Mindkét gyermekünket ugyanúgy vártuk, ugyanúgy szeretjük és ugyanúgy terelgetjük. Nem vagyok elkötelezett alter nevelős, sem a vaskalapos szigor híve, igyekszünk egy arany középutat választva, a gyerek igényeit mindig szem előtt tartva, navigálni őket az élet tengerén. Talán ezért nincs nálunk kőbevésett napirend és óramű-pontosságú etetés-altatás, ám mégis van pár olyan alapszabályunk, melynek nem-betartása, -Hunc már egészen pici kora óta-, bűntetést vont maga után.
Ám akárhogyan is pontugyanúgy igyekszünk irányítani, már most szembetűnő gyermekeink jellembeli különbözősége és ezáltal egy újabb örökérvényű szabály igazolódik be: nincs két egyforma gyerek, még ugyanabból az alomból se.

Evés: mindkettő jólevő. Huncos sokkal sűrűbb időközönként igényelte a bocimeleget, nyugodtan, komótosan evett, a kezdetekben akár 30-40 percig is elhúzva idejét. Annak ellenére, hogy bőséggel volt mit fogyasszon, sosem kellett előfejnem, ő nem fuldoklott, hamar ráérzett arra, elég párszor, mélyen megszívnia ahhoz, hogy utána már csak nyelnie kelljen, mégis csatakosra izzadt minden alkalommal.
Minkus már a kórházban is rövidrezárta az ebédszünetet, max 15 perc, (itthon 10!) viszont mohó, szív-lenttart- és bezony: néha kipufog. Nála általában le kell fejnem egy adagnyit, merhanem: szíííííííív hosszan-mélyen-sokáig, majd fuldoklik, kiköp, majd újrakezdjük, majd mégegyszer ugyanez, erre ő felidegesedik, (mert hamar elveszti a türelmét meg különben is), és ha mindez éjjel történik, föléled dühében.

Alvás: Hunor sosem volt eszik-alszik kategóriás baba. Evett, hossszan félálomban, majd nézgelődött, szigorúan szülői (a kezdetekben leginkább anyai) társaságot igényelve. Nappal keveset aludt, javarészt pöttöm korától jellemzően egy munkafolyamat közben dőlt ki. (lásd sok-sok régebbi bejegyzést). Éjszaka sűrűn kelt, ritkán bírta ki a 3 óránként történő etetést, szerencsére ritkán éledt ilyenkor föl, evés után betehető volt a kiságyba, gyakorlatilag álometetés volt. (kb 9 hónapos koráig, amikor is átszokott a hajnali szopik után közénk...)
Semmilyen takarót, hálózsákot nem visel(t) el magán soha. Ellenben Minkára plussz ruharétegeket kell napközben aggatnom, aludni pedig kifejezetten bebugyolálva szeret.
Minka eszik-alszik baba. Új rekordja, így 4 hetesen, az elmúlt időszak 36 órán át tartó maratoni alvása, pár perces evésekkel tűzdelve. (mentségéül: a két napja érkező melegfront hatására, péntekről-szombatra virradólag hajnal 4-ig sétáltatta magát... amint megálltunk-leültünk vele velőtrázó és félelmetesen klasszikus oázásba csapott át, na ilyet Hunor sosenemcsinált...). Szeret a kiságyában aludni, de néha igénye van arra, hogy velem összebújva aludjon el. Átlagosan 3 óránként eszik, mi éjjeli baglyok vagyunk, így éjszaka tulajdonképpen csak egyszer ébreszt (8-9 körül fektetjük le, éjfélkor tankol egyet), 3-4 óra magasságában, olyankor már a miágyunkba marad. Így most négyen alszunk a 180-as ágyon. (és már nagyon várom az újlakot, ahol 220-asunk lesz... ) A vicces, hogy hihetetlen fonott kalács formátumokban vagyunk képesek éjszakánként aludni... és ráadásként pihentetően jókat. Dobjanak a mókusok elé, de én kifejezetten szeretem, ha mellettem szuszmorognak a kicsik... szerencsére a másik felem is szoros szimbiózisban alszik Elsőszülöttjével...

Kapcsolat a külvilággal: mindkettő gyermek zsenge ifjú kora óta egyfolytában vigyorog. Pöttöm korban nem válogattak, aztán Hunor hajjdenagyonis. Nem bánom. Igazán ez akkor lesz kínos (akkor is inkább csak nekem), ha hangot is ad nemtetszésének...
Hunor igényelte a társaságomat, szeretett ölben lenni, összebújva egymástnézni. A kendőben hordozását nem tolerálta, pár percig volt hajlandó megmaradni benne. Mindig irigyeltem azokat az anyukákat akiknél ez működött. Talán a saját félelmemet, hozzá-nemértésemet vetítettem ki a fiamra, most viszont Minkára várva már tudatosan készültem a hordozásra. Nagyobb korában, kirándulásokkor a meitait viszont már szerette Hunormester.

Minka ennél sokkalta erősebben igényli a testkontaktust, így ő szinte minden nap hordozva van, néha órákon át is, ha erre van igénye. Amint magamrakötöm, szinte azonnal elalszik. Nem becsapható, bármilyen óvatosan is igyekszem kibontani és ágybahelyezni őt, tizedmásodperc alatt rosszallóan rámvillantja azokat a mindenttudó kékszemeit. Így rámcsatlakozva dolgozunk, főzünk, mosogatunk, mosógépet indítunk el, egyedül a vasalást nem mertem még bevállalni.

Valószínűleg az is sokat dob a dolgon, hogy Hunor ízigvérig energiabomba kispasi, Minka meg egy igazi bújós kislány... imám (mely szerint Szélvész úrfi után jószívvel vennék egy bájosan babázó csepplányt), meghallgatásra talált...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gneke 2010.01.10. 20:33:57

Jó ez így, hogy különböznek.
220-as ágyról majd képeket várok! Bár a miénk csak 160-as, Apa szerint mindegy, neki úgy is csak 20 centi jut mellettem...
Muszáj megjegyeznem, hogy ugyanilyen hordozókendőm van, nekem csak ez az egy, sajnos csak Áronnál kezdtem és nála is jókésőn használni, pedig de jó lett volna ilyen pici kortól, mert ő is nagyon igényelte a társaságomat.

Válasz erre 

gsky 2010.01.10. 21:11:31

ééédesek :):)
és tényleg mennyire mások tudnak lenni... el sem tudtam képzelni, milyen is ez, és most is nagyon fura volt, hogy a harmadik egy harmadikvilág lesz majd. pedig tényleg az.
és csak csendben mondom, hogy Mikolt is egy ilyen kis nyugigombóc volt, aztán jól kinyílt, és most akkora akarattal bír, mint az egész család összességében. :):) mondjuk én imádom :):):)

Válasz erre 

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.01.11. 09:30:00

Örülök az idileteknek:)))
A bejegyzés több pontját én is írhattam volna, csak eddig nem mertem "papírra" vetni, nehogy vége szakadjon az álomnak. Milán is egész más mint Matyi volt, TÉNYLEG csak eszik-alszik, ha nem, akkor pedig nagy szemeivel kémleli a világot. Én még mindig nem hiszem el, hogy ilyen van:)))) Nekem Matyi volt villámevő, Milek inkább nyammogós-belealvós.
Hajnalra is mi kicsi a rakásban alszunk 160 cm-n, de mi is szeretjük, hogy ott szuszmákolnak mellettünk:)))

Válasz erre 

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.01.11. 09:30:43

Ja... és mindez nyilván azért van, mert megérdemeljük:DDDDD

Válasz erre 

Marcipán&Frutti · http://forromarcipan.blogspot.com 2010.01.11. 17:53:27

Müller Péter vmi olyasmit írt a Benső mosolyban,hogy ahány gyermeked van annyi hangszeren játszol,és mindegyiken más-más zenét...

Válasz erre 

Csilli81 · http://malibaby.freeblog.hu 2010.01.12. 00:13:32

Frutti, igen:)) És pont ez benne a szép:) Mert milyen is lenne, ha mindannyian egyformák lennének:)

Válasz erre 

Kendemami 2010.01.12. 13:13:45

Olyan érdekes ez a dolog, mi már pocakban tudtuk, nagyjából mire számíthatunk. Kende már ott nagyon akaratos volt, ha nem jó oldalamra fordultam, addig rugdosott, míg meg nem fordultam. Zsombi ugyanilyen helyzetben inkább úgy fordult, hogy neki is jó legyen. Mindkettő ilyen maradt azóta is. Csanád mindent érzékel ami a pocakomhoz ér, és bököd is, azt még nem tudom csak kíváncsi vagy sértem a személyes terét :) Szóval a lényeg, mind mások, és épp ez szeretjük bennük. Épp ezért nem lehet, hogy egyiket a másiknál jobban szeretjük, hisz hogy is lehetne, ha nem egyformák.

Válasz erre 

ilgya1 2010.01.12. 13:56:27

Örülök,hogy meghallgatásra talált az imád.:)

Válasz erre 

gneke 2010.01.12. 20:29:22

Boldog első hófordulót Minkának!!!

Válasz erre 

bakacsimba · http://milanbaba.blog.hu 2010.01.13. 09:20:39

:))) Mi a 220-as ágyon se férünk el hárman. Igaz, Milán keresztben alszik, egy éjszaka alatt körbeforogjuk az egész ágyat. De így jó, már nem próbálkozom saját ágybaszoktatással (eddig se nagyon próbálkoztam, csak mindig elhatároztam). ,minek. Nekünk a legjobb, hogy ott szuszog közöttünk, és ha éjjel kétszer megébred, mert biza ő még megébred, akkor nem kell kimászni hozzá. Fő a kényelem :DDD Csak nem fog nyolc éves koráig nálunk aludni...
A mei tei nagyon jó, nálunk semmi más nem vált be, csak az, igaz, főleg altatáshoz használtam. Már nehéz lenne ringatni így (is).
Minkának bolgog hófordulót, Bátyónak is sok puszi, és Nektek is! Csodálatos szülők vagytok!

Válasz erre 

h.o.era · http://eranaploja.freeblog.hu 2010.01.13. 11:35:16

:D Az én két fiam külsőre tökegyforma. Aztán ennyi :D

Válasz erre 

Kinga85 2010.01.13. 13:39:42

Boldog hófordulót Minkának :) Én örülök, hogy a két csajszim max külsőleg hasonlít, mert már terhesen megfogadtam, hogy nem hasonlítgatom őket egymáshoz :) (legalábbis megpróbálom) Így könnyebb, hogy nincs is mit, mert egyelőre teljesen különbözőek :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: