Sejtettem, hogy házi bredpittünk nem fogja sokáig húzni az időt. A pár napja megismert lányokat tegnap délután hazahozta! (újabb iskolapéldája annak, hogy ugyan nem beszél, mégis hatékonyan ügyködik minden vonalon)

A ház zsibongott az öt gyerektől, a cserfes leánykák egymás szavába vágva igyekeztek túlharsogni egymást.Már megint többet megtudtam, mint illett volna a családjukról, jajj nekünk, ha végre Hunor megszólal.

Estig itt bandáztak a  lányok, sok kusza gondolat megfogalmazódott bennem, többek között az, hogy én annyira jól éreztem magam velük-köztük, hogy újra ennyi idősnek éreztem magam, hogy sutyorogtunk az Alkonyatról, hogy várat építettünk építőkockából, hogy kellő mennyiségű izzasztó kérdésre kellett válaszolnom 6 figyelő szempár előtt, hogy a 8 éves Dorka egyszer csak azt mondta, hogy az ő anyukájuk is ilyen jófej anyuka, mert ha éjjel rosszat álmodnak, bármikor átmehetnek a szülők ágyába aludni. (és hogy én ettől arcpirulósan zavarba jöttem...)
És arra is gondoltam, hogy hogyan is kellene az ilyesfajta szituációkban viselkedni, hogy szabad-e, lehet-e lemenni az ő szintjükre, van-e jogom infantilizálódni, vagy én már anyuka vagyok, akinek sopánkodnia kell a rendetlenség, a zsibongás miatt?!
És zsírosdeszkát kentem, meg vajasat és paradicsom-paprikát szeleteletem és úgy éreztem magam, mintha kivülről látnám a konyhában azt a sziluettet, ami én voltam, és elnehezedett a szívem, mert összemosódott múlt és jelen, és talán most megértettem, miért örült anyu annyira a zajos gyerektársaságnak.

Este nem kellett altató egyikünknek sem, pedig szívesen olvasgattam volna...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Eriberi33 2010.07.09. 14:40:06

És én most ezen miért bőgök? :( :-D

Válasz erre 

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.07.09. 19:09:11

Hát persze, hogy le szabad menni az Ő szintjükre!!!! Így lesztek egyenrangúak, így nyered el a bizalmukat, mint ahogy látod, a lányokét is elnyerted:) Gyerekként Te szeretted a mindig sopánkodós anyukákat??? Rendetlenség meg zsivaly a saját 2-del is megvan, akkor plusz még 2 miatt igazán kár lenne sopánkodni, és ezzel elrontani a jókedveteket.

Válasz erre 

Dius_78 2010.07.09. 22:33:51

Mindent szabad, ami jólesik. :) És meglátod, ha ilyen tudsz maradni, majd nálatok lesz a bázis, és tök jó érzés lesz sok mindent tudni.. apró kis titkokat is, amitől majd kicsit zavarba jössz, de mégis jólesik.. mert nem kell aggódnod, hogy épp melyikőjük kivel és hol van. :)
Szóval, csak így tovább... jó úton jársz.

Válasz erre 

Kendemami 2010.07.10. 22:05:00

Nálam ez gyorsan eldőlt, sokat vagyok az oviban, mert nem tudunk (nem is akarunk)gyorsan eljönni onnan. Csak párszor kellett úgy szólni a gyerekekhez, minden kis örömükkel, bánatukkal megtalálnak, jönnek és mesélnek. És ölelnek, szeretgetnek! Ezt a rohanós, "felnőtt" szülők soha nem fogják megtapasztalni. Szerintem nekünk sokkal jobb :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: