2008.04.29. 10:14
A mumus
Hunor születése óta függ a fejünk fölött Damoklész kardja, várva, hogy lecsaphasson ránk... Hát igen, eljött az ideje a rettegett mumussal szembenéznünk, ugyanis megszületett az ítélet: holnap reggelre van időpontunk Hunor könnycsatornájának átmosására.
Kutakodva a neten/könyvekben nagyon sok érdekes dologra bukkantam, leírom, hátha mások számára is tanulságos lehet.
Szóval a könnycsatorna elzáródása, azaz meg nem nyílása egyfajta éretlenség és semmiképpen sem betegség. A könnycsatorna alsó harmadában van egy úgynevezett billentyű, ami a csecsemők egyharmadánál nem nyílik meg közvetlenül a születés után, emiatt a könny lefolyása akadályozott. A könny ezért pang, befertőződik, ez okozza a sárgás-zöldes váladékozást, az ébredés utáni masszív csipamorzsákat.
Általában csak az egyik szemnél szokott jelentkezni, hol intenzívebben (ilyenkor érdemes antibiotikumos szemcseppet is alkalmazni, a Brulamycines szemcseppet ajánlják, illik végigcsinálni az egy hetes kúrát, naponta 3-5-ször csöpögtetni), hol szinte tünetmentessé képes válni, bár a "valahogy mégse az igazi" érzetünk továbbra is megmarad.
Babócáink nem úgy érkeznek evilágra, hogy mindenük működik, vannak olyan szerveik, melyek idővel érik el a tökéletes működést, így van ez a könnycsatornájukkal is, érdemes várni pár hónapot a szemész felkeresésével, akad olyan kisbaba, akinél magától megoldódik az átfolyás.
Ez idő alatt többféle módon bírhatjuk működésre a pici könnycsatornáját. Érdemes naponta többször hűvös, forralt vizes gézlappal (esetleg kamillateással, bár ezzel óvatosan, mert mindamellett, hogy jó gyulladáscsökkentő, de száríthatja is a baba bőrét!) áttörölni.
Alkalmazhatunk egyfajta masszázst is, a belső szemzugtól haladva lefelé az orr bőrének mindkét oldalán, naponta többször. Ezzel is lehetünk hatásosak, egy ügyesebb mozdulattal magunk is megnyithatjuk az elzáródott könnycsatornát.
Hogy mikor érdemes szemész szakember segítségét igénybe venni? Nos, itt ismét megoszlanak a vélemények, Magyarországon sok helyen még dívik a minél hamarabb elve, azonban a nemzetközi vélemények azt javasolják, a legideálisabb a 4-6 hónap közötti időszak, mert kb. ezidáig tart az érési folyamat, és van rá esély, hogy a könnycsatorna orvosi beavatkozás nélkül megkezdje működését. Maga az átfecskendezés egy tompa végű finom fém szondácskával (egyes helyen kanüllel) történik, élettani sóoldatot fecskendezve a könnyjáratba, mely kitisztítja és az esetlegesen elzárt billentyűt is megnyitja. Utána újabb egy hetes antibiotikumos szemcsepp csöpögtetése javasolt napi 3-5 alkalommal. 9-10 hónapos kornál tovább nem érdemes várni ezzel a beavatkozással, mert később nehezebb is a billentyű beindítása és esetleges altatásban végzett műtétet is vonhat maga után.
És hogy mennyire újulhat ki? Van rá esély. Az átmosás következtében apró hegesedés is keletkezhet a könnycsatorna belfelszínén, ez is egyénenként változhat. A kulcsszó a türelem és a várakozás. Mi mostanáig türelmesen várakoztunk, masszíroztunk, mosogattunk, ám most már eljött az ideje a lépésnek.
Hogy mennyire fájdalmas? Állítólag csak kellemetlen érzés, a babák számára a legrémisztőbb a lefogás az idegenek által. Nagyon rövid idő alatt történik minden és a Manók pár perc alatt el is felejtik, hogy attrocitás érte őket. Találtam egy érdekes hasonlatot is, mely szerint ugyanolyan "jelentőséggel" bír a babánk életére a könnycsatorna elzáródás, akár egy popsipirosodás, a látását, vagy a szeme világát egyáltalán nem veszélyezteti. Nem betegség, inkább csak apró kellemtelenség.
...ezekkel bíztatom magam, merthogy erősnek kell lenni. Hunornak többször elmondtuk, ha ügyesen viselkedik, nemsokára már soha többé nem maceráljuk naponta többször a szemét, sem törlésekkel, sem nyomkodásokkal, sem szemcseppekkel!
Rutin beavatkozásként végzik mindenhol ambulánsan, ám... más az, ha egy idegen gyerekének a rutinbeavatkozása és megint más, ha az enyémről van szó...
...azért holnap drukkoljatok ennek a zoknilehúzó kisiparosnak reggel 9 körül, jó?!
Kutakodva a neten/könyvekben nagyon sok érdekes dologra bukkantam, leírom, hátha mások számára is tanulságos lehet.
Szóval a könnycsatorna elzáródása, azaz meg nem nyílása egyfajta éretlenség és semmiképpen sem betegség. A könnycsatorna alsó harmadában van egy úgynevezett billentyű, ami a csecsemők egyharmadánál nem nyílik meg közvetlenül a születés után, emiatt a könny lefolyása akadályozott. A könny ezért pang, befertőződik, ez okozza a sárgás-zöldes váladékozást, az ébredés utáni masszív csipamorzsákat.
Általában csak az egyik szemnél szokott jelentkezni, hol intenzívebben (ilyenkor érdemes antibiotikumos szemcseppet is alkalmazni, a Brulamycines szemcseppet ajánlják, illik végigcsinálni az egy hetes kúrát, naponta 3-5-ször csöpögtetni), hol szinte tünetmentessé képes válni, bár a "valahogy mégse az igazi" érzetünk továbbra is megmarad.
Babócáink nem úgy érkeznek evilágra, hogy mindenük működik, vannak olyan szerveik, melyek idővel érik el a tökéletes működést, így van ez a könnycsatornájukkal is, érdemes várni pár hónapot a szemész felkeresésével, akad olyan kisbaba, akinél magától megoldódik az átfolyás.
Ez idő alatt többféle módon bírhatjuk működésre a pici könnycsatornáját. Érdemes naponta többször hűvös, forralt vizes gézlappal (esetleg kamillateással, bár ezzel óvatosan, mert mindamellett, hogy jó gyulladáscsökkentő, de száríthatja is a baba bőrét!) áttörölni.
Alkalmazhatunk egyfajta masszázst is, a belső szemzugtól haladva lefelé az orr bőrének mindkét oldalán, naponta többször. Ezzel is lehetünk hatásosak, egy ügyesebb mozdulattal magunk is megnyithatjuk az elzáródott könnycsatornát.
Hogy mikor érdemes szemész szakember segítségét igénybe venni? Nos, itt ismét megoszlanak a vélemények, Magyarországon sok helyen még dívik a minél hamarabb elve, azonban a nemzetközi vélemények azt javasolják, a legideálisabb a 4-6 hónap közötti időszak, mert kb. ezidáig tart az érési folyamat, és van rá esély, hogy a könnycsatorna orvosi beavatkozás nélkül megkezdje működését. Maga az átfecskendezés egy tompa végű finom fém szondácskával (egyes helyen kanüllel) történik, élettani sóoldatot fecskendezve a könnyjáratba, mely kitisztítja és az esetlegesen elzárt billentyűt is megnyitja. Utána újabb egy hetes antibiotikumos szemcsepp csöpögtetése javasolt napi 3-5 alkalommal. 9-10 hónapos kornál tovább nem érdemes várni ezzel a beavatkozással, mert később nehezebb is a billentyű beindítása és esetleges altatásban végzett műtétet is vonhat maga után.
És hogy mennyire újulhat ki? Van rá esély. Az átmosás következtében apró hegesedés is keletkezhet a könnycsatorna belfelszínén, ez is egyénenként változhat. A kulcsszó a türelem és a várakozás. Mi mostanáig türelmesen várakoztunk, masszíroztunk, mosogattunk, ám most már eljött az ideje a lépésnek.
Hogy mennyire fájdalmas? Állítólag csak kellemetlen érzés, a babák számára a legrémisztőbb a lefogás az idegenek által. Nagyon rövid idő alatt történik minden és a Manók pár perc alatt el is felejtik, hogy attrocitás érte őket. Találtam egy érdekes hasonlatot is, mely szerint ugyanolyan "jelentőséggel" bír a babánk életére a könnycsatorna elzáródás, akár egy popsipirosodás, a látását, vagy a szeme világát egyáltalán nem veszélyezteti. Nem betegség, inkább csak apró kellemtelenség.
...ezekkel bíztatom magam, merthogy erősnek kell lenni. Hunornak többször elmondtuk, ha ügyesen viselkedik, nemsokára már soha többé nem maceráljuk naponta többször a szemét, sem törlésekkel, sem nyomkodásokkal, sem szemcseppekkel!
Rutin beavatkozásként végzik mindenhol ambulánsan, ám... más az, ha egy idegen gyerekének a rutinbeavatkozása és megint más, ha az enyémről van szó...
...azért holnap drukkoljatok ennek a zoknilehúzó kisiparosnak reggel 9 körül, jó?!
Hozzászólások: