Muszáj írnom az elmúlt napokról, mert oly gyorsan történik oly sok minden, hogy rövidesen már magam sem emlékszem, mit, mikor és hogyan is?

Hunormanó már nem csak jár, hanem fut! Hihetetlen gyorsan kapkodja a még mindig 19-es talpacskáit, ha arról van szó, hogy pelenkázás vagy öltöztetés. Mókásabbnál mókásabb szituációink adódnak abból kifolyólag, ahogy megpróbálunk körülírni egy nemszabadkimondani szót. Ilyen szavaink a cici, a pelenkázás, a csoki és az ételekkel és az evéssel kapcsolatos dolgok. Amint kicsusszan egy-egy Tudjuk Mi szó a szánkon, Gyermekünk vagy menekülőre fogja (pelenkázáskor, leginkább, ha éppen indulnánk valahova), vagy azonnal langymeleg tejet igényel (egyértelműen komfortszopi) vagy néminemű táplálékra tart igényt. (a helyzet komolyságát érzékeltetve: max 2 babakanál ételt hajlandó ilyenkor elfogadni)

Szombaton vacsoravendégeink voltak, régnemlátott barátok. Hunor angyal üzemmódra kapcsolt, 9 körül kb. 5 perc alatt magukhoz rendelték őt az álommanók, akik fogságából csak olyan 4 óra felé szabadult. Pedig a hangulat (és a hangerő) olykor-olykor a tetőfokára hágott, jellemzően az elfogyasztott alkohol-mennyiséggel egyenes arányban. És még reggel is szolidáris volt jóidösszüleivel, reggel 8-kor tett ugyan egy heroikus kísérletet a napunk elindítására, de könnyen rá lehetett beszélni még egy rövidke kétórás szusszanásra.

Délelőtt meglepett egy furcsa dologgal. A Minimaxon volt egy ötperces mondókás műsor, melyben ma éppen a csipp-csipp-csóka volt. De nem a klasszikus mutogatásos mondókázás, hanem gyerekrajzokkal ékesített rövidfilm. És ekkor Hunor megcsípte a jobb kezével a bal kézfején a bőrt és végig vigyorogva rázta a kezecskéit. A dolog pikantériája szimplán annyi, hogy soha egyikünk se mutatta ezt neki! HuncApu nem egy mondókázós fajta, én pedig szívből gyűlölöm nagyon nem kedvelem ezt a versikét. Nem tudom visszavezetni a gyökeréig, hogy miért is, de szerintem a bőr csipkedése váltott ki bennem már kora gyermekkoromban ellenérzést. Talán.

Délután párnacsatáztunk (nem találok jobb szót a dögönyözős-csiklandozós perverzióinkra) HuncApuval, Hunornak eszméletlenül tetszenek az efajta történések. Most is az ágy végéből izgatottan sikkantgatta végig a hüléskedésünket, majd mikor HuncApu már éppen győzedelmeskedni készült felettem testi erejével, segítségül hívtam Magzatomat, eképpen: Hunc, harapd meg Apa lábujját! És a Szememfénye azonnal teljesítette az utasítást nem kis derültséget okozva ezáltal. Ebből számomra többféle konzekvencia is lepottyant: Hunor tényleg mindent ért, valamint tudja ki az az Apa, és tudja mi az a lábujj és pontosan tudja mit jelent harapni! Persze, tudtam (inkább csak sejtettem!) ezidáig is, hogy sok mindent ért, de azért ez mégiscsak döbbenetes, hogy ennyire!

...és annyira imádom a kis komolyodó fejét, nomeg azokat a seprűs szempillákat...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

micka · http://micka.freeblog.hu 2009.03.02. 07:44:15

édes:-D

Válasz erre 

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2009.03.02. 08:21:44

Nagyon nagyfiú már:)
Számomra is meglepő, mennyire okosak ilyen idősen, csak kapkodom a fejem, és sokszor észreveszem, hogy közhelyesen beszélek, mégpedig " rohan az idő" és hogy "milyen nagy már" és társai, amit korábban utáltam.

Válasz erre 

Lyndy2 2009.03.02. 09:11:00

Nagyon okos kisfiad van. A szempillák is meseszépek és Hunc is úgy ahogy van. :D

Válasz erre 

Ildi-84 2009.03.02. 10:07:32

Zabálni való!!!! ;)

Válasz erre 

hugomum · http://hugoelete.blogspot.com 2009.03.02. 10:27:27

igen ennyire:)es ok mar akkor is mindent ertenek,ereznek,mikor mi meg nem is gondolnank... dobbenet,mive fejlodik egy ev alatt, egy kis ordito csomagocska:)
komfortszopi,es alkohol??? ejnyebejnye:DDD
a szempillaert,meg egyszeruen irigy vagyok;)

Válasz erre 

tsetten 2009.03.02. 11:21:48

Szia Cucka, nekem is ambivalens érzéseim vannak némelyik mondókával kapcsolatba (főleg a vol egyszer egy kemence, belebújt a kisbencével kapcs, mert milyen hülye vége van: jól megverte kisbencét, át is írtam " megölelte kisbencére"). Na, de mire jöttem rá, illetve tanítottak meg a korai fejlesztően?!!!! Ezek a kis mondókák nagyon nagyon fontos dolgokra vezetik rá a gyereket: pl. a "csipcsip csókával" fejlődik a finommotoros mozgás (két ujjal megfogni valamit, ez már egy kemény mutatvány), összehangolja a két kéz mozgását (ahogy ringatja le s fel mondókázás közben), és amikor mondja, hogy "hess hess" és mozgatja mind a tíz ujját, az is a finommotorika egyik alapgyakorlata.
Majdnem mindegyik ilyen népi mondókának, játéknak meg van a nagyon nagyon tudományos alapja, hogy miért jó (kint a bárány - bent a farkas: megtanulni a kint-bent fogalmát, menekülés, védelem, csoportdinamika stb). A "kerekecske dombocska" olyan, mint egy akupresszúrás meditációs gyakorlat, koraszülötteknél pl. a kézfejben mutatkozó izomfeszesség feloldására szokták játszani-gyakorolni. Szóval megáll az ész, a "modern" pedagógia minden felfedezése gyakorlatilag el van rejtve ilyen mesékben, énekekben, mondókákban és nem is jön rá az ember, én legalábbis nagyon rácsodálkoztam ezekre.

Válasz erre 

bogi_es_kira · http://www.piciangyalkam.blogspot.com 2009.03.02. 11:46:55

bizony-bizony, én is nap mint nap ledöbbenek, hogy mennyi mindent megértenek ezek a kis emberkék. pedig mi 3 hónappal fiatalabbak vagyunk, szóval el tudom képzelni hova fokozódik ez még :DDD
a szempillák meg... no comment :D

Válasz erre 

Pocakos Macska 2009.03.02. 12:23:23

Boldog hófordulót ennek a szépszemű, okos nagyfiúnak :)

Válasz erre 

masika 2009.03.02. 12:36:51

Hát igen Én is csak kapkodom a fejem, hogy mennyi mindent értenek már. Lili kedvence a talpcsiklandozás:-)
Azért lelki szemeim előtt látom, ahogy Huc Apa lábujját csócsálja:-) Nagyon édes lehetett, bár Apának biztosan nem volt egy kellemes élmény, ahogy az apró és éles fogak martaléka lett a lábujja.

Nagyon Boldog Hófordulót a kis "seprűs" szempillásnak!

Válasz erre 

Eriberi33 2009.03.02. 13:53:57

Tsetten: nekem pont a napokban jutott eszembe a kisBencés nóta, és én is csak ámulok, hogy milyen hülyeésgeket énekelünk a gyereknek... Meg a többi mese is... Katalinka szállj el... pl. De emlékszem, hogy gyerekkoromban észre sem vettem ezekben a nótákban a brutalitást :)

Huncosnak gyönyörű szeme van! :) a "harapd meg Apa lábujját!" részen jót vigyorogtam! micsoda segítséged van! És milyen okos! ;)

Válasz erre 

cucka 2009.03.02. 17:29:55

Tényleg félelmetes mennyi minden van egy-egy ilyen mondókában, népmesében... kicsit mögé nézünk és szembesülhetünk rengeteg játékos tanulással-fejlesztéssel. Nem véletlenül, a gyerek dolga - a játék, ők így tanulnak! :)
Nekem a kedvenc mondókám a mókuska-mókuska, továbbra is, bár én ennek egy nagymama által továbbfejlesztett verzióját ismertem, ami még köszönőviszonyban sincs az eredetivel, de alapjaiban itt is szív a mókuska. :))) (mókuska, mókuska, felmászott a fára, leesett-leesett, kitört keze-lába, jajj-jajj, hogy menjek haza? megver most a mókuska mama)
Seprűs szempillás: amikor várandós lettem Hunorral, egyet kértem az Égiektől, hogy ne az én csutka szöszke szempillámat örökölje (ami olyan, mint a malacoké...), hanem HuncApu centiseit... imám meghallgatásra talált! Ez a gyerek csupa szem és szempilla! ;)

Válasz erre 

Nani. 2009.03.02. 19:55:58

Mér most elvarázsolja a nőket szemeivel, mi lesz itt később? És a tetejébe még okos is. Mondd nem félted a gyermeked a sok-sok kiscsajtól, akik nyálat fognak csorgatni utána????

Válasz erre 

Ingrid 2009.03.02. 20:19:23

Mennyire koncentrál... :)

Válasz erre 

LiliBogar 2009.03.02. 21:15:13

Nekem az tetszik micsoda megdöbbenéssel tudunk reagálni, egy-egy teljesen természetes mozzanatra ;) Még a mai nap is elcsodálkozom, hogy 2 hallás után tudja a mondókákat, a 375.et is ;)
Puszi

Válasz erre 

Kata76 2009.03.02. 21:39:47

Nagyon édes, gyönyörűség Hunor manó! Azok a szempillák pedig mindig lenyűgöznek!:)
Ezen a "harapd meg Apa lábujját", olyan jót mosolyogtam!:))
(A pelenkázás elől Anita is menekül, kész kínszenvedés, mire tisztába teszem.)

Válasz erre 

vicger · http://vicger.blog.hu/ 2009.03.02. 22:18:42

Bizony mindent tudnak a gyerekeink... jóval többet, mint amennyit mi....

:) A körülírásos szójátékotok tetszik, még akkor is,ha külső kényszer vezérelte :DDDDDDD
És azt a futást is megnézném magamnak! :)

Mondókák,mesék,népi játékok: mennyire hiányoznak egy átlag két keresős család életéből ezek a fontos dolgok.. :((( s mennyire iszonyú nagy szükség lenne rájuk!

Válasz erre 

Szöszi-Andi 2009.03.02. 22:58:31

olyan csodálatos így rácsodálkozni, hogy már milyen okos a kis gyerkőcünk :)
én is pillogok alízomon :)
hunc is csodapofa!
a szempilláitól már élőben is dobtam egy hátast, szépséges pasi .. szívtipró lesz, nincs mese.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: