Ha ittlenne, tudom, most büszke lenne rám... mindig is szeretett volna belőni egy számára élhető irányba, én pedig mindig is foggal-körömmel tiltakoztam az ő iránya ellen... később, talán túl későn, rájöttem, csak jót akart, azt szerette volna, ha elhúzhatná előlem azokat a falakat, amiknek ő már nekiütközött, amik őt földhözverték. Mára már azt is tudom, túl sok mindenben hasonlítunk, annak idején, ultraliberális (vagy csak igazságosztó kamasz?) lelkem, mégis prüszkölt a patriárchális nézeteinek súlya alatt.

Akaratomon kívül éppenolyan életet élek, amilyent magának és a családjának kívánt.

A legfájóbb, hogy úgy ment el, hogy egy banálissá évült vita következményeként, évek óta nem beszéltünk egymással. Fel sem merült egyikünkben sem, hogy mennyire nincs már időnk, hogy mennyi mindent nem mondtunk ki, mert azt hittük ráér...

Napok óta figyelem az udvarunkon áttelelő növényeket, próbálom felfogni, mi hol bújik meg és ki, és hová mit kell pótolni. A hálószobaablakunk alatt egy kis zöld fűcsomó egy ideje bíztató jelekkel fejlődik. Nem vagyok kertész, még műkedvelő növényésznek sem titulálom magam, éppenhogycsak megpróbálom életben tartani őket, így erről a burjánzó valamiről sem tudtam megállapítani, hogy mi az.
Ma reggelre kinyílt az első tavaszköszöntőnk. Egy nárcisz. Véletlenül éppen Gábor napon. Véletlenül ez volt a kedvenc virága.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csőryke · http://myfairytaleworld.blog.hu/ 2010.03.24. 21:12:55

Az én édesapám is Gábor volt. Gyönyörű amit írtál, megríkatott. Veled érzek.

Válasz erre 

bakacsimba · http://milanbaba.blog.hu 2010.03.25. 08:42:51

Sokszor későn jövünk rá, hogy amit felmenőink belénk szeretnének nevelni, amit át szeretnének adni, az tényleg olyan szinten működik, hogy a csírát is gondozni kell, kifejlődik magától, de az alap kell neki. Kamaszfejjel ezt nem fogja fel az ember, akkor más a fontos. Mindennek jelentősége van. Semmi sem történik hiába... talán :)

Válasz erre 

motymoty 2010.03.25. 08:43:57

Szerintem ez nem véletlen. Azt a nárciszt Neked küldte.

Válasz erre 

Eriberi33 2010.03.25. 12:38:49

:(
Sok puszi, és hatalmas ölelés!!!

Válasz erre 

tsetten 2010.03.25. 12:50:48

Az én Gáborom is egy visszatért Gábor, azt mondanám, hogy ilyenek a Gáborok, nem hagyják el az embert.

Válasz erre 

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.03.25. 14:07:56

Nem hiszek a véletlenekben... ez sem volt az... ölellek.

Válasz erre 

ilgya1 2010.03.25. 17:47:56

hát most kicsit könnyezek, jó????
és jól esik...,

Válasz erre 

MarcsiTobie 2010.03.25. 19:07:27

Az én drága Apukám ugyan nem Gábor volt, de ő is elment, egy hideg, decemberi napon...
Vigyáznak onnan ránk, hidd el, Cucka!
A sárgán viruló nárciszt meg csak öntözgesd, hamarosan társai is lesznek!

Válasz erre 

Pocakos Macska 2010.03.26. 21:53:22

:( Ölelés!

Válasz erre 

masika 2010.03.27. 15:20:09

Én azt hiszem felnőttként értjük meg a szüleinket és tetteiket csak igazán. Főleg azért mert mi is szülőkké válunk, és rájövünk arra, hogy nem rosszat akartak ők nekünk sőt!
Nagy ölelés neked!

Válasz erre 

Nani 2010.03.29. 15:31:24

Küldött egy virágot, hogy érezd, nagyon szeret! ;)

Válasz erre 

Pankababa 2010.03.29. 17:58:49

:-( sajnálom

Válasz erre 

Hencsi+Zita · http://kicsizita.freeblog.hu/ 2010.03.30. 13:57:40

Ölellek Kedves!

Válasz erre 

Kinga85 2010.03.31. 08:59:02

:'(

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: