytesó, mert nem hasonlítgassuk az gyerekeket.)
(óhát, és most látom csak, hogy hiányoltatok... hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kenegettek ilyenkor langyos hájjal... szóval köszönöm, itt vagyok. )
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2011.01.19. 15:28:28
de ne is mondd.... napok óta próbálok bármilyen tápanyagot Enyéimbe beleimádkozni, sikertelenül. No de ők betegek, mentségükre legyen mondva.
lepkevár · http://lepkevar.blogspot.com/ 2011.01.19. 16:44:33
No para, ahogy mondani szokták, ahol kaja van, ott gyerek nem hal éhen. :)
Ha a fiamat becézem, akkor az kiadja a lányod nevét. :D Minő felfedezés!
Az pedig egyenesen félelmetes, hogy mi ketten mennyire nagyon mást értünk MACICSAPAT alatt... :)))
Eriberi33 2011.01.19. 20:54:37
Minkusz meg szuperjó fej! :) Milyen kis beszédes... :-O
Csilli81 · http://malibaby.freeblog.hu 2011.01.19. 23:13:45
cucka 2011.01.20. 09:12:58
@lepkevár: a noparás mondatodat az Anyukám már 30 éve is megfogalmazta, ugyanis én voltam ennyire csapnivalóan válogatósan nemevős, apai nagymamám legnagyobb bánatára, aki viszont a régi elvek szerint, állandó késztetést érzett az én megtömésemre, és mindenféle fenyítésekkel próbált jobb belátásra bírni evés terén. No ekkor lépett közbe az én drágajóanyám, szembeszegülve sokazáz éves családi berögződésekkel, a gyerek érdekeit szem előtt tartva. Osztatlan sikere nem lett, viszont egy életre megszerettette velem az evést.
2. ööö, én hosszú percekig igyekeztem első szülött fiadat ekképpen becézgetni, míg rá nem jöttem a picurka legényről van most szó. :)))) Egyre több helyen hallom (többek közt kisfalunkban is), hogy még a Jázmint becézik Minkának. Így bár mindenki azt károgta névválasztáskor, hogy szegény gyerek, egyedül lesz ezzel a névvel, hááát, egy vele egykorú (Jáz)Minka már lesz a kortársai között.
3. a macicsapat már továbbfejlesztése a Reggeli Nagy Barna Mackók érkezésének. :)))) ha sokszor és sokan vannak: macicsapatot alkotnak. :)))) (mondjuk, nálad sosem asszociáltam a mi háztáji mackóinkra. ;)
@Csilli81: én sem aggódom, csak hihetetlen, hogy mennyire bírják kaja nélkül... Hunor kilóira nincs panaszom, nem egy kövér gyerek, de a3 éves státuszon 14 kilót mértek, máig nem értem, honnan van neki ennyi. :)))) (Csilli, te olyan finom és légies vagy, ne csodálkozz, hogy a kisfiad sem egy nagydarab. ;) )
@Eriberi33: naképzeld, este megkínáltam Huncost csipsszel, amire az volt a válasza, hogy nem kér, mert nem szereti (???), na ez már a vég... :))))
sztem tényleg nincs miért aggódnod, ha alultáplált, vitaminhiányos, vérszegény (stbstb) lenne gyermekeink közül bármelyik is, nem ugrálnának a nap 18 órájában megállás nélkül. :))))
Hozzászólások: