2011.03.25. 10:22
Lehet ezt még fokozni, kérem szépen
Amikor már azt hiszed, hogy a gödör alján ücsörögsz és várod, hogy érkezzen az a bizonyos, kiszabadításodhoz nélkülözhetetlen kötélhágcsó, mert most már tényleg jönnie kell, na akkor döbbensz rá, hogy vannak még sötétebb bugyrok is.
Az utóbbi időkben hatalmas tehetséggel keltem életre az összes tudatom mélyén megbúvó szörnyeteget, hihetetlen valóságossággal öltenek testet a mindennapjainkba. Kezdődött ugye a rettegett bárányhimlővel, és folytatódott tegnap este, amikor is a Buncilány egész napos levihetetlen lázzal lifegett rajtam. Ő tegnap volt a csúcson, nem evett, nem aludt, nyöszörgött, sem kúp, sem lázcsillapító szirup nem használt. Ha hagytam, a hője buzgón súrolta a 40 fokot, alapállapotában 38,5-39 között libegett, általában karban, szorosan összebújva vegetáltunk. Az elmúlt egy hét nemalvása következtében egy késő délutáni összebújásunk elbóbiskolásba csúszott át, így igazán azt sem tudtam, mi történik, amikor először megéreztem az ütemes rázkódást. Kismici a karomban, szemei fennakadva, teste görcsberándulva reszketett. Amilyen félelmetesnek tűnt, annyira hamar elmúlt, és mivel a ház ura meg a gyermekorvos doftor is tanácsülésen múlatta az időt, kénytelen voltam saját kútfőből, gyermekkori emlékekből (hjájj istenem hányszor ébresztettem a családot az ágyban a testemmel kopogtatva... és hány éjszakán kötöttünk ki az ügyeleten...) és egy csipetnyi internetből megoldanom a helyzetet. A görcsök után Minkus végre úgy tűnt, hogy aznap először, de békésen kidőlt. Közben megmértem a hőjét, 40,2. Király. (na, ezt nem pont így mondtam magamban). Elkezdtem ereszteni a fürdővizet, eközben persze fölébredt a bágyadt kiskirálylány. Beültettem, közben fokozatosan engedtem a kádba a hideget. Egy 20-25 perces végigüvöltött fürdetés után, napok óta először Micc, láztalan volt.
Később, álmában még borogattam nedves törölközővel a csülkeit (ezt de utáltam gyerekként, de valóban hasznos), és az éjszakánk csöndben telt. Most megint lázacskás, de már tényleg van fény az alagút végén: KisMici egy fél ökörnyi mennyiséget fogyasztott el reggelire.
Következtetés: -bár szerintem, még kapok 1-2 sárgalapot, míg valóban beépül a tudatomba- a félelmeket el kell engedni, különben testet öltenek és életre kelnek. Ámen.
12 komment
Címkék: betegség gondolatok lázgörcs
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2011.03.25. 11:00:39
REmélem most már tényleg elindultok felfelé. Sok gyógypuszit küldünk Kismicinek!
Magdaleha · http://magdaleha.freeblog.hu/ 2011.03.25. 15:15:45
Mielőbbi gyógyulást mindannyiótoknak!
üdv: M
gneke 2011.03.25. 17:20:16
Nehéz a félelmeket elengedni, ne hibáztasd magad miatta ha nem megy. Puszi Nektek!
Dius_78 2011.03.25. 23:08:43
Nagyon-nagyon gyors gyógyulást kívánok Nektek, és kívánom, hogy kerüljenek el a negatív gondolatok messzire.
Leírom Neked is, hogy jól nyoma maradjon annak a valakitől kapott magvas gondolatnak: "Semmi nem lesz. De ha fél tőle, bármi lehet." :)
Sok-sok puszi nektek.
2011.03.26. 07:28:39
Nem szeretem osztani az észt, főleg olyan dolgokban amiben minden gyerek más, de azt hiszem ez nem az a helyzet: amikor valamelyik beteg, akkor lehet minden esti fürdetés "hűtőfürdő", de persze nem a drasztikus változat, hanem 37 fokról indulva hagyni h a félórás (vagy hosszabb) pancsolás alatt lehűljön a víz 35 fokra, ez észrevétlenül lehűti a gyereket és így indul neki az éjszakának...
cucka 2011.03.26. 08:26:35
És továbbra is megy a fight a mellékhelyiségekért! :))))
Hozzászólások: