2008.03.02. 21:42
Az apák dícsérete
Bármennyire is pici volt Hunor, az, ha hazajön HuncApu, az mindig nagy dolognak számított. Ha fölvette, ha csak egyszerűen föléhajolt, ha megszólította, arra azonnal reagálnia kellett. Mikor még nem tudott ennyire tudatosan babamosolyokat szórni, félmosolyokat adott, és keze-lába rúgkapált. Jeleznie kellett, hogy igen, érzi, itt van a nagy, erős Apa, akit egész nap várt s aki számára nagyon sok mindent el kell mondania, hogy mi történt vele egész nap, hogy Anya milyen finom édes tejcit adott neki, hogy mekkorákat játszott Álomföldön álommanókkal és mennyi minden új dolgot hallott és érzékelt aznap. Ezek voltak azok a bizonyos kezdetleges matinézgatások, ami szigorúan csak kettejükről szólt, ilyenkor megszűnt körülöttük a külvilág, a fejük pár centire volt egymástól és csak nézték egymást, akár egy örökkévalóságig is képesek lettek volna erre.
A mostani matinézgatások már nagyfiúsak, ugyan szintén megszűnik körülöttük a külvilág, nézik egymást most is, de már beszélgetnek is hozzá. HuncApu elmeséli a munkahelyén történteket, az aznapi eseteit, ilyenkor Hunor csöndben meghallgatja, néha közbe-közbeszól, aztán HuncApu a szokott rítus szerint megkérdezi, hogy "és Veled mi történt egész nap, Kisfiam?". Ilyenkor a megszólított "Kisfiam" nem győzi kézzel-lábbal-torokkal elmagyarázni, hogy merre jártunk, mit játszottunk és "Mámi" (ez én lennék, HuncApu után szabadon), milyen zenedarabokkal kecsegtette őt el aznap saját előadásában.
És a közös fürdőzések, nos hát ez is az ő szeánszuk, nagykádban, csak kettecskén. Rám hárul a fürdővíz elkészítése, Hunor levetkőztetése, de aztán pár percig már nincs rám szükségük, ilyenkor nagyokat csobbannak és némán, egymás szemébe nézve mindkettő arcán szentimentális mosoly, ilyenkor ők gondolatátvitellel kommunikálnak. És Hunor biztonságban érzi magát az Apja karjaiban és hosszú percekre megáll a világ számukra.
A kapucsengő pittyogásakor már tudja, hogy hazajött. Keze-lába rendszertelen mozgásba kezd, feje követi kis teste hullámzását, ezzel is jelezvén, "vegyél fel! menjünk elé!". És mi szinte mindennap az ajtóban állunk és várjuk, hogy megérkezzen a mi csodánk, akihez olyan jó odabújni, beszívni az illatát, aki, ha itthon van, nem lehet baj, aki mégha ideges és fáradt is, mindig olyan sok szeretettel a szemébe néz ránk... így élünk mi hármacskán, szövögetve magunk köré a csodahálót, mely mindentől megvéd....
A mostani matinézgatások már nagyfiúsak, ugyan szintén megszűnik körülöttük a külvilág, nézik egymást most is, de már beszélgetnek is hozzá. HuncApu elmeséli a munkahelyén történteket, az aznapi eseteit, ilyenkor Hunor csöndben meghallgatja, néha közbe-közbeszól, aztán HuncApu a szokott rítus szerint megkérdezi, hogy "és Veled mi történt egész nap, Kisfiam?". Ilyenkor a megszólított "Kisfiam" nem győzi kézzel-lábbal-torokkal elmagyarázni, hogy merre jártunk, mit játszottunk és "Mámi" (ez én lennék, HuncApu után szabadon), milyen zenedarabokkal kecsegtette őt el aznap saját előadásában.
És a közös fürdőzések, nos hát ez is az ő szeánszuk, nagykádban, csak kettecskén. Rám hárul a fürdővíz elkészítése, Hunor levetkőztetése, de aztán pár percig már nincs rám szükségük, ilyenkor nagyokat csobbannak és némán, egymás szemébe nézve mindkettő arcán szentimentális mosoly, ilyenkor ők gondolatátvitellel kommunikálnak. És Hunor biztonságban érzi magát az Apja karjaiban és hosszú percekre megáll a világ számukra.
A kapucsengő pittyogásakor már tudja, hogy hazajött. Keze-lába rendszertelen mozgásba kezd, feje követi kis teste hullámzását, ezzel is jelezvén, "vegyél fel! menjünk elé!". És mi szinte mindennap az ajtóban állunk és várjuk, hogy megérkezzen a mi csodánk, akihez olyan jó odabújni, beszívni az illatát, aki, ha itthon van, nem lehet baj, aki mégha ideges és fáradt is, mindig olyan sok szeretettel a szemébe néz ránk... így élünk mi hármacskán, szövögetve magunk köré a csodahálót, mely mindentől megvéd....
17 komment
Címkék: érzések
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr67362307
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ingrid 2008.03.02. 21:53:58
Istenem, de édesek vagytok :) És ezt most nem csak azért írom, mert ugyanaz a forgatókönyvetek, mint nekünk ;)
Amúgy érdekes, nálam is készülődik egy bejegyzés Bogyóapuról :)
Amúgy érdekes, nálam is készülődik egy bejegyzés Bogyóapuról :)
Pocakos Macska 2008.03.02. 22:23:13
Cucka ez annyira szép volt :) Hihetetlen ez a kapocs!
Ingrid :))) Na jó, ugyanezt akartam én is írni (bár nálunk nem készül egyelőre poszt Apáról :) )
Ingrid :))) Na jó, ugyanezt akartam én is írni (bár nálunk nem készül egyelőre poszt Apáról :) )
tollpihü · http://www.tollpihe-domborka.blog.hu 2008.03.03. 07:54:50
most itt van valami szélviharféle, rendesen belefújt valamit a szemembe.. táényleg csoda részesei vagyunk mind, nincs erre jobb szó. az a legszebb, hogy felismerjük, és nem megyünk el mellette. vigyázzatok rá nagyon!!
tollpihü · http://www.tollpihe-domborka.blog.hu 2008.03.03. 07:55:30
ez hülyeség, mármint az utolsó mondat. úgyis tudom, hogy vigyáztok rá ;)
masika 2008.03.03. 08:47:31
Milyen furcsa ez. Mintha csak magunkat látnám abban amit írtál. Hiba Apák is vannak, és mikor hazaérnek akkor már szinte csak ők léteznek a lurkók számára.
RKriszta · http://www.barni.blog.hu 2008.03.03. 09:13:06
Látod Cucka, nekem ezek a csodáltaos érzések,,,amiket leirtál. Sajnos Amandánál nem élhettem meg ezeket, Barni viszont már másképp nő fel .APÁVAL
Leonine · http://leonine.freeblog.hu/ 2008.03.03. 09:35:43
Pavlovi reflex :)
Lyndy 2008.03.03. 10:38:15
Annyira szépen írtad le, hogy öröm volt olvasni, csodajó kis család vagytok ti. :-)))
Mazsola01 2008.03.03. 14:14:25
Jaj, hogy én ezek után mennyire várom már, hogy Mazsola megszülessen, és Mazsiapuval együtt játszanak, hiszen már most annyira várja, és ahogy telik az idő annál többet beszél neki már most a hasamban is, én meg csak magyarázom Mazsolának, hogy apa nagyon vár már, és az életben nem olyan lökött, mint amilyennek mutatja magát :))
Arról nem is beszélve, hogy mellettem nem volt Apa, így előre örülök, hogy az én picuromnak meg lesz adva Minden: ANYA ÉS APA is, na meg Müzli (kutya), szóval mi így 4-en leszünk egy család.
Arról nem is beszélve, hogy mellettem nem volt Apa, így előre örülök, hogy az én picuromnak meg lesz adva Minden: ANYA ÉS APA is, na meg Müzli (kutya), szóval mi így 4-en leszünk egy család.
Kata763 2008.03.03. 18:32:18
Jajj Cucka, annyira gyönyörűen, meghatóan írtad le ezt, megkönnyeztem! Nagyon örülök, hogy ilyen boldogok vagytok együtt!
Tiszta szívemből kívánom, hogy maradjon meg örökké!!!Csodálatos CSALÁD vagytok!!!:)
Tiszta szívemből kívánom, hogy maradjon meg örökké!!!Csodálatos CSALÁD vagytok!!!:)
Bogár · http://www.babaszoba.hu/services/blog/bogar 2008.03.03. 22:46:36
Igazán jó lenne egy ilyen apa mindenkinke... nekünk mindenképp...
Ezek még a nála töltött hónapok alatt is csak ábrándok maradtak...
SZóval jogos a dícséret :)
Puszi
Ezek még a nála töltött hónapok alatt is csak ábrándok maradtak...
SZóval jogos a dícséret :)
Puszi
cucka 2008.03.04. 10:40:06
Ingrid, PM- megérdemlik az apukák is... ;) (a dolgok oroszlánrésze úgyis ránk, nőkre hárul, rajtunk is múlik, mennyire engedjük őket felelősségteljes apukává válni!) Lányok, Mindannyiótoknál ugyanilyen harmónia van, árad a soraitokból! :)
Kata és Bogár, szívemből kívánom, hogy Benneteket is burkoljon be a szeretet csodahálója... :)
Kata és Bogár, szívemből kívánom, hogy Benneteket is burkoljon be a szeretet csodahálója... :)
Eriberi 2008.03.04. 19:15:20
Cucka ezt nagyon szépen leírtad! Teljesen láttam a szemeim előtt a napotokat... Kívánom, hogy MINDIG legyetek ilyen BOLDOGOK!!!!
Picur 2008.03.04. 20:26:26
nálunk is volt szélvihar...:) meg szerelem Apa és lánya között!
Csillagbaba · http://csillagbaba.freeblog.hu/ 2008.03.05. 12:27:48
Drága Cucka! Ezt annyira finoman írtad le, hyog bár nincs kötőhártyagyulladásom mégis csordogál a könny a szemeimből! ;) Köszönöm az élményt! Hogy megosztottad és hogy IGY osztottad meg velünk! Sok puszi!
Tündérke 2008.03.05. 14:57:54
Tyű, hogy ez milyen gyönyörű, majdnem elsírtam magam :) Olyan jó, hogy ilyen Boldogok vagytok! Várom már én is, hogy kettecsként várjuk haza a Párocskám, de addig meg egyedül várom Őt, bár mostanság, Ő vár engem otthon, de ez is nagyonjóóóóó :D
RKriszta 2008.03.05. 18:46:58
Na, most hogy igy megdicsértunk, hanyagolsz minket......:-(
Hozzászólások: