2010.06.22. 10:51
Szívfacsar, avagy egy újabb kőbevésett elvem szétporladása
Hittem és vallottam, egy gyereknek a legjobb helye az anyja mellett van, minimum 3 éves koráig, a legjobb társasága tulajdon testvérei, igényei és szeretettankja a család közvetlen közelében töltődik fel a lehető legsikeresebben.
Most valamit vagy én csinálok csapnivalóan pocsékul, vagy a föntebbi teória nem így van. Vagy ismét bebizonyosodik, hogy minden gyerek más és semkire sem lehet ugyanazt a zubbonyt ráhúzni. (főként nem a szülő varrta köpönyeget...) Pöstön valahogy nem éreztem azt, hogy Elsőszülöttemnek bármilyen gyerektársaság-beli hiánya lenne. Ezt, mondjuk most sem érzem. Azt viszont látom rajta, hogy a játszótéren egyre kevésbé találja a helyét. A kicsikkel, vele egykorúakkal nem igazán keresi a társaságot, ezt értem is, ebben a korban, inkább egymás mellett szeretnek játszani, mint egymással.
Sokkal inkább a nagyobbakkal (gondolok itt 7-10 évesekre), keresi a kapcsolatot, akik éppen abban az áldott kiskamaszkorban vannak, amikor vérciki kispisisekkel játszani/mutatkozni, meg különben is. Érthető valahol, hogy szívesebben sutyorognak a saját korosztályukkal, mint pesztrálgassanak egy nembeszélő kétésfelest.
Amikor nem a racionális énem kerekedik felül, igencsak nehezemre esik nem odafigyelni lelkemből szakajtott magzatom sóvár pillantásaira, ahogy szemmel követi a nagyok féktelen hintázását, ahogy csillogó szemekkel lesi minden mozdulatukat, ahogy próbálja felhívni magára a figyelmet. És ahogy pofára esik, amikor odamegy hozzájuk...
Tudom, az összes falat nem húzhatom el előle, nem védhetem meg minden sértéstől-bántástól, negatívságtól. Hiszen, ezektől (is) válik olyanná a jelleme, amilyenné.
És akkor itt az újabb ambivalencia: menjen-e oviba, (mert akkor legalább nem a szemem előtt történnek ezek a szívfacsarások), vagy ne menjen oviba, (és erősödjön lelkileg még egy évet itthon). Jájj, de nehéz egy anyai szívvel együtt élnie szorongó énemnek...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
motymoty 2010.06.22. 11:26:23
Szerintem kérdezd meg tőle, hogy szeretne-e menni. Rengeteg variáció van, mehet pl pár napot egy héten, vagy pár órát egy nap, biztosan megtaláljátok azt a kombinációt ami a legjobb.
Kinga85 2010.06.22. 12:24:54
cucka 2010.06.22. 12:53:02
Elviekben bármikor bemehetünk az oviba, mondjuk most a nyár kicsit csökkentett üzemmódú ott is, szeptembertől meg valóban mehet. Száz szónak is egy a vége: én izgulok jobban és igyekszem ideontani és nem áttestálni a gyerekbe. :$ (mer ugye még az is a bajom, hogy Huncos nem beszél, csak sajátosan metakommunikál és azon is tudok ám jóelőre parázni, hogy ezért majd kigúnyolják a társai vagy mittomén... )
@motymoty: igazad van, és tudom, hogy egyedül a mi tisztünk eldönteni érett-e vagy sem az ovira. És azt is gondolom, nagyon igyekeznem kell, hogy kellő objektivitással tudjak dönteni. :$ Abból (is) adódhat ez a para, hogy Hunor még egyetlen napot/éjszakát sem töltött távol tőlünk, így nem tudom miként fog viselkedni egy ilyen "oviban-otthagyós" szituációban.
Mostanában gyakran beszélgetünk az oviról, ambivalensen reagál, hol lelkes, hol határozottan elzárkózik az oviba meneteltől. Szerencsére van időnk.
motymoty 2010.06.22. 13:11:41
gneke 2010.06.22. 13:20:06
Nem nagyon értem, nálatok lehet 3 éves kor előtt menni oviba? Mert hivatalosan nem lehet egy nappal sem korábban menni, mint ahogy betöltik a 3 évet. Novemberig-Decemberig ne foglalkozz szerintem az ovibajárás gondolatával, akkor kezdd el, amikor tényleg betölti a 3 évet. Illetve valamivel hamarabb. Ha tényleg lehet szülinapja előtt is menni, akkor esetleg a november lenne jó kezdésnek, amikor már lassan kezdődnek a Mikulásra, Karácsonyra készülődések, ami a leggyerekbarátabb része az ovis éveknek, ráadásul a "frissek" addigra beszoknak.
A beszéd miatt meg cseppet se izgulj, addigra ráadásul folyamatosan fog beszélni.
cucka 2010.06.22. 13:39:05
Féltem a kisbüdöst, evvan... pedig az agyammal tudom, hogy mindannyiunknak jót fog tenni...
@motymoty: pontosan ezért (is) szimpatikus számomra is a vegyes csoport. :)
cucka 2010.06.22. 14:37:14
Nani 2010.06.22. 17:01:41
popianyus 2010.06.22. 18:09:50
mbal 2010.06.22. 21:15:02
Szerintem minden gyerek más. Emma aki akkor született, mint az elsőszülötted :) tavaly szeptember óta jár heti pár napot magánoviba. Ő igénylete a társaságot. Itt van egy minicsoport (ő ebben van) és az ovicsoport. Emma már a kezdetektől átjár a nagyokhoz pl néptáncolni, de más foglalkozásokra is. Egy ajtó választja el őket és az óvónők engedik neki. Kinga lányához hasonlóan Emma is a gyerekekkel játszik és nem mellettük.
cucka 2010.06.22. 22:07:18
Dius_78 2010.06.22. 23:32:12
És nem fogom itt neked egy jó hosszú kommentben elmesélni a három egynemű gyerekem oviba kerülésének három teljesen különböző történetét. :)
Az ovi-pártiak táborát erősíteném, úgy, hogy maradj nyitott minden megoldásra. Ha az lesz jó, hogy két órát van ott, akkor annyit, ha az lesz jó, hogy ebéd után elhozod, akkor hozd el. Ha ott akar aludni, vigyél neki pizsamát, és engedd.
Nem tudja még mi vár ott rá, lehet, hogy első héten lelkesen megy, mert mindenki azt mondja, hogy ez milyen jó, aztán a következő héten már nem lesz olyan lelkes, mert ott szabályok vannak. De gyereknek gyerek a barátja, ezt mindannyian tudjuk. A szocializálódás pedig ott megy a legjobban, legyünk bármilyen elfogadó szülők is egyébként.
Tudom, milyen nehéz az első gyereket elengedni, kiengedni a kezeink közül, mert azt gondoljuk, csak mi tudjuk mi a jó neki, mit szeret, mit nem.
Szerintem próbáljátok meg szeptembertől, és meglátod, hogy reagál. Az óvónénik is el fogják mondani, ha úgy látják, még várnotok kéne.
De szerintem Hunorral nem lesz ám baj. Óvatos duhaj csak.. szépen megfigyel, szelektál, és kiválogatja majd az arra érdemeseket az együtt játszáshoz. :)
Kinga85 2010.06.23. 09:51:34
Nagyon jellemző, hogy akkor indul meg a gyerek beszédfejlődése, ha oviba kerül. Szóval szerintem attól ne tarts, hogy ez gond lenne. A gúnyolódás meg sajnos jellemző a gyerekekre, de nem ovis, inkább már iskolás korban. Anyu mesélte, a fiatalabbik nővérem egyáltalán nem beszélt még amikor oviba került, ezért ő is nagyon aggódott. De egy óvónéni megnyugtatta, hogy nem lesz gond, majd addig mutogat, amíg meg nem értik :) És tényleg nem volt gond, sőt, pár hét alatt eljutott odáig, hogy nem is volt lemaradva beszédben a korosztályától. Csak az kellett neki, hogy ne értsék, és rákényszerüljön a beszédre. Panni unokatesója ugyanígy, még nem volt egészen 3., de nagyon keveset beszélt. Elment egy hétre vidéki rokonokhoz, hát úgy jött haza, hogy már káromkodott is :D (nem győztek szabadkozni a rokonok, hogy hát sajnos meghallotta, és azonnal megtanulta :))
Szóval ez szerintem nem lehet gond. Az meg természetes, hogy aggódsz, és nehéz ez, én is csak addig jártatom a számat, amíg nem tartunk majd mi is ott, hogy mehet Panni oviba. Na majd akkor tuti lesz sírás, és nem Panni részéről :D Nagyon nehéz ez az elengedés szerintem, és talán a gyereknek könnyebb, mert a szülőnek ezt "tanulnia" kell még, míg a kicsiknek meg tök természetes :)
Egyébként meg nézd pozitív oldalt, szerintem akkora előny az, hogy ha ki is próbáljátok, de Hunornak nem tetszik, nem megy sehogy se, akkor megbeszéled az óvodában, hogy kiveszed, és majd jövőre újra megpróbáljátok. Ez most csak azért is jutott eszembe, mert egy ismerős kisfia nagyon kínlódik az oviban, de ugye már dolgozik mind a két szülő, egyszerűen nem tudnak mit csinálni. Már oviváltáson gondolkoznak, hátha az segít, mert minden reggelük keserves zokogással indul tavaly szeptember óta :,(
gsky 2010.06.23. 16:32:31
Aztán az, hogy mennyire egyetértek a (Szilvitől idézem) tündérkert teóriáddal... Hanna októberben lesz négy éves, és csak szeptemberben kezdi majd az óvodát. Mikolt születése előtt is volt egy köröm, aztán Áron születése körül is, a menni vagy nem menni témában.
Mindahányszor maradt. De ez amúgy teljesen mindegy is, hiszen mint minden szülés történet, minden oviba menős is teljesen egyedi. Vannak közös vonások, de a tiétek a tiétek lesz...
Hogy Hanna miért maradt... mert bíztam magunkban, bíztam a megérzésemben, hittem, és hiszek benne, hogy nem igaz, hogy kevés vagyok (nem több, csak más egy óvónéni, akinek ráadásul nem három (esetemben)hanem 23 gyereke van/lesz), hogy a muníciót megkapni nagyon fontos, hogy egy gyerek nem kicsinyített felnőtt, akinek három évesen "dolga", hogy tudja, hogyan "kell" közösségben létezni, alkalmazkodni, egynek lenni a sok között...
Iskolába menni kell. Óvodába menni lehetőség. Ki-ki akkor él vele, amikor jónak látja, egészen 5 éves korig.
Tudom, hogy Te képes vagy (igenis!!!) objektíven nézni Hunort, és Te leszel az, aki érti majd a jeleket. Hogy mikor kész.
Hannán egy ideje látom, és ha most volna szeptember, már örömmel vinném. Viszont semmiért nem cserélném el ezt az első majdnem négy évet, ahogy tesó lett belőle, duplán is, ahogy látom, hogy beépült, amit adtam, hogy tud alkalmazkodni, és már nem veszi zokon, ha nem ő az első és az egyetlen.
Kövezzetek meg... én mértékkel és egyedi elbírálás alapján vagyok csak "óvodapárti"... Két óvónéni családtaggal és egy lélekturkász végzettséggel :):)
Ölellek
Kinga
h.o.era · http://eranaploja.freeblog.hu 2010.06.24. 13:29:35
Viszont Barnus példáján látom, hogy a beszédfejlődés egyáltalán nem indul meg, ha gyerekek között van, hiszen, a majdnem kétévesem még mindig nem hajlandó beszélni, pedig a csoportjában mindenki oviba megy ősszel. Szóval nagyok az egyéni szórások, nem lehet erre adni.
Hogy mi a jó nekik? Csak az ösztöneinkre hallgathatunk :)
ilgya1 2010.06.24. 23:19:25
én végül "elengedtem" Dávidot,de mit össze nem dilemmáztam előtte,hát pontosan így....olyan nehéz őket elengedni,ez már az önállóság első lépései,és muszály őket félteni,óvni,de ha a széltől is óvód nem fogja megállni helyét a viharban. Mi úgy indultunk neki,hogy délig,és adok egy hónapot magunknak,ha nem megy visszacsináljuk...és ennek már lassan 3 éve,és azóta is töretlen a kedv....
próbáld meg,és ha úgy ítéled meg,hogy mégsem jó neki (ne add fel az első két-három hétben lsd. Diuska) még mindig ott a kiskapu.....
Hozzászólások: