2010.03.17. 21:53
Kétgyerekes bölcseletek
Minden reggel úgy ébredek, hogy előttem egy hosszú nap, ezer tervem van, amit szeretnék abba a bizonyosba besuvasztani. Persze a tervezetek általában átcsusszannak a következő napra (majd a következőre, aztán a következőre...). Az utóbbi időben valahogy sosincs időm unatkozni.
Minkesz egyre hosszabb időt hajlandó ébren tölteni és egyre több időt tölt el a köreinkben. Például már napok óta tudok pár perceket olvasni mellettük a gyerekszobába: Huncmackó legózik, Minka pillangókat kapkod a játszószőnyegen. Idill van itt, kéremszépen.
Mióta lett egy háziDédink, igyekszünk hozzávetőlegesen azonos időpontokban reggelizni-ebédelni (nem rossz dolog ez a rendszeresség...), koradélután a kicsik nagyjából ugyanazon időben alszanak... ööö, és én is rákaptam a délutáni szunyára velük egyetemben. A délelőtt hamar elszalad, kis takarítás, kis ebédfőzés, Hunor lelkes segítőtárs mindenben, egész használható munkaerőnek bizonyul újabban, apróbb feladatokat lelkesen teljesít, kicsiHugi meg beéri azzal, hogy ücsörög mellettünk és telítődik belőlünk. Aztán hipp-hopp már délután 2 óra, dolgoznom kell, közben Hunor mellettem engem imitálva teszi ugyanezt, Minka szintén pihenő állásban issza a látványt. Van mit.
Még kicsi legózás, vacsora, és máris azon kapom magam, hogy már eresztem a fürdővizüket. Bár az esetek túlnyomó részében egyedül bonyolítom az estéket, elégedett vagyok magammal, egész jól összehozom és csak nagyritkán marad kint a fürdőköppenyük és talán ha egyszer felejtettem Huncost bent a kádban.
Hunor okos kis fejében összeállt a dolog, ha nincs itthon a ház ura, ellenkezés nélkül a gyerekszoba felé veszi az irányt, egyedül alszik el... ha itthon a papa, képtelenség egymásról levakarni őket. Öööööm, hogy is van ez? engem azzal áltattak, hogy a fiúgyerekek anyásak... háááát, minálunk nem ez a jellemző.
Mindent összevetve állítom: két gyerekkel valahogy könnyebbek-gördülékenyebbek (egyelőre) a mindennapok. De komolyan. (a miértekre még keresem a választ, magam sem értem, de tényleg így van, becsszóra!).
Meg azt is állítom: sok fölösleges időm (mondjuk magamra) nem is akad.
9 komment
Címkék: gondolatok mindennapok életképek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.03.18. 10:32:31
Örülök, hogy gördülékenyen mennek a dolgaitok:)
Dius_78 2010.03.18. 11:36:08
De amúgy tényleg... amikor már tesó van, akkor senki sem unatkozik. A kicsi figyeli a nagyot, a nagy minden fontossága tudatában játszik, mert tudja, hogy ő a nagy és okos tesó, és mert egy csomó dícséretet is bezsebelhet. :) Anyuka meg általában elcsúszik minden dolgával, mert gyönyörködik egész nap a nagy és okosban meg a kicsiben. :)) De ez pont így jó. :)
tsetten 2010.03.18. 11:53:29
gneke 2010.03.18. 12:07:32
Tapasztalatom szerint nem a fiúk az anyások,hanem az elsőszülöttek az apások.
Ilyen kicsi korkülönbségnél. Bár mindenre van ellenpélda is.
ilgya1 2010.03.18. 14:55:02
kata790313 2010.03.18. 21:33:03
Lillencs 2010.03.19. 07:56:41
Iszom szavaid, így a két gyerek küszöbén, mert egyenlőre biza tele a gatya, hogy is leszek majd a két csibével! :)
Ezt a postod még sokszor mantrázom magamnak szerintem, öleléssel Lili
Kinga85 2010.03.19. 08:37:31
bakacsimba · http://milanbaba.blog.hu 2010.03.25. 08:22:26
Sokan mondják, hogy két gyerekkel - még ha biztosan fárasztóbb is -, gördülékenyebben mennek a dolgok. Remélem, két év múlva én is megtapasztalom ;)
Hozzászólások: