2007.08.30. 14:00
Melankólia...
Az jutott eszembe, hogy -bár sosem szerettem a telet meg a havat- milyen jó is lenne, ha idén kivételesen december 2.-a környékére lehullana az első hó és Huncit így hozhatnánk haza a kórházból. Jó volna itthonról nézni a meleg szobából a hatalmas pelyhekben hulló hótündérek táncát. És olyan jó volna nagyokat sétálni a hóesésben, ő beburkolva a jó meleg puha kis ruhácskáiba, hogy mindent lásson. Annyi mindent szeretnék adni és átadni Neki...rengeteg érzést, élményt, érzetet. Megtanítani a szépre, a jóra...hogy lássa a mindennapokban az apró csodákat. Hogy tudjon örülni egy mosolynak, egy érintésnek. ...annyira szeretem Őt... és olyan ambivalens érzés ez: hogyan lehet szeretni valakit akit még sosem láttunk, akit nem is ismerünk?! és hogyan nem szerethetném ezt a kis csodát, aki belőlem fakad, akit testemből táplálok?! 
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr96152949
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Loletta (törölt) 2007.08.30. 18:28:44
Szia! Már rég óta olvasom a blogodat, és napról napra várom, hogy vajon hogy érzed magad, mi van a kicsivel. :-) Ma annyira szépen fogalmaztál, hogy megkönnyeztem. Ennek a kis apróságnak fantasztikus anyukája lesz! :-)
Ingrid 2007.08.30. 21:50:58
Nagyon szépen megfogalmaztad a gondolataid, Huncúr is megkönnyezi majd az anyukája sorait. Azt hiszem, a boldogságtól fog sírni, hogy milyen jó helyre született.
Zsibrák 2007.09.02. 19:37:51
Nem kell félned, Huncúr boldog lesz. Akit ennyire szeretnek, az csak boldog lehet. És meglátod, ez csak a kezdet. Még nem is tudod, hogy milyen erősen vagy képes szeretni. Majd december 2.a környékén, talán sűrű téli hóesésben, kiderül.
Hozzászólások: