2010.05.17. 16:03
A másik én
Létezéséről nem tudtam, maximum sejtésem lehetett ezidáig. Hétvégén előtört, kirobbant belőlem. A B verzióm nem udvarias, nem bájos, nem kedves, és egyáltalán nem nevezhető toleránsnak. Ő ordít, türelmetlen és az A modell maradék erejét felhasználva bújt elő. Míg B-én őrjöngött, addig A-én magábazuhanva, egész nap pizsiben zokogott és síratta az odalett boldogságát, erejét, energiáját, vágyait és álmait. És síratta szegény énjét, aki idejutott, hogy siratnia kelljen azt. A rengeteg szerep között menthetetlenül elveszett valahol. A tükörből már régről egy idegen néz vissza rá.
Végtelenül félelemetes ez a másik én. Végtelenül félelemetes érzés az, hogy nem tudsz ura lenni a tetteidnek, az érzéseidnek, hogy szinte fizikai fájdalommal jár minden egyes nap abszolválása, amikor tudatosul benned, hogy igenis létezik az a pont, amikor könnyebb lelépni az ismeretlenbe, mint visszatérni és kibogozni a kuszaságot. Amikor elveszted az erőd ahhoz, hogy meglásd a probléma okát, hogy megoldást keress. Amikor már semmi sem tud visszatartani...
Sarokbaszorítódtam, kiszolgáltatódtam.
10 komment
Címkék: én betegség gondolatok érzések
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csilli81 · http://malibaby.freeblog.hu 2010.05.17. 19:50:43
popianyus 2010.05.17. 20:07:40
Pankababa 2010.05.17. 20:42:45
Eriberi33 2010.05.17. 21:32:36
Dius_78 2010.05.17. 21:34:00
Aztán szép lassan rájöttem, hogy én vagyok én minden hülyeségemmel és galádságommal, túlzott szeretetemmel, és szeretetéhségemmel együtt. Valaki, aki nőből van, ezért néha elbizonytalanodik. Valaki, aki anyából van, ezért örökké kételkedik, jól csinálja e, mert a szomszéd gyerekei is mindig "zöldebbek". És valaki, aki néha elveszíti az önkontrollját, és tombol-rombol, sír, csapkod, kiabál és depizik. Mert azt is kell. Olyankor felszabadul a lélek minden gát alól, amit magunkra kényszerítünk.
Éld meg úgy, hogy ez is előrevisz. Ne bánd, ne szégyelld, mert segítségedre van, hogy igazán önmagad lehess ebben az új kétgyerekes,újházas, kertes életedben. :)
Addig pedig, amíg mindezen túl leszel, gondolok rád sok-sok szeretettel, és majd sugárzom a pozitív energiát. :) (és egyszer megtanulom küldeni is igazából)
Leyila 2010.05.17. 22:11:07
Minden jót kívánok neked!
BPanka 2010.05.18. 09:43:26
Ölelés, ölelés, ölelés!!!
Na mindjárt keresek egy email címet hozzád, vagy valami közösségi portálos elérhetőséget, és írok neked.
Nem azért mert én vagyok a mindentmegoldó nagyokos, csak mert voltam már nagyonnagyon hasonlóan, és hátha legalább egy icipicikét tudok segíteni.
gsky 2010.05.18. 23:32:29
Úgy, de úgy szeretlek ám!!!!!!!
Iszonyúszar most de ezt szoktam mások életében irigyelni. Most csak azért nem irigylem, mert magam is hasonlón megyek keresztül. De ahogy Te is tudod, meg én is (:):)) jobbak, erősebbek, szerethetőbbek leszünk ha leküzdjük a B.inket. Fájdalom nélkül pedig nincs fejlődés. Pont. hívtál és én nem tudtam időben reagálni. Lesz még holnap. Ölellek
Ancsa10 2010.05.19. 13:49:00
Biztos nem én vagyok a legközelebbi és legalkalmasabb ember, de ha segítség kell csak szólj nyugodtan!
Ölelés neked!
Hozzászólások: