Hétfő délután sor került az első ovis szülőire. A kezdők izgalmával készülődtem, hiszen még sose volt ilyenünk, leszámítva az elsőszülőit, még tavaly.

A két csoportból viszonylag kevés szülő ért rá/érdekelte a gyűlés, erről 3 év múlva talán majd másképp fogok nyilatkozni, most mindent felülírt az újdonság izgalma. Egy rutinos anyuka mellett foglaltam helyett, és úgy viselkedtünk egy idő után, mint az általánosban a rossz gyerekek: kuncogtunk a strébereken. (azért azt vicces volt látni, ahogy a 30-40-esek egy kisszék-kisasztal segítségével mennyire vissza tudnak menni gyerekbe, és csatározni majdnem jelentéktelen dolgokon, gondolok itt olyan volumenű döntésekre, mint pölö ovi nyílt napkor esőnap esetén milyen színű legyen a sátorponyva)

Megismerkedtünk az ovi új logopédusával, aki azzal töltötte az elmúlt időszakot, hogy felmérte a kicsik/nagyok állapotát. Én majdnem biztosra vettem, hogy a mifiunknak szüksége lesz kis korrekcióra, ehelyett megdicsérte, hogy nagyon szépen formázza a szavakat, és tisztán ejti a betűket. Annyi szépszót kaptunk a  beszédére, hogy egy idő után késztetést éreztem, hogy tisztázzuk, hogy biztos, hogy az én Hunoromról van szó?! És biztos.

Valamint megtudtam, hogy nagyon ügyesen viselkedik, nagyon kedves a kicsikkel-nagyokkal, a rajzos foglalkozásokban nem vesz részt (ezen meglepődtem volna, ha igen), ellenben azalatt ő szépen főz a kiskonyhában. (ezt majd megírhatod fiam, az "Egy Michelin csillagos szakács gyermekkorá"-ban). Bár ezt a rajzolósdit, itthon egészen másként interpretálta, állítólag az óvónéni azt mondta, neki nem szabad tojást festeni (kivágott tojás alakú lapokat rajzolnak most tele akármilyen motívumokkal, így készülvén a húsvét előtti igazi tojásfestésre), Andinéni meg úgy mesélte, hogy megkérdezte Huncost, hogy volna-e kedve tojást festeni, mire sértődötten közölte, hogy ő nem szeret rajzolni és elvonult a kiskonyhába tojást főzni.
Szófogadó, közreműködő, barátságos és segítőkész. Bátortalanul megkérdeztem, hogy az oviban is sokat verekszik-e, mert az apjával állandó a dirrdurr, meghogy ott is akarat bajnoka-e, állandóak-e az ebből fakadó hisztik, erre kikerekedett szemeket kaptam válaszul, és azt, hogy soha nem verekedett és soha semmiért nem hisztizett. Erre is meg van a logikus magyarázat, valahol ki kell engednie a gőzt. Kérdés, hogy a következőknél is szeretném-e azt, hogy ez a valahol az otthonunk szintere legyen? de ahogy kismicit elnézem, ezt menthetetlenül elbazseváltuk már, talán a hármas számú versenyzőnknél még  nem késő és bejöhet a képbe a rideg tartás.
(Apropó hármas számú: kedd reggel óta érezhetően rugdalkozik odabent, reggelente erre ébredek. Napközben csöndespihenőzik, egyelőre a reggeleim első perceit birtokolja, és ma a tenyerembe is fickándozott egyet a minihalam.)
Hunor mindenből kétszer eszik, két tányér leveshez, két tányér második fogás dukál, és általában hazafele jövet, már betermeli a délutáni uzsonnáját is. Közvetlenül ebéd után. Szerintem hízott és nőtt is, de minekutána széplányom Minkamagasságból földhözcsapta a mérlegünket, mely most engem tízezerháromszázhúsz kilóra taksál, nem tudom, hogy mekkora, viszont, ha ölbekapom, már egyre jobban érzem a súlyát.

A szülői értekezlet egyeneságú következményeként könyvelem el, hogy napok óta tojáson élünk, ugyanis húsvétra az ovisok kukút (helyesbítve kukó, én se tudtam mi az: kifújt tojás) festenek, így azon röhög a család, ahogy kapirgálom hústűvel kétvégén a tojásokat és fújkodom a rántottánakvalót, apjuk szerint ősi rítussal így hálálom meg a tyúkoknak a sok-sok tojást és közvetve csókolgatom a seggedelmüket.

Aztán lesz ovis nyílt nap és amilyen barom vagyok büfésnéni is leszek, meg sütök pogácsát is karitatívan ovijavára, és ha meghalok, a főtéren minimum egy mellszobor (bár jobban örülnék egy naiv csoportképnek a gyermekeim körébe) dukál, így emlékeztetvén az utókort erre a hősanyára, aki itt élt és tevékenykedett. (ha már az uramnak beletört a bicskája a tanácsba, legalább emígyen javítsunk valamit a családi renoménkon)

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2011.04.09. 11:57:18

De jó neked h ez ilyen pozitív élmény volt, én lábrázást kapok a szülői értekezletektől. Suliban is, de oviban... :( És nem csak azért mert a gyerekeimet enyhén szólva nem szokták dicsérni :D

Válasz erre 

cucka 2011.04.09. 11:59:12

@anyuss: jajj, hát ez még csak a kezdet. :))) én még lelkesanyuka vagyok, de sztem cirka 3 év múlva, akkor már két óvodással a tarsolyomban, veszítek a varázsomból. :)))

Válasz erre 

2011.04.09. 12:10:55

@cucka: Nem baj az, maradj csak ilyen! :)

Válasz erre 

cucka 2011.04.09. 12:12:51

@anyuss: végül is szobor(csoport)ra gyúrok, ahhoz meg ez kell! :)))

Válasz erre 

Nani 2011.04.09. 13:22:49

Milyen kis rafkósak a gyerökök, csak otthon nem mintagyermekek. :) De mi így szeretjük Őket, igaz-e?

Válasz erre 

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2011.04.09. 14:06:16

Máté is itthoni gőzkieresztő, az oviban mindenki el van tőle olvadva, hogy mennyirearanyos, mennyirejógyerek. Na ja. Mondjuk ő legalább az oviban fest, meg színez.
De azért szeressük, megtartjuk:)
Én is túl vagyok az első 2 tojáskifújásomon... hát hallod... nem mondom, hogy egyszerű volt:)

Válasz erre 

gneke 2011.04.10. 12:13:38

A tojáskifújás nálunk is a gyerekek ovis kora óta létezik. Csak errefelé nem kukú hanem kukó a neve.
Szülői értekezlet...most már talán megérted mit jelentettek nekem ezek a programok:-) Igen,Andor csoportjában hasonló fontosságú dolgokról volt vita, mint amit te is említettél. Egyébként kedden én is megyek szülőire, Áronunk jóvoltából az elsőre. óvónők ugyanazok csak a szülők lettek (hálisten, remélem kedd este is ezt mondom) mások.

Válasz erre 

gneke 2011.04.10. 12:14:25

Még valami: a gyerekek a fáradt gőzt legjobb esetben otthon szeretik kiengedni. Ennyi jár nekünk is:D

Válasz erre 

cucka 2011.04.10. 19:35:56

@gneke: bocsánat, itt is kukó, csak elírtam. :))) (javítom is mindjárt).
El nem tudtam képzelni, hogy eljön az a történelmi pillanat, amikor teljes tüdővel fogom fújkálni a tojglikat, a kukókat. :)))
szülőértekezlet: én nagyon vártam már ezeket, mert én valamért azt hittem, hogy felnőtt emberek vagyunk, könnyedén pillanatok alatt képesek vagyunk ivarérett döntéseket hozni. de nem ám.

Válasz erre 

micka · http://micka.freeblog.hu 2011.04.11. 06:37:29

mennyire profi, hogy Hunor az oviban nem _kötelező_ módon kell végrehajtson feladatokat...

én első osztályban sütöttem farsangra 200 db fánkot, és ezzel a teljesítménnyel úgyhiszem letudtam minden hősanyás cuccot:-))

a ridegtartás meg szerencsére nálatok genetikusan ki van zárva, úgyhogy a hármas számú versenyzőt sem kell félteni:-)

zárójelben pedig megjegyzem: nagyon bírom a humorod, utánozhatatlan, pedig látok próbálkozásokat...

Válasz erre 

motymoty 2011.04.11. 09:07:18

Elhiszem, hogy Neked ez a paripád, de nem lenne itt az ideje, hogy elhidd, hogy nem Hunor lesz az első ember a földön aki nem tanul meg beszélni? :)

Válasz erre 

2011.04.12. 22:42:17

Ma voltam szülői értekezleten. Rád gondoltam közben :) Igaz nem oviban hanem hetedik osztályban. 55 perc alatt kb annyit sikerült megbeszélni amihez elég lett volna 10. Vagy 5. Aztán eljöttem.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: