2007.09.19. 09:16
Egy átlagos nap
TáltosApu hajnalban beült a meseautónkba és letépett az alföldi hírös városba, ugyanis sosem gondoltam volna, hogy kőmintázatú erős kopásálló járólapot szerte e hazában sehol sem lehet kapni, csak rendelésre külföldről, aminek a beszállítási ideje minimum 4 hét. Aztán valahogy megtudtuk, hogy véletlenül maradt kb.annyi (valószínüleg egy előző rendelésből) amennyi nekünk kell, de természetesen ezért nekünk kell leautózni, mert a felszállítás heteket (!) is igénybe vehet! És persze nekünk ez is azonnal kell. Szóval, most egyedül vagyok a munkásosztály prominens képviselőivel és nemsokára érkezik a burkoló különítmény is, hogy birtokba vehessék a gyerekszobát, és a konyhát egyszerre. Elkövettem egy merényletet és kissé el is bizonytalanodtam, hogy jól tettem-e?! Módosítottam a gyerekszoba színét, halványkékről halványzöldre, mindezt azért tettem, mert igazából az egész lakásunkon a meleg sárga-narancs-zöld árnyalatok dominálnak, cseresznyefa szín bútorokkal és hasonszínű járólapokkal. Namármost nekem nagyon tetszik ez a szín, mert sokkalta világosabb lett így a babaszoba és úgy érzem semlegesebb is, mint a predesztináló kék ;), de TáltosApu arcán fölfedezek némi bizonytalanságot, miközben azt motyogja, hogy meg kell várnunk az összképet...és ezáltal én is elbizonytalanodom kissé...hiába a lelkész is megmondta az esküvőnkön, az idő, majd úgy összecsiszol minket, hogy már meg sem kell szólalnia, és én tudni fogom, mire gondol...asszem, azért kicsit megindítóbb szavakkal fogalmazta meg ugyanezt...:))) HuncApu nagyon kifáradt...látom rajta, hogy rengeteget vállal és mindenben kitűnően akar teljesíteni, de nem megy...és a makacs fejének ezt hiába magyarázom...pedig ketten vagyunk, mellette állok mindenben és a levehető terheket szívesen le is venném a válláról, de nem engedi. Panaszkodik, hogy ennyi minden nem fér bele egy napba, de egy egyszerű banki átutalást is önmaga akar elvégezni és az összes szállításos telefonhívást is, pedig látom rajta, nagyon kimerült és sok mindent elfelejt elintézni. Alig alszik pár órát, amit alszik azt is nyugtalanul, félálomban teszi. Tudom, hogy kímélni akar, de most meg én féltem őt. Bár megbeszéltük, ha minden a helyére kerül elmegyünk egy hosszú hétvégére termálozni, és erre engedélyt kaptunk Fruzsitól is, annyi kikötéssel, hogy ne töltsek órákat a 40 fokos vízben, inkább keressünk valami "hidegebbet" (olyan 35-36 fokosat) és abba üldögélhetek 10-15 perceket. Mivel Hunc imádja a kádfürdőzést is, szerintem a termálozásnak is lelkes híve lesz. Valószínüleg Sárvárt támadjuk meg, hiszen oda minden évben visszatérő vendégek vagyunk és tavasszal is jártunk ott Hunccal, amikor még nem is volt biztos, hogy már köztünk van, hiszen még csak pár napos volt...
Nem tudom, mi történt Huncommal, de lényeges változás állt be a pocakomban...nem merem elkiabálni, lehet, csak egy kényelmesebb pozíciót talált magának és nekem, de úgy tegnap óta nem feszül a hasam! Rengeteget mocorog, de újra nem bántó a mocorgása (kivétel, amikor a hólyagomra tapos/könyököl és ilyenkor kisebb "baleset" ér ;) ). Ha valóban befordult
Hétvégére TáltosApu már előre feszít: 200 éves a Református Láncos Templom és annak tiszteletére, egy ünnepi istentisztelet és azt követő díszebéd meghívásunk van a szülővárosomba. De szombaton HuncApunak meccse van, ezért csak 6 óra magasságába fogunk tudni Pöstről elindulni. És csak hétfő délelőtt jövünk vissza. Orsolyéknál szállunk meg és találkozom Kingussal is...már alig várom!!! ...a Micka hiányozni fog...:(((
Vizsgáimat valószínüleg le kell mondanom, tegnap beszéltem az előadómmal és oly mértékben komollyá akarják tenni az egyszemélyes vizsgámat, hogy egy Európai Uniós képviselőnek is ott kell lennie Brüsszelből és őszintén megmondva azért én ennyire nem érzem magam felkészülten...Újabb fél év halasztás járhat alanyi jogon a szülésre való tekintettel, de számomra ez a viszga abszolút elvesztette fontosságát és nem tudom elképzelni, hogy júniusba két szoptatás és pelenkázás között elugranék vizsgázni...egy évvel ezelőtt még azt gondoltam, szükségem lesz rá, akkor még nem is voltam férjnél, nem is hordtam Huncot a szívem alatt...és nem is gondoltam volna, hogy ennyire meg tud változni az életem, hogy ez a csöpp lény ennyire meg tudja változtatni...akkor még nagyon sokat dolgoztam és azt éreztem,el kell jutnom a karrierem csúcsára, önmagamnak és mindenkinek bebizonyítva, hogy mire vagyok képes. Mára már tudom, világ életemben anya akartam lenni...és a magánéleti sikertelenségemet palástolva vállaltam fel a karrierista maca szerepét...lehet, hogy két év múlva sikoltva akarok majd visszamenekülni az emberek közzé, dolgozni, de jelen pillanatban semmi sem fontos, csak Hunc békéje és a családunk békéje...és csöppet sem hiányzik sem a munkám (azért itthonról dolgozgatok csöppeket ;) ), sem az a sok ember, akivel napi kapcsolatban álltam munkaügyileg...és azt is érzem, ha majd késztetést érzek munkába állni, nem biztos, hogy visszamegyek az egészségügybe, lehet, valami egészen új dologba fogok fogni...most is változom...és addig annyi változás lesz még...és Huncnak testvért/testvéreket szeretnénk...én hiszek abban, hogy az anya dolga a család összetartása, társa támogatása, míg az apa dolga a családfenntartás... csak ez az eltorzult világ kényszerít bele mindenkit más szerepekbe... és ezt se gondoltam volna még pár évvel ezelőtt, hogy valaha ezt így fogom látni. De jó érzés, valami olyasmihez fogható, mint amikor ösztönösen rátalálsz az utadra és tudod, hogy neked ezt kell járnod, hogy mindig is ezt kerested! Ehhez persze, meg kell találnod a másik feledet, akivel "érzed" magad és "érzed" őt is, akivel hallgatni is csodás, akivel még vitatkozni is szeretetteljes és -idézve egy nagyon kedves barátomat!- akivel még a szar is édes! :) És TáltosApu ilyen ember...a morgásaival együtt a legcsodálatosabb ember, akivel valaha is találkoztam...és amíg ez nap-mint-nap eszembe jut, addig nem érhet minket semmi baj...
2007.09.15. 07:00
28.hetünk
Szerintem borzasztóan hanyag anyuka vagyok...már most...a napok/hetek iszonyatos tempóban peregnek ki az ujjaim közül és ha nem lenne a blogom fejlécén a figyelmeztető vonalzó, észre se venném, hogy már a 28. héten is mindjárt túllépünk! :) Vasárnapra lezsíroztunk a Fruzsival egy baba-mamakuksizást,és akkor már lesz fotóm is újra Huncról, merugye az előzőnek is már 4 hete! (Tejóég! a 24. héten voltunk a 4D-sen!). Annyira furcsa, hogy ilyen gyorsan telik az idő, mert amikor megtudtam, hogy kisbabát várok, azt gondoltam, ez a 280 nap sose fog eltelni, főleg úgy, hogy én, az örökmozgó itthon maradok, most meg azt érzem, hogy szinte már csak hetek választanak el és a kezemben tarthatom a kisfiamat, és hogy őszinte legyek, még azt sem tudom, melyik részén kell megfogni Őt! A gyakorlatiasabb-féle barátnőim mind azt mondják, hogy meglátom, menni fog magától,meg ugye az ösztönök is segítenek majd, de egyelőre számomra ez elképzelhetetlen, hogy a kezembe kapva egy nyöszörgő kis csomagot, azonnal fogom tudni, mi a teendő vele és megértem a jelzéseit. Félek, nehogy valamit rosszul csináljak, hiszen annyira csöppök még, egy rossz mozdulat és akár nagy bajt is okozhatok...na, úgy tűnik, most hogy már Hunci elérte azt a "kort", hogy ha esetleg megszületne -bár erre szerencsére semmilyen hajlandóságot nem mutat!- 90 %-os eséllyel életben tudna maradni a koraszülöttosztályon, úgy látszik sikerült újabb "szellemeket" teremtenem magam köré! :))) Bár tudom, mélyen ott belül, hogy nem lesz semmi baj, néha nagyon tudom már most Őt félteni, pedig még meg sem született és még meg tudom Őt a testemmel védeni! Nehéz anyának lenni, úgy érzem...Amúgy már egész nagy baba, papírforma szerint 1100 gramm súly körüli és mindehhez egy 37 cm körüli hossz is társul, de majd meglátjuk vasárnap az ultrahangon, hogy a mi kicsifiúnk mekkora is valójában. Tüdeje még mindig nem fejlődött ki teljes mértékben, önállóan még nem lenne képes lélegezni, viszont az agya egyre fejlettebb, mérete jelentősen megnövekszik és egyre összetettebbé válik. Bőre még mindig ráncos és vörös, bár egyre inkább csecsemő formája lesz!
Azt ajánlja sok internetes oldal, hogy most már érdemes a kispapáknak is beszélgetni a picivel. Mi ezt a cselt már bevetettük kellő eredményességgel: ha nem bírok Hunc kifáradhatatlan mocorgásával, sokszor igénybeveszem TáltosAput, akinek érintésére vagy dörmögésére csak nagyritkán nem csöndesedik el! :)))
És van egy titok-kismamim nekem is: még nem teljesen publikus, de a 6. hétben jár... legalábbis a lagzinkon ezt mondta! ;) Vigyázzatok magatokra és remélem, Ő már tényleg kisfiú lesz! :DDD
· 1 trackback 2 komment
Címkék: hétvége ultrahang hétről hétre érzések
2007.08.30. 14:00
Melankólia...
Az jutott eszembe, hogy -bár sosem szerettem a telet meg a havat- milyen jó is lenne, ha idén kivételesen december 2.-a környékére lehullana az első hó és Huncit így hozhatnánk haza a kórházból. Jó volna itthonról nézni a meleg szobából a hatalmas pelyhekben hulló hótündérek táncát. És olyan jó volna nagyokat sétálni a hóesésben, ő beburkolva a jó meleg puha kis ruhácskáiba, hogy mindent lásson. Annyi mindent szeretnék adni és átadni Neki...rengeteg érzést, élményt, érzetet. Megtanítani a szépre, a jóra...hogy lássa a mindennapokban az apró csodákat. Hogy tudjon örülni egy mosolynak, egy érintésnek. ...annyira szeretem Őt... és olyan ambivalens érzés ez: hogyan lehet szeretni valakit akit még sosem láttunk, akit nem is ismerünk?! és hogyan nem szerethetném ezt a kis csodát, aki belőlem fakad, akit testemből táplálok?! 
Hozzászólások: