Tegnap délelőtt, a kihűlt reggeli kávém elfogyasztása közben, elkalandoztam a világhálón, egyik hírről a másikra kattintva, szinte észre sem véve, hogy hosszú percek óta magával ragadott a virtuális világ. Hunor már reggelizett, egy ideig a lakásban föl-alá vezényelte Kokót... A hirtelen belémhasító csöndre figyeltem föl először, akinek van vagy valaha is volt, minimum egy darab, másfél év körüli gyermeke, az tudja, ez általában sok jót nem jelent. A hálószobába érve az ágyunkon találtam a kisembert, aki békésen gyurmázgatott már ekkor. Aztán felfedeztem a nyitott filctollat a földön, a telerajzolt számológépet (HuncApu gondatlanul az éjjeliszekrényen felejtette ezeket...), a laminált parketta újdonatúj fekete  szálkáit. Szemem ekkor jutott el az ágyunkig, ahol felfedezhettem Hunor meglepi rajzait, hiszen mindkettőnk oldalán ott díszelgett egy-egy személyreszabott műalkotás.

Huncos akkora lelkesedéssel magyarázta rajzait, miközben megrángatta a lepedőnket, hogy sem kedvem, sem lelkierőm nem volt ahhoz, hogy összetörjem buzgalmát. Megpróbáltam megértetni vele, hogy amit rajzolt az csodaszép, de ha lehetne, legközelebb inkább kérjen hozzá egy papírt, és ne barlangrajzozza tele a lakást.

Tulajdonképpen, én nagyon örülök a rajzainak, hiszen már régóta várom a pillanatot, hogy nem parancsszóra, nem kérésre, hanem az ősi belső hangnak engedelmeskedve, megörvendeztessen lelke képeivel. Lelkes rajongója vagyok Molnár V. Józsefnek, aki évtizedeken át kutatta-bújta az óvodások-kisiskolások gyerekrajzait, szerinte:

"A régi ember a gyermeket Isten áldásának tekintette, s hitében a kisgyermek Isten tenyerén él; általa, vele a teremtő és igazító törvény mutatja meg magát. Tudta, hogy az anyaöl óvása, az öntudatlanul átélt minden-szeretet, amelyben a dolgok egysége honol; a termő televény sötétség csöndje a születésben lármás világosságra vált, s a megszületett gyermek, a „csillagocska” fáradhatatlanul keresi az elveszett paradicsomot s a biztonságot adó „kinti” rendet, amelyről ott „bent” mindent megtudott. Kint a fényben, a tagolt világban a kisgyermek kérdez - és nemcsak szóval - szemével, s teste, lelke minden moccanásával. Kérdéseiben bölcsesség világít. Korai rajzaival, képpel, mesével tudatja, hogy a Teremtő miféle világot ígért neki, miféleképpen lehet része, részese annak, s mivégre született különvalónak. A kisgyermekben - hasonlóképpen az ihletett művészhez és a természetben élő emberhez - a vele született adottságok, s a javarészt tudattalan élmények munkálkodnak. Hagyja, hogy eszköze legyen a létet igazító törvénynek; akaratával, nyiladozó értelmével alig tud beavatkozni annak megvalósulásába. Rajzai ezért mondanak el sokkal többet a világról, mint amennyit föltételezünk róla szellemi képessége, érettsége alapján. Kezdetben „begyakorolt sablonok nem korlátozzák, a valóság külső képe nem készteti tapadásra, nem béklyózza meg képzeletét”.

(bővebben olvasható itt)

A fölső rajzot kaptam én, szemmel láthatóan lágyabb, gömbölyűbbek a vonalak, afféle kezdetleges fészekrajzok fedezhetőek fel benne, az anya ölelését, féltését jelképezve. Az alsó szálkás, pontozott Apa-rajzban az erő, a férfias dominancia szerepel.

... milyen csodálatos is a világ, ha néha meg tudunk állni pár pillanatra és félre tudjuk tenni az apró bosszúságainkat, majd a dolgok mögé nézve, felfedezzük a rendet, a békét, a harmóniát, a természetességet...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bongianyu · http://blog.bongor.hu 2009.05.22. 21:18:54

Teljesen profi a gyerek :)! Tudja és tudja, hogy az igazi profi képek vászonra készülnek :D És olyan kis Huncutosak ezek a rajzok. :)

Válasz erre 

vicger · http://vicger.blog.hu/ 2009.05.22. 22:20:50

Tökéletes! :) Nagyon ügyes Hunor!!!
Annak idején, mikor Vicám volt ilyen korú, mint most a fiaink, a lakás egyik falára nagy kartonokat /nem vési át a ceruza, nem látszik semmi a falon/ ragasztottam az ő magasságáig /nyújott kézzel mérve/, s arra bátran rajzolhatott. Teljesen bevált, sehol máshol nem volt műalkotás, ráadásul nekem nagyon tetszettek a színes rajzai.Ha betelt, akkor csak egy következő réteg került rá, műszaki rajzlapból, az nem olyan nehéz. Nem mellesleg a korszak lezajlása után nyom nélkül eltüntethető :)

Válasz erre 

LindaDavid 2009.05.22. 23:41:10

Cucka, nem viccelek, míg nem olvastam el az írást, az első gondolatom a fölső rajzról az volt, hogy olyan, mint a méh és a két petevezeték...Félelmetes... Mit tudhatnak a gyerekek? Többet, mint gondolnánk. Sokkal többet...Miniatűr zsenik, mi csak tanulhatunk Tőlük:-)

Válasz erre 

Eriberi33 2009.05.23. 08:38:30

Nagyon ügyesen rajzol HunciManó! :)

Válasz erre 

Leonine 2009.05.23. 19:58:44

Cucka, nagyon örülök, hogy találkozhattunk, nagyon szép család vagytok! Sajnálom, hogy nem tudtatok tovább maradni!

Válasz erre 

Pankababa 2009.05.23. 21:11:34

Ezeket tartsd meg örökre:-)

Válasz erre 

cucka 2009.05.24. 16:32:50

@Bongianyu: köszi, akkor ki se mosom a lepedőnket, hanem így megőrzöm az utókor számára, Hunor korai műveként. :)))
@vicger: köszi, ez viszont nagyon jó ötlet, sztem kipróbálom! Mert az A4-es lap kevésnek szokott bizonyulni az alkotásokhoz! :)
@LindaDavid: megnyugtató, hogy nem az én elfogult anyai szemem lát bele dolgokat abba, amibe nem is kellene! Hát igen, hosszasan fejtegethetnénk azokat a tudásokat, amikkel gyermekeink hozzánk érkeznek, amikre meg szeretnének tanítani minket, fogékony szülőket. ;)
@Eriberi33: átadom neki a dícséreteket! ;)
@Leonine: örülök, hogy láttalak és nagyon sajnálom, hogy éppen az extrán-nyűgös családunkat sikerült kifognod! :S ...no,de majd legközelebb! :)))
@Pankababa: a papíron született rajzait már gyűjtögetem. :)

Válasz erre 

LiliBogar 2009.05.24. 16:36:17

Igazán kedves. :) Lili engem is meglepett, de üvegfestékkel :P míg mami szundított :P délen (én meg dolgoztam) :D
Az asztal tollat kapott, de ha papír is van előtt, jut bőven mindenhova :P
Puszi

Válasz erre 

masika 2009.05.25. 11:25:02

Nálunk is megy ám a rajzolás, hála az égnek csak papírra MÉG!Valahogy megszokta Lili, hogy oda kell rajzolni, mindíg kéri a papírt ha éppen alkotói kedve van. Azért néha jut egy kis filctoll a kezére, ruhájára és az üveglapra is:-)
Hunctól nagyon szép rajzokat kaptatok, igazi tehetség, lehet, hogy festő lesz a kis drágából?

Válasz erre 

hugomum · http://hugoelete.blogspot.com 2009.05.25. 12:09:30

ez nagyon megható....én sem mosnám ki őket a helyedben.
ahogy emlékszem, még kispicasso koromból, a szobámban lévő tapétám falára a megmaradt tapétacsíkokat kifordítva ragasztották rá a szüleim szemmagasságomban, na aztán alkothattam...persze nem lett belőlem nagy művész, de legalább megkíméltem minden egyebet a lakásban...őőő vagyis a babák nem úszták meg:)))

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: