Csatlakozom:) Esténként én is szívesen szaladnék világgá... meg napközben is néhányszor...

Ó, Cucka, sokan vagyunk így, hidd el. Reklám mamik nem léteznek a valóságban, vagy ha igen, ott nekem mindig sántít valami...
Tudom, nem pont tőlem várod, de azért megy egy virtuális simi a hajadra. :-)

tényleg van az úgy...
de majd elmúlik ;)

Drága barátnőm! Ilyen csak a filmvásznon létezik, Bree Van De Kamp formájában. (Szüli feli). Nagyon jól csináltod te azt amit kell, nem kell ehhez valakire hasonlítani. Tökéletes minden pedig soha nem lesz. :))

Szia! Csatlakoznék Csöppkéhez, én is ki tudnék szaladni a világból, de hát ki nem, nem igaz? És én még kismama vagyok.

Mindenki érez így néha... Reklámanyuka meg nincs, bár én is szeretnék olyan lenni sokszor :) Remélem jobb napjaid jönnek... Puszillak :)

Csatlakozom Maze-hoz....
Ölellek:)

Hát... azt hiszem most valahol összefutnak a szálak... Te így érzel, ilyen rakcióid vannak, én pedig kaptam egy kioktatást, milyennek is kéne lennem ahhoz, hogy jó anya lehessek...
Jól érezted, aki képes törvényeket és szabályokat felállítani (no és erős kritikát), az nem nevel gyereket, fogalma sincs a hétköznapi anyaságról, gyereknevelésről, szülői jelenlétről és a próbákról amik elé állítanak ezek a kis csöppségek...

De hogy érdemben is hozzászóljak: Cuckám! A legnagyobb gond itt az, hogy nincs kitakarítva ;) Mint barát mondom, nehogy megsértődj ;)
Kemény leszek és őszinte: ha ragyogna a ház, a gyerekek édesdeden elgügyörésznének maguknak, esetleg egy odaadó meleg tekintetű és puha ölelésű nagymami is eljátszana velük, amíg te a havat lapátolod vagy a munkádat végzed, hidd el, semmi bajod nem lenne.

Egy barátommal beszéltünk erről, éppen tegnap. Vannak napok, amikor elhagy az energia és a türelem, de jó hír ezeken a napokon, hogy az index ez után mindig felfelé mutat! Most pedig jön a tavasz :)

(úgy mennék takarítani...., csak hogy jobb legyen neked ;) )

Kezet foghatunk...már akkor bőghetnékem volt, mikor olvasni kezdtem, ez meg rátett egy lapáttal... azt hiszem, mindenki életében eljön ez a pillanat, gyerekkel, vagy gyerek nélkül...ez most nálam is eljött, és vigaszképp azt mondanám, nálad hamarább fog elmúlni, mint nálam, az biztos...így, láthatatlanul is, nagy ölelést küldök, teljes egyetértéssel, beleéléssel...

olyan sok tervem és elvem volt, betonbiztos elvek...és már azt sem tudom mik voltak azok, attól a pillanattól kezdve, hogy az első gyereket a kezembe adták...mire meglett Tamara, a negyedik, már azt sem tudom mi az, hogy elv :))))
kis téli depi... elmúlik...
én is kitomboltam magam pár napig és máris jobb egy kicsit :))))
sok volt, amin most átmentetek...mindez utolsó hetekkel, szüléssel és első hetekkel tarkítva...nem csoda, hogy így érzel...
ölellek benneteket!

Cucka Kedves!
Teljesen biztos, hogy nem vigasztal, de nézz be hozzánk... Szerintem racionalice mostanra tűntek el a jótékony hatású hormonjaink, és zuhantunk a ló másik oldalára... Ráadásul a fenének sem kell már a tél... lett volna karácsonykor hó!
És az ördögbe az összes rohadt okostojással, aki csak a negatív kritikát ismeri!!! JÓ ANYA VAGY!!! Az egyik legjobb, akit ismerek. Én is siratom magam, utálom a koszt, és ma reggel felöltöztem, hogy nekiindulok a világnak, a kapuból jöttem vissza, mert megértettem, nincs hova és nem vagyok már kamasz sem. Most sajnálom kicsit. Cserébe összetörtem a teregetős műanyag kosarat. Jólesett...
Ölellek sok szeretettel.
Jobb jön, én hiszem.
Kinga

És a hófehér ruhában békára vadászásról még nem is beszéltél. :)

Elegem volt a mai napból...most este leültem, átnézni a blogokat...előtted a Dominóét olvastam és majdnem reagáltam Csillusnak, hogy nekem is elegemvandenagyon...erre olvaslak téged. Úgy tűnik, ez egy ilyen nap. Én konkrétan ma sírtam azért, mert tényleg elegem volt, persze én vagyok a hibás, ki más, végülis én nevelem a gyerekeket. Hosszú történet, nem untatlak, és unom már a telet.:-(

Emlékszem tavaly is volt egy ilyen időszak, amikor mindenki készítette (volna) a gyermekének a bőröndöt ... és azóta sokunk családja plussz egy csöppbabával gyarapodott. Csodállak, mert neked emellé még a meló, és a költözés is kijutott minden segítség nélkül. Le a kalappal!
De egy kis biztatás, hogy lesz könnyebb is! ;) Remélem mihamarabb nálatok is!
Puszik!

Nekem is volt egy depis időszakom decemberben, de ahogy előttem is írták utána mindig sokkal jobb lesz.
Sajnos nem sok okosat tudok mondani :S
Remélem hamar jobban leszel!

Ancsa

Beszállok sokadiknak az "állítsátok meg a világot, ki akarok szállni" mozgalomba... De most már csak tavasz lesz előbb utóbb...

Drága Cucka!Van az úgy,hogy összecsapnak a fejünk felett a hullámok,de egy idő után lecsendesül a tenger,sima lesz a víz és lágyan ringatózik a hajónk...Legalábbis remélem.Nálunk már jó régen volt ilyen,de nagyon várom:(

Tavaszt akarok!!!!!

Van az úgy, hogy kellenek a szögletek, hogy utána még kerekebb lehessen minden. Van az úgy, hogy a régi elvek helyett élni kezdtek. Van az úgy, hogy az ember lánya kiborul, és becsukná a kaput, de az mindig visszapattan, és nyitva marad. És van az úgy, hogy a reklámanyukákat le tudnánk köpni, amikor belevigyorognak a képünkbe.
De van az úgy is, hogy egy kikapcsolódós félóra csodát tesz, és onnantól nem érdekel majd semmiféle reklámanyuka. :)
Addig pedig.. kitartás. :)

Köszönöm a rengeteg fórumon történő "erő-adást". :) A mélyrepülés után mindig magasröptetés következik.
Az élet szép továbbra is, a dolgok a helyére kerültek. :)
Csak jön már az a tavasz végre. ;)

Én meg csak úgy ölellek.Mert nekem is erőt adna:)

...Ölellek...

És még valami az ölelésen kívül, bár lehet, hogy olvastad már...
Gabriel García Márquez
egészségi okokból visszavonult a nyilvánosságtól
(nyirokrákja van). Úgy tűnik, egyre súlyosabb.
Búcsúlevelet küldött barátainak, ez az Internet
segítségével is terjed.
Ajánlom, hogy olvassátok el az utóbbi idők legzseniálisabb
latin-amerikai elméjének igazán megható írását:

"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy
rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg,
azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de
meggondolnám azt, amit kimondok.

Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek,
hanem azért, amit jelentenek.

Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott
szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.

Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék,
amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab
élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon,
fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.

A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt
hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig
valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!

Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától
tanuljon meg repülni.

Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel,
hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tőletek, emberek... Megtanultam, hogy
mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a
boldogság a meredély megmászásában rejlik.

Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg
parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.

Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni
egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.

Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem
megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába,
már halott leszek.

Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha
tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek,
és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha
tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt
mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán,
hogy "hiszen tudod".

Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra,
hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap
van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek,
és hogy sosem felejtelek el.

Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért
ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap,
sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy
mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan
elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.

Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a
fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj
velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik,
"sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és
mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.

Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért.
Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket.
Mutasd ki barátaidnak és
szeretteidnek, mennyire fontosak neked."

a reklámanyák dögunalmasak. Ugyanmááááá!
:))))
nyitni-kék :))))))
Minkakirálylánykának boldogságos hófordulót!!! Csodaszép, még mindig! :)
Sok sok pusz!!!