2008.04.02. 16:40
4 hónap...
Elröpült ez a négy hónap, minden nap valami újat, valami mást produkálva teltek napjaink. Mondhatni pelenkázástól pelenkázásig változnak a szokásai. Négy hónapja él itt köztünk, mégis olyan, mintha mindig is ismertem volna, mintha mindig is velünk lett volna.
4 hónappal ezelőtt onlájnba voltam Sokatokkal, röpültek az sms-ek, égett a telefon a kezemben. Ekkortájt indultunk a kórházba, vidáman csicseregtem, útközben több helyen megálltunk szőlőcukorért, hiszen ez nélkülözhetetlen tartozéka egy valamirevaló szülésnek! Persze, nem kaptunk, pedig nagyon sok bolt és benzinkútnál megálltunk. (szerencsére Zsó kisegített ;) ). Szabályos 7 perces fájásokkal indultunk el, utolsó pillanatra időzítve a kórházba menetelt, hiszen tudtuk, onnan már nem eresztenek el 2:1 állapotban! Emlékszem, délelőtt idegességemben kuncogva méricskéltük a fájások közti időt és kivert az a bizonyos hideg veríték, mert tudtam, vége van ennek a csodaszimbiózisnak és a nagytalálkozás előtti gyomorgörcs is megvolt. Ha rajtam múlt volna, még akkor sem indultunk volna el, HuncApu belső szervei (konkrétan a belei) mondták fel a szolgálatot. (nagyon vicces volt, a fájások közti idő csökkenésével egyenes arányban nőtt HuncApu mackózni járásának a mennyisége!). Rámparancsolt, hogy most már nem bírja tovább: indulunk és kész!
A szülőszoba előtt vidáman csicseregtünk Zsóval, közben megérkezett a nőgyógyászom is, és a rám vadászó szülésznőm is kitekintgetett a szülőszobáról. Az a bizsergetős idegesség tapintható volt, idétlen vihogással próbáltam semmihez sem fogható zavaromat palástolni. Úgy léptem be a szülőszoba ajtaján, mint akit akasztani visznek, HuncApu akkor még nem jöhetett be, előbb megvizsgáltak, le kellett vetkőznöm kórházi szerkóba és Ctg-re kötöttek.... a folytatást tudjátok, leírtam már...
És az egészben a lényeg, hogy érdemes volt! Minden fájdalmat, csalódást és rossz gondolatot megért az én csodaszép kisfiam, aki 19.25-kor erőteljes férfihangján köszöntött minket! És nem tudom, meddig marad ez így, hogy valaha is visszakapom-e az én régi, megkérgesedett szívem, nem tudom, de elég ha rámnéz, ha rámmosolyog, ha hozzámbújik, ha magamba szívhatom azt a finom babaillatát és jóerősen megszorítja az ujjamat, és már könnyfátyol is borítja a világot...
Nélküle sokkal szegényebb lennék...
4 hónappal ezelőtt onlájnba voltam Sokatokkal, röpültek az sms-ek, égett a telefon a kezemben. Ekkortájt indultunk a kórházba, vidáman csicseregtem, útközben több helyen megálltunk szőlőcukorért, hiszen ez nélkülözhetetlen tartozéka egy valamirevaló szülésnek! Persze, nem kaptunk, pedig nagyon sok bolt és benzinkútnál megálltunk. (szerencsére Zsó kisegített ;) ). Szabályos 7 perces fájásokkal indultunk el, utolsó pillanatra időzítve a kórházba menetelt, hiszen tudtuk, onnan már nem eresztenek el 2:1 állapotban! Emlékszem, délelőtt idegességemben kuncogva méricskéltük a fájások közti időt és kivert az a bizonyos hideg veríték, mert tudtam, vége van ennek a csodaszimbiózisnak és a nagytalálkozás előtti gyomorgörcs is megvolt. Ha rajtam múlt volna, még akkor sem indultunk volna el, HuncApu belső szervei (konkrétan a belei) mondták fel a szolgálatot. (nagyon vicces volt, a fájások közti idő csökkenésével egyenes arányban nőtt HuncApu mackózni járásának a mennyisége!). Rámparancsolt, hogy most már nem bírja tovább: indulunk és kész!
A szülőszoba előtt vidáman csicseregtünk Zsóval, közben megérkezett a nőgyógyászom is, és a rám vadászó szülésznőm is kitekintgetett a szülőszobáról. Az a bizsergetős idegesség tapintható volt, idétlen vihogással próbáltam semmihez sem fogható zavaromat palástolni. Úgy léptem be a szülőszoba ajtaján, mint akit akasztani visznek, HuncApu akkor még nem jöhetett be, előbb megvizsgáltak, le kellett vetkőznöm kórházi szerkóba és Ctg-re kötöttek.... a folytatást tudjátok, leírtam már...
És az egészben a lényeg, hogy érdemes volt! Minden fájdalmat, csalódást és rossz gondolatot megért az én csodaszép kisfiam, aki 19.25-kor erőteljes férfihangján köszöntött minket! És nem tudom, meddig marad ez így, hogy valaha is visszakapom-e az én régi, megkérgesedett szívem, nem tudom, de elég ha rámnéz, ha rámmosolyog, ha hozzámbújik, ha magamba szívhatom azt a finom babaillatát és jóerősen megszorítja az ujjamat, és már könnyfátyol is borítja a világot...
Nélküle sokkal szegényebb lennék...
8 komment
Címkék: érzések hunorfotó hónapról hónapra
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr52408239
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tollpihü · http://www.tollpihe-domborka.blog.hu 2008.04.02. 18:40:03
és mi is nélkületek :)
jól álltok egymásnak, nagyon!
jól álltok egymásnak, nagyon!
masika 2008.04.02. 19:18:56
Boldog hófordulót, már igazi nagy legény vagy!
Ismerősek az érzések:-)
Ismerősek az érzések:-)
Pocakos Macska 2008.04.02. 23:01:08
:))))))))))))))
Ingrid 2008.04.03. 07:57:18
Óóó... mintha most lett volna :) Úgy izgultam....
Nagyon jól néztek ki együtt! Te fogytál, Cucka???
Nagyon jól néztek ki együtt! Te fogytál, Cucka???
cucka 2008.04.03. 09:19:12
Pihü, teeee.... :)
Ingrid, bársonnyal simogat minden betűd! :DDD Igen, elkezdtem végre, elsőként a második nyakam kezd eltűnni! Bár még vannak "aranytartalékaim" ;) . Arra is emlékszem, hogy kilátásba helyeztél mindenféle útlezárásokat is, hogy simán le tudjunk menni Fehérvárra. még mindig őrzöm az akkori smseket... :)
Ingrid, bársonnyal simogat minden betűd! :DDD Igen, elkezdtem végre, elsőként a második nyakam kezd eltűnni! Bár még vannak "aranytartalékaim" ;) . Arra is emlékszem, hogy kilátásba helyeztél mindenféle útlezárásokat is, hogy simán le tudjunk menni Fehérvárra. még mindig őrzöm az akkori smseket... :)
Mazsola01 2008.04.03. 14:57:33
Elhiszem, hogy megérte minden fájdalmas pillanat érte, egyszerűen csodaszépek vagytok! :)))
Én meg annyira írigy, alig bírom elhinni, hogy egyszer nekem is a karomba lesz egy csöpp leány/legény, addig csak gyönyörködöm a Ti babáitokban :)
Én meg annyira írigy, alig bírom elhinni, hogy egyszer nekem is a karomba lesz egy csöpp leány/legény, addig csak gyönyörködöm a Ti babáitokban :)
Lyndy 2008.04.03. 16:33:05
De gyönyörűen írtad le. Nagyon jó volt olvasni. És nálam is ugyanez a helyzet. Semmiért nem cserélném vissza az előző életem. Vele minden százszor jobb.
Áronbaba 2008.04.03. 20:15:45
Ez nagyon szép volt! Ti nagyon megérdemlitek egymást és örülök, hogy bepillantást nyerhetek én is a kalandos, szeretettel teli és cseppet sem egyhangú mindennapjaitokba :)
További rengeteg csodaszép hónapot és évet kívánok!
Bea
További rengeteg csodaszép hónapot és évet kívánok!
Bea
Hozzászólások: