2007.09.15. 07:00
28.hetünk
Szerintem borzasztóan hanyag anyuka vagyok...már most...a napok/hetek iszonyatos tempóban peregnek ki az ujjaim közül és ha nem lenne a blogom fejlécén a figyelmeztető vonalzó, észre se venném, hogy már a 28. héten is mindjárt túllépünk! :) Vasárnapra lezsíroztunk a Fruzsival egy baba-mamakuksizást,és akkor már lesz fotóm is újra Huncról, merugye az előzőnek is már 4 hete! (Tejóég! a 24. héten voltunk a 4D-sen!). Annyira furcsa, hogy ilyen gyorsan telik az idő, mert amikor megtudtam, hogy kisbabát várok, azt gondoltam, ez a 280 nap sose fog eltelni, főleg úgy, hogy én, az örökmozgó itthon maradok, most meg azt érzem, hogy szinte már csak hetek választanak el és a kezemben tarthatom a kisfiamat, és hogy őszinte legyek, még azt sem tudom, melyik részén kell megfogni Őt! A gyakorlatiasabb-féle barátnőim mind azt mondják, hogy meglátom, menni fog magától,meg ugye az ösztönök is segítenek majd, de egyelőre számomra ez elképzelhetetlen, hogy a kezembe kapva egy nyöszörgő kis csomagot, azonnal fogom tudni, mi a teendő vele és megértem a jelzéseit. Félek, nehogy valamit rosszul csináljak, hiszen annyira csöppök még, egy rossz mozdulat és akár nagy bajt is okozhatok...na, úgy tűnik, most hogy már Hunci elérte azt a "kort", hogy ha esetleg megszületne -bár erre szerencsére semmilyen hajlandóságot nem mutat!- 90 %-os eséllyel életben tudna maradni a koraszülöttosztályon, úgy látszik sikerült újabb "szellemeket" teremtenem magam köré! :))) Bár tudom, mélyen ott belül, hogy nem lesz semmi baj, néha nagyon tudom már most Őt félteni, pedig még meg sem született és még meg tudom Őt a testemmel védeni! Nehéz anyának lenni, úgy érzem...Amúgy már egész nagy baba, papírforma szerint 1100 gramm súly körüli és mindehhez egy 37 cm körüli hossz is társul, de majd meglátjuk vasárnap az ultrahangon, hogy a mi kicsifiúnk mekkora is valójában. Tüdeje még mindig nem fejlődött ki teljes mértékben, önállóan még nem lenne képes lélegezni, viszont az agya egyre fejlettebb, mérete jelentősen megnövekszik és egyre összetettebbé válik. Bőre még mindig ráncos és vörös, bár egyre inkább csecsemő formája lesz!
Azt ajánlja sok internetes oldal, hogy most már érdemes a kispapáknak is beszélgetni a picivel. Mi ezt a cselt már bevetettük kellő eredményességgel: ha nem bírok Hunc kifáradhatatlan mocorgásával, sokszor igénybeveszem TáltosAput, akinek érintésére vagy dörmögésére csak nagyritkán nem csöndesedik el! :)))
És van egy titok-kismamim nekem is: még nem teljesen publikus, de a 6. hétben jár... legalábbis a lagzinkon ezt mondta! ;) Vigyázzatok magatokra és remélem, Ő már tényleg kisfiú lesz! :DDD
· 1 trackback 2 komment
Címkék: hétvége ultrahang hétről hétre érzések
2007.09.14. 13:53
Elvágva a külvilágtól
Mióta itthon vagyok, az egyetlen kapcsolatom a külvilággal a számítógép (nameg a mobiltelefon! ;) )...az egyiktől tegnap reggel durván elszakított a "mátrix", azaz a helyi szolgáltatónk, a kapitányos-reklámos-fajtájú internet-szolgáltatás 1 napos szünetet rendelt el (volt valami hálózatos probléma, amit csak késő délutánra sikerült elhárítaniuk). És csak most jöttem rá, mennyire beteges szoros kapcsolatban állunk mi egymással: kétségbeesetten hívtam fel a szolgáltatót, hogy mikorra lesz internet hiszen így nem tudok dolgozni?! TáltosApunak meg nem győztem hisztérikusan magyarázni, hogy így képtelen vagyok megcsinálni a munkámat (t.i. az internetet használom eredményközlésre) és ez teljesen felháborító, hogy ilyen összegek kifizetése mellett, nem képesek valódi szolgáltatást biztosítani!!! (...halkan megjegyzem több mint 2 éve van szerződésünk velük és eddig semmilyen probléma nem fordult elő :DDD ) Aztán estére megjavult a rendszer, de már nekem nem volt kedvem eléülni, mert pár napja bekapott egy merev-lemezt érintő vírust, úgyhogy most olyan gyorsaságú a gépünk, mint hajdanán a betárcsázós internet korában, és azt érzem, bármelyik percben örökre elszállhat! :))) HunciApu egyik barátja viszont számítógépes rendszereket állít össze, és azt ígérte keddre összedob egy álommasinát "just for me"! ;)
Amúgy jól vagyunk, röpködnek a hetek...nagyon gyorsan szállnak, és nekem még annyira jó ez az állapot...éppen este mondtam HuncApunak, hogy én mindig várandós szeretnék lenni! És Hunci is annyira jól viselkedik mostanság, sikerült összehangolódnunk: van kedvenc zenéje, a fülhallgatót a pocakomra helyezem, ő meg hallgatja, ha elhallgat vagy leveszem a zenét, válaszként megrugdos/megütöget (biztos nagyon nyomi anyuka vagyok, de én sosem tudom, mikor melyik testrészével bököget ?!) Alvásügyileg azért már akadnak problémák...nagyon nehézkesen forgolódom már és ilyenkor többször felébredek arra, hogy elzsibbadtam, vagy alámszorult a kezem például. Eddig áthidaló megoldásként elég volt egy nagypárna, amire rákúsztam éjszakénként (közelharcot vívva HuncApuval, akinek a pocakja miatt ugyanolyan kényelmes ez a párnás megoldás :DDD ), de úgy érzem eljött az idő és befektetek egy szoptatóspárnába. Már ki is választottam, hasonló mintájú lesz, mint a mellékelt ábrán, csak kicsit másabb ...természetesen aranyosabb :))) Hétfőtől jönnek a munkások és már alig várom őket, tudom, hogy már nincs sok hátra és már nagyon látom, hogy mennyire csodaszép lesz minden! A gyerekszoba színét módosítottam egy halványzöld színű falra és valószínüleg narancssárga sötétítő függöny lesz, sárga Garfield mintás organzával, mert ez a szoba is kicsit árnyékolt és jót fognak tenni a világos színek. A laminált parketta meg bambuszmintás lesz. Nagyon jó ötlet volt ez lakásfelújítás ...na, ezt se gondoltam volna, hogy valaha is kimondom! :)))
Estére vacsizni megyünk HuncApu Ámerikában élő unokatestvérének a tiszteletére, aki megtisztelt minket a lagzinkon való részvételével. És alig várom már, mert legalább kimozdulunk itthonról!
És az élet szép, a világ kerek...meg ilyen közhelyek! ...de most tényleg így van! :DDD
2007.09.12. 12:15
És a lényeg!
És már megint elfelejtettem a LÉNYEGET!!! Az esküvőnk éjszakáján, közvetlenül a menyasszonytánc után ;) egy nagyon kedves barátnőm -Szilvi- életet adott első kisbabájának! Ádám szeptember 8.-án 01.35-kor született 3250 grammal és 54 centivel. Baba-mama mindketten jól vannak, egészségesek!
Isten hozott Ádámbaba!
· 1 trackback 1 komment
Címkék: babaszületés
2007.09.12. 10:55
Köszönet...
Megérkeztünk -igaz már hétfőn!- de olyan fáradtak voltunk, hogy gyakorlatilag egy teljes napot átaludtam...Azt hiszem, most jött ki belőlem/belőlünk a stressz és végre megkönnyebbültünk egy leheletnyit, merugye azért a lakásfelújítás jövő héttől ismét folytatódik nálunk! :))) Szóval, eszméletlen csodaszép volt minden....sajnos, fotóink még nincsenek, de szerintem legkésőbb jövő héten megkapjuk őket. A nap is kisütött délután 4-re és így mégiscsak a kastélykertben tartottuk meg a református szertartás szerinti esketést. A lelkész nagyon szívhezszóló beszédet tartott, főleg úgy , hogy szülővárosomból érkezett és személyes kapcsolatban is állunk. Az eskü szövege alatt ugyan megremegett a hangom többször, szerintem könny is szökött a szemembe, de azt hiszem, ez így természetes....
Aztán rengeteg fotó készült a kastélykertben, volt menyasszonyi csokor eldobása (annyira jól sikerült, hogy tényleg olyan valaki kapta el, aki a "következő" lesz :))) ), aztán nagyon finom vacsora, utána egy kellemes meglepetés műsor a család és közeli barátok szervezésében (mégegyszer köszönöm a "hangokat" :) és a fotókat! ), aminek a lényege egy gyerekkori fotósorozatból állt (Sóginő, Legkedvesebb Drusza és Anyóspajti jóvoltából), fűszerezve odaillő kommentárokkal , majd Micka készítésében egy hanganyag következett: a számomra kedves és fontos emberek mondták el pár szóban a véleményüket rólam/rólunk. Nagyon megható volt, az esküvőn igyekeztem annyira nem oda figyelni, hogy el ne bőgjem magam, de megvan a hanganyag és azóta már többször meghallgattam itthon! :))) Olyan jó volt ott lenni, körülvett az a rengeteg mosoly, ölelés és a tapintható szeretet... egy áthatolhatatlan szeret-búrában éltük meg azt a napot...rengeteg ajándékot kaptunk (hála a blognak sokan tudtak a lakásfelújításról és kaptunk pár személyreszóló kiegészítőt: a sárga szobáimba pl. nagyon szép festményeket, skicceket) , sőt mondhatnám Hunci már most sokkal többet, mint mi! ;) Lett hintaágya, sőt most már tényleg nem kell vennünk egy ideig semminemű babaruhát! :D
A menyasszonyi torta is isteni finom volt (Sík cukrászda Békásmegyer- ez itt a reklám helye! :))) ) és jó ötletnek bizonyult a többféle kisebb torta kivitelezése!
Többször energiatakarékos üzemmódba helyeztem magam, mert picit aggódtam, hogy Hunci, hogyan fogja viselni ezt az új helyzetet, de le a kalappal a pici fiam előtt: egy mukkanás nélkül végigcsináltuk a menyasszony táncot is és foglalkoztunk a vendégekkel mondjuk úgy reggel 6-ig! :))) TáltosApu is ekkortájt tért nyugovóra, azzal a különbséggel, hogy én már 9-kor felkeltem reggelizni meg búcsúzkodni az indulóktól. Férjuram csak déltájban volt képes előbukkani a barlangjából, kissé ödémás fejjel! :))) Már előtte megbeszéltük, hogy ráhúzunk a pihenésünkre még egy napot, úgy érzem, ránk is fért!
Tényleg nagyon csodálatos volt ez a szombati nap és mindenkinek köszönöm, aki közreműködött, ott volt vagy egyszerűen csak gondolt ránk és lélekben velünk volt! És köszönöm Lányok a jókívánságaitokat Hunci nevében is! :)))
Hétfőn már azon morfondíroztam, hogy már alig várom, hogy újra szervezhessem valaki esküvőjét! :))) Szegény Hunci! ;)))
Hozzászólások: