Hunor vezérünk egy éves szülinapját egy... azaz inkább kettő házibulival koronáztuk meg. (2 torta, 2 társaság, 1 napon... igen, ezek a ránk oly jellemző dolgaink egyike... ) Kellemeset a hasznossal, -bár a nap kiválasztásánal, ezt nem tekintettük szempontnak-, a szülinapi zsúr, éppen a Nagyszakállú kéménybevetődésének napjára esett.

Az ünnepelt előző délutántól tanúja volt lázas készülődésünknek, a közel hat órán át tartó konyhai munkálatok alatt, türelmesen ücsörgött etetőszékében, csak néha-néha szólt bele a történésekbe, részint akkor, ha valamely étel ízösszetételére volt éppen kíváncsi. Arra a megállapításra jutottunk, gyermekünk pontosan tisztában van azzal, hol van az a határ, amit bizonyos esetekben nem illik átlépni... ebben a bizonyos esetben, ha elviselhetetlenül-nyűgös üzemmódba kapcsolt volna, nem csak, hogy az ételekkel sem készültünk volna el, hanem egy idegbeteg szülőpárt tudhatott volna magáénak, ez meg ugyebár nem perspektíva még egy egyévesnek sem...

Szombat reggel, míg HuncApu a lakás utolsó simitásait végezte, szokásos köreink egyikét ejtettük meg, a közeli pékségben ittam egy habosvarázst, míg Huncos, az eladónőket varázsolta el legbájosabb mosolyával, így kunyerálva el a mindennapi frissensült pogácsáját.

Az egész napos dzsemborit, a rengeteg ajándékot, a sok embert Huncos oly természetességgel fogadta, hogy még a délutáni alvásáról is megfeledkezett. Este 6-kor, ugyan kis ráhatással, Hunc kidőlt a sorból (én ekkor még szent meggyőződéssel hittem, hogy ez az állapot reggelig fog tartani... de legalábbis hajnal 3-ig), ehelyett egy kurta órácska múlva frissen, fiatalosan ébredt és éjfélig abba se hagyta a mulatozást.

És akkor az elmaradhatatlan fotók (bízom benne, hogy másoknak jobb fotóik lettek),

Délelőtti torta:

Egy egész szelet málnakockás tortát tüntetett el  Dedem, csöndben és halkan, melynek egyenásgú következménye lett a tejszínhabtól a megállíthatatlanul mindenen áttörő macicsalád... úgy, mint régen:

Az esti torta:

Miután már csak a keresztszülők és mi maradtunk, előkerült a fiúkkedvence zenék egyike, amikor is Hunc már nagyon álmos, de jól kivehetően afterpartizik.

Mindenkinek köszönjük az ittlétet, a velünkünneplést!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.