Az öt napos monoton esőzés bennem egyetlen fő gondolatot fogalmazott meg: (nem, nem utazom el messzeföldre nyárba) be kell szereznem egy gumicsizmát, mert edzőcipőben képtelenség kislattyogni napi kétszer állatokat etetni a saras udvarra. Minden etetés enyhén komikusra sikeredett, én dagonyáztam a sártengerben, miközben  Göncöl atomjaimra ugrált, én cifrákat mondogattam, Hunor gurgulázva röhögött.

Szőkenősen, először valami hipercuki rodzsaszín kisvirágos volt a koncepció, majd ezeket böngészgetve ráeszméltem, sajnálom rá a pénzt, minden egyes sárfoltra és kutyatappancsnyomra fájdalmasan felszisszenne a lelkem, így maradtam egy klasszikus darabnál. Na, őt sem a szépségéért fogom szeretni, praktikuma viszont kétségtelenül van. Vagyis inkább lesz. Mert mióta megérkezett, azóta kisfalunkba hétágra süt a nap.

Mindenestre családunk férfitagjai képtelenek szó nélkül elmenni a csimmám mellett, Huncos kappanhangon sikkantja, hogy nányi-nányi, sőt olykor hozza is utánam, hogy nosza pattanjak bele, a ház ura meg a bajsza alatt somolyog nagy elégedettségében, hogy ő ezt aztán sose gondolta volna. És éppen rólam. Nomeghogy spontán magamtól tendálódtam efelé.
Közben bújnak a zöldségeink, és olyan furaságos büszkeséges érzés végignézni rajtuk, hiszen ezek itt a mi kezünk munkái.

Megvan a napi kis- és nagykörünk. Délelőtt bevásárlásos-játszóteres-patakba kavicsdobálós nagykör, délután alvás és munka után fakultatív kiskör, mely mindenképpen tartalmazza a fiatalok által sűrűn látogatott sörözőt, ahol Hunc 2 deci almalevet egyszuszra, én vaníliás kapucsinót, zuram egy pohárka sert, Minka opcionálisan langymeleget fogyaszt. Aztán haza, vacsora, fürdés és alvás.

Minkucimuci cefet mód fogzik, nem ritka már a fájdalmas felsírása napközben sem, az éjjeliek is rendszeressé váltak. Kísértetiesen kezd hasonlítani Huncos ezen korszakára, nem tudom, hányszor kel, nem tudom mennyit van fönt, önkiszolgáló üzemmódban rendelkezik a langymeleg fölött. 4-5 ébredése biztos van. Továbbig sosem jutok el, pedig mindig próbálom agyban rögzíteni.
Buncó felsírására rajtam kívül egyedül Hunor szokott félálomban reagálni, csukott szemmel sissegni kezd, és néha kicsit rángat ringat is a leányzón. Díjazom a gondoskodását, mert napközben minden dícsérő szóra zavarba jön és átváltozik kutyává. (szerepjátékoskodik: ha zavarba jön, vagy szeretne valami rosszaságot elkövetni, hirtelen ugatni kezd és kutyává konvertálódik, ha a helyzet megengedi négykézlábra is áll, megharapdál amíg elköveti a csínytevését, majd visszaváltozik jógyerekké )

És még mindig szeretem a nappalinkba délután beáramló napsugarakat, ahogy végigsimítanak rajtunk és hunyorgásra késztetnek. Apró és meghitt csodáink ezek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Marcipán&Frutti · http://forromarcipan.blogspot.com 2010.04.17. 08:53:07

Én tavaly a DM koncert előtt elcsábultam egy rózsaszín csimmára,hozzá való rózsaszín baseball sapival.Az esőkabát mondjuk zöld volt és gumiszagú,az a fiók mélyén végezte,de a csimmát azóta is imádom.Ha egy icipici tócsa van kapva kapok az alkalmon,hogy viselhessem.És nagy sár után csak beteszem a zuhany alá,és előtűnnek a gyönyörű mintázatok:)

Válasz erre 

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.04.17. 09:32:38

én is tervezem már egy ideje egy virágos gumicsizma beszerzését:) hát a választásod valóban nem túl csábos, de mindenképpen praktikus:)
Fogzással mi is hasonlóan állunk, a csendes-szemlélődő Milekem mostanában átállt a torkaszakadtából üvöltő-vígasztalhatatlan Milekké. Csak remélni tudom, hogy hamar túlleszünk az első sokkon:)

Válasz erre 

gneke 2010.04.18. 09:44:46

Kinn lenni a tavaszi kertben az egyik legjobb dolog a világon. Nekem is emlékezetes az első tavasz, amikor kibújtak a földből az első zöld száracskák, levélkék, akkor még annak is örültem, hogy meg tudom különböztetni a répalevelet a gaztól;) - majd pár év múlva (vagy már az idén?)az a segítség fog örömmel tölteni, amikor a gyerekek is lelkesednek,locsolnak, szóval ők is örülnek a természet csodáinak.
Mi az idén tejfölös poharas veteményezéssel kezdtünk, szinte óránként nézegetik mennyit nőtt (cukkini, padlizsán, brokkoli,). Régebbi bejegyzésedben kérdeztem miket vetettetek, írtál is, csak akkor nem reagáltam. Kell pár év, mire kialakul, hogy mi az ami beválik nálatok, amihez megfelelő a termőföld, amit megéri ültetni, mi krumplival sosem próbálkozunk, de pl paradicsomi állapotok uralkodnak nálunk;)Tökfélék nálunk megérik a gondozást, sárgarépával nem kínlódunk, petrezselymet is a zöldjéért.
Jó kertészkedést a csini kis csizmában:)))

Válasz erre 

Csöppke · http://www.csoppkeblog.hu 2010.04.18. 11:41:56

Én az esküvős fotózásunkon voltam állatisekszi rózsaszín virágos gumicsizmában :)))) Azóta is azok a kedvenc képeink.
Olyan jó olvasgatni Rólatok, érezni a soraidon, hogy mennyire boldogok vagytok az új helyen!

Válasz erre 

cucka 2010.04.18. 16:12:05

@Marcipán&Frutti: tegnap már majdnem elcsábultam egy Tesós aoróvirágmintás csizma irányába. ha nem 4-essel kezdődött volna a méretezésük, tuti gazdagabb lennék egy olyannal is. ;)
@gneke: valahogy mi is így gondolkodtunk, ez az első év lesz a kísérleti év, kiderül mit érdemes hova és mennyit belőle. Mondjuk, nagyon lassan haladunk, javarészt 7végente tudunk ültetgetni, de ma tettünk egy óriáslépést, alakulunk. :)
@Csöppke: óóó, nagyon éles emlékként él bennem az esküvői fotózásotok. :)))) És tetszett a gumicsizmás! ;) (asszem még valami közös dátumunkhoz is kötődik, ha jól emlékszem az én szülinapomhoz, vagy nagyon közvetlenül mellette. ;) )

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: