Amikor megtudtam, hogy másodikként lányunk lesz, majd kibújtam a bőrömből örömömben, potyogtak a könnyeim, miközben hívtam a kölök apját és prüntyügtem be az sms-eket a kórház kertjében egy padon ülve. Madarat lehetett volna velem fogatni, gondolataim vastag rózsaszín lepelbe burkolóztak, baldachinok és királylányos játékok tarkították agyam legrejtettebb zugait is. ...ezzel egyidőben szinte észrevétlenül kúszott be a tudatalattimba a féltés (úristen! egy lány!), a félelem (vajon minden rendben lesz? ha valami történne vele, azt nem élném túl...), a fájdalom (én ízigvérig fiúsanyuka vagyok, mihez kezdek egy lánnyal? mi van, ha nem tudok egy olyan kapcsolatot kialakítani vele, amilyen nekem volt Anyuval?), majd lassacskán átalakult rettegéssé (hogyan fogok boldogulni? fogom tudni éreztetni mindkettejükkel megfelelően, hogy mennyire szeretem őket?), mely a  mindennapokban úgy manifesztálódott, hogy igyekeztem minél jobban elfojtani magamban a rosszgondolatokat... az elfojtás egyeneságú következménye az élet valamely területén való kibuggyanás: így nyűgös lettem és kedvetlen, morcos és ingerlékeny, türelmetlen és rosszindulatú... mindemellett éreztem én valahol mélyen-belül, hogy nem jól van ez, ezért méginkább lelkiismeretfurdalásom lett és a kör lassacskán bezárult.

Egyre több kétségem támadt, kételkedni kezdtem önmagamban, a rátermettségemben, és hirtelen elbizonytalanodtam az élet minden kérdésében.

Hétvégén viszont kitört belőlem, sírva zúdítottam rá HuncApura az összefüggéstelen szavaimat, amik eddig dugaszt képeztek a torkomban... hogy jobb lett? nem tudom... hiszek a kimondott szavak teremtő erejében, ezáltal még félelmetesebbnek tűnik most minden... viszont: hiszek abban is, hogy a rossz gondolatok mételyként betegítik a testet, napvilágra kell jönniük, hogy a fény, apró elemeire cincálva megszüntesse őket...

Ezért kellett a 4d... a lelkemnek, a vizualitásomnak... hogy engedjem teljes erőmmel befogadni ezt a gyönyörű leánykát az életünkbe, hogy ne féljek tőle, hogy lássam, hogy bízzak magamban, hogy higyjek benne, ebben a csodálatos apróságban, aki már most igyekszik megkönnyíteni az életemet, hiszen lassacskán a 7. hónapban taposunk és panaszmentes várandósságom van, az elején volt ugyan egy kis émelygés, alkalomadtán egy kis lábdagadás-gyomorsav, de összességében feleannyi problémát nem okoz, mint anno Huncos...

...és igen, tegnap a 4d alatt mosolyogtam és sírtam... végre képes voltam hagyni, hogy az érzelmek és a határtalan szeretet hulláma elöntse a szellemem...  hiszen a monitoron ott volt az én ásító kisbabám. A lányom. A legbecsesebb és legcsodálatosabb ajándék, amit nem véletlenül kaptam. A szemem megtelt könnyekkel, a szívem nyugodt örömmel kezdett verni...

Most már látom, a bizonytalanság akkor támad fel bennem, ha van időm gondolkodni, racionálisnak lenni, és elképzelni a jövő minden eshetőségét. Az igazság azonban mindig akkor fedi fel magát, amikor elengedek minden gondolatot és hagyom, hogy szívembe befészkelhessen az a csendes, varázslatos pillanat, amikor felismerem, hogy a gyerekem, a gyerekeim iránt érzett szeretetem átsegít majd minden nehéz pillanaton. A szeretet olyan világba nyit ablakot, ahol szabad vagyok, magabiztos, és ahol olyan anya lehetek, amiről mindig is álmodtam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

micka · http://micka.freeblog.hu 2009.09.04. 20:09:42

ez olyan szép, hogy le tudod írni azt is, ahogy az anyaságod születik. a lányosanyaságod.
szeretünk. (d. és k.)

Válasz erre 

gneke 2009.09.04. 20:51:54

Az elmúlt hónapok posztjaiban ez az aggodalom nem jött át, talán csak egyszer-kétszer. Akkor most már élvezd a hátralévő nemisolyansokhetet amit csak kettesben töltesz Minkával! További szép várandósságot:-)

Válasz erre 

hugomum · http://hugoelete.blogspot.com 2009.09.04. 21:00:09

csak egy "igazi" EDESANYA tud igy irni a gyermekei irant erzett szereteterol, aggodalmairol. minden rendben lesz! puszillak Benneteket

Válasz erre 

kata790313 2009.09.04. 21:39:47

Csodálatos anyukája leszel a kislányodnak is. Tudom.

Válasz erre 

Marcipán&Frutti · http://forromarcipan.blogspot.com 2009.09.04. 22:28:45

Egyetértek Hugomummal és Katával.Csak az aggódik,aki szeret.És szerintem egy fiúval sokkal több "gond" van,mint egy lánnyal.A fiúk brahisak,bevállalósak,egy lány sokkal okosabb,megfontoltabb.Nem kell annyira félteni.A fiúknak egy idő után ciki,ha puszilgatja vagy ölelgeti az anyjuk,egy lány még felnőtt korában is bújós.Ha a fiadnak gyereke lesz,a menyed minden bizonnyal inkább a saját anyukájára bízza majd,a lányod pedig Rád.Mondom mindezt ízig-vérig fiús anyukaként.De megéltem gyerekként az Öcsémmel.Vigyázz rájuk nagyon,és neveld Őket jó testvéreknek,akik mindig egymás támaszai,ahogy mi is voltunk az Öcsémmel amíg élt.Nagyon nagy ajándék Huncnak ez a kis angyalka!És Nagyon jó Anyukájuk leszel,erre mérget vennék:)

Válasz erre 

nuca.zselyke 2009.09.05. 00:31:27

De szép volt olvasni ezeket a sorokat! Szerencsés a fiad meg a lányod!!!:)

Válasz erre 

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2009.09.05. 10:13:32

Örülök, hogy sikerült kicsit helyreraknod a gondolataidat, érzéseidet. A sírás nem szégyen, sokszor segít, megkönnyebbít. Hiszem, és tudom, hogy remek anyukája leszel mindkét, (később pedig az összes) gyerekednek, legyen az fiú vagy lány. Közben pedig megértem az aggodalmadat, egy kislány tényleg olyan más, mint egy kisfiú... és bár én is nagyon reménykedtem hogy Matyi mellé kislányt kapok, amikor kiderült, hogy kisfiú mégis megkönnyebbültem kicsit, mert ezt a típust már ismerem... és bár nem lesznek egyformák, habitusukban hasonlóak lesznek.
Az Anyukáddal való fantasztikus kapcsolatodat pedig próbáld ne kihívásnak, elvárásnak tekinteni, hanem egy olyan mintának, példaképnek, ami (sajnos) nem mindenkinek adatik meg.
Olyan rövid idő van már csak vissza a szimbiózisotokból, élvezd még ezt a pát hetet, legyen minden rózsaszín, kívül-belül:)))
Puszillak:)

Válasz erre 

bogi_es_kira · http://www.piciangyalkam.blogspot.com 2009.09.05. 10:38:02

Nagyon szép gondolatok. Megható sorok. Te egy nagyon jólelkű anya vagy!

Válasz erre 

Pocakos Macska 2009.09.05. 13:51:00

Annyira szeretnivaló Nő vagy :) És csodás Anya :)

Válasz erre 

Kendemami 2009.09.05. 22:00:42

Olvasd végig ezt a saját posztodat, és ne aggódj tovább. Csak abban támadnak kételyek, akik jól csinálják a dolgukat. Egyébként Huncapu hogy fogadta a kirohanásodat? :))

Válasz erre 

Ingrid 2009.09.06. 09:30:27

Azt szeretem benned, hogy mindig mindent megválaszolsz magadban (is) és magadnak (is)!
Ezért az aggódásnak már nincs jelenértéke!

Puszillak és várom, hogy megráncigálhassalak egy kicsit. De csak olyan kismamásan ;)

Válasz erre 

cucka 2009.09.06. 10:16:15

Köszönöm a szavaitokat... talán, nem is tudjátok mennyire jókor és jól esnek ezek. :)
HuncApu meg hősiesen tűri kirohanásaimat! ;) szte Hunorral is ilyen voltam... sztem -természetesen!- nem. :P

Válasz erre 

Kinga85 2009.09.06. 14:43:13

Olyan szépen írtad... És persze, hogy fantasztikus anyukája leszel ennek a leányzónak IS!!! Sztem efelől ne legyenek kétségeid... (és ezek a gondolatok szerintem minden többedik gyerekét váró anyukában felbukkannak, csak nem mindenki tudja ilyen szépen leírni ;) És mondjuk nekem annyiból könnyebb, hogy nem kell eljátszanom avval a gondolattal, hogy uramég, mihez kezdjek egy fiúval... :D )

Válasz erre 

CsJ 2009.09.06. 19:04:38

Szuper csaj vagy, mert nem egy elvont "ideális szuperanyuka" ideálképének akarsz megfelelni, hanem kimondod (leírod), ha vannak kételyeid. Hidd el, klassz anyukája leszel Minkának is, mint ahogy Huncnak is az vagy (és akárhány gyereked lesz még, mindnek az leszel). :)

Válasz erre 

Csillagbaba1 2009.09.06. 20:53:03

Annyira szeretem az őszinte, lelked feltáró soraidat! És mindig megkönnyezlek! Minden rendben lesz , én tudom!!! És Minka épp úgy kitölti a szíved mint eddig Hunor, szerintem olyan mintha megkétszereződne, háromszorozódna stb a szívünk :)Ölellek, Te Drága!!!
HA nem untatnálak mesélnék egy fiús anyukáról aki egy kislánynak adott életet, hogy hogyan és miképp lett lányos anya :D De talán majd szóban beavatlak.. mást nem bizti, hogy érdekel....:D

Válasz erre 

ilgya1 2009.09.06. 22:26:17

Annyira bírom azokat a blogokat,ahol ilyen jól megtudják fogalmazni az anyukák a mélyről jövő érzéseiket,amiből ráadásul süt a szeretet:)

Válasz erre 

ilgya1 2009.09.06. 22:34:39

Annyira bírom azokat a blogokat,ahol ennyire tisztán ,őszintén írásba vannak foglalva az érzések,ráadásul minden sorából süt a szeretet!
Huncur és Minka legyetek büszkék anyukátokra!

Válasz erre 

Mazsola01 2009.09.07. 11:19:53

Én tudom, hogy minden rendben lesz, mert ez a leányzó tudja, milyen helyre érkezik, nem hiába választott titeket, téged édesanyjának!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: