2008.03.11. 10:37
Az egy éves pelenkás
Hunor ma napra pontosan egy éves... hogy honnan tudom ilyen biztosan? tudom, és nem csak én tudom, tudja HuncApu is meg a Barátnőim is, mind egy szálig, azok a lányok, akiknek "bojkottáltuk" az esti buliját azon az egy évvel ezelőtti tavaszi napon.
Történt vala, hogy tavaly januárban zöld utat kapott a baba projekt. Nőgyógyászati hormon bolydulásomnak köszönhetően ember legyen a talpán, aki bármilyennemű peteérést vagy ovulációt akárcsak sejthetett is velem kapcsolatban. Ezért először csak lazán dolgozgattunk az ügyön, de egyre fájdalmasabban érintett, minden megérkező mikulás-csoport! Mindeközben a baráti körünkben potyogtak a pozitív terhességi tesztek, én pedig egyre nehezebben tudtam elvonatkoztatva örülni nekik. Nem, sosem voltam irigy, csak cefetül fájt odabent a bizonytalanság. Egy nő ilyenkor nagyon könnyen beleeshet a görcsösség hibájába, a maró gyermektelen fájdalom sötét árnyékot vethet a mindennapjaira. (már láttam romokban a házasságom, mert képtelen vagyok gyereket szülni annak a férfinak, akiről tudom, hogy számára a család mindennél fontosabb)
Tavaly februárban kézbe vettem az ügyet, és gyakorlatilag első naptól pénzt és energiát nem kímélve nézegettem a peteérésem. (LH teszt segítségével). A huszonakárhanyadik napon konstatálnom kellett, hogy egészen egyszerűen nincs nekem ilyenem... Ki kellett törnöm a városból, úgy érzetem megfulladok... Előzetes összerendezések alapján a szülővárosomba igyekeztem, hogy egy gigabulival elfeledtessem akárcsak kis időre is ezt az egészet. Olyan igazi csajos estét terveztünk. Barátnőimmel, már csak a részleteket tervezgettük március 10.-én, amikor -csak a többhetes megszokás kedvéért- megcsináltam a kis tesztecskémet. Automatikusan dobtam volna ki a kukába, de ekkor furcsa dolgot véltem felfedezni: a pozitív csík hamarabb megjelent, mint a kontrollcsík! Ekkor szombat délután volt, előzetesen hétfőn jöttem volna csak haza. (HuncApu ha nem vagyok itthon, képtelen egyedül maradni a lakásban: vagy barátozik ő is és idegenbe alszik vagy pedig a mi lakásunkat alakítja át vendéglátóipari egységgé) Felhívtam HuncAput, hogy másnap kora reggel jövök haza. (közben óva intettem, hogy pihenjen éjszaka! ;) ) És ezáltal esti csajos buli lefújva, hiszen nekem is kipihentnek kellett lennem... azóta is azon poénkodunk, hogy Hunc már akkor átalakította a kimenős hétvégémet... ;)
Másnap délelőtt érkeztem, HuncApu kijött elém a pályaudvarra, emlékszem ragyogó napsütés volt aznap. Kimentünk Visegrádra, megebédeltünk, sétáltunk egy nagyot a Duna parton, egy óriásit beszélgettünk a felelősségről és az életünkről, mely nagyot fog változni ezzel a döntéssel, majd hazajöttünk...
... az eredmény pedig magáért beszél:
Történt vala, hogy tavaly januárban zöld utat kapott a baba projekt. Nőgyógyászati hormon bolydulásomnak köszönhetően ember legyen a talpán, aki bármilyennemű peteérést vagy ovulációt akárcsak sejthetett is velem kapcsolatban. Ezért először csak lazán dolgozgattunk az ügyön, de egyre fájdalmasabban érintett, minden megérkező mikulás-csoport! Mindeközben a baráti körünkben potyogtak a pozitív terhességi tesztek, én pedig egyre nehezebben tudtam elvonatkoztatva örülni nekik. Nem, sosem voltam irigy, csak cefetül fájt odabent a bizonytalanság. Egy nő ilyenkor nagyon könnyen beleeshet a görcsösség hibájába, a maró gyermektelen fájdalom sötét árnyékot vethet a mindennapjaira. (már láttam romokban a házasságom, mert képtelen vagyok gyereket szülni annak a férfinak, akiről tudom, hogy számára a család mindennél fontosabb)
Tavaly februárban kézbe vettem az ügyet, és gyakorlatilag első naptól pénzt és energiát nem kímélve nézegettem a peteérésem. (LH teszt segítségével). A huszonakárhanyadik napon konstatálnom kellett, hogy egészen egyszerűen nincs nekem ilyenem... Ki kellett törnöm a városból, úgy érzetem megfulladok... Előzetes összerendezések alapján a szülővárosomba igyekeztem, hogy egy gigabulival elfeledtessem akárcsak kis időre is ezt az egészet. Olyan igazi csajos estét terveztünk. Barátnőimmel, már csak a részleteket tervezgettük március 10.-én, amikor -csak a többhetes megszokás kedvéért- megcsináltam a kis tesztecskémet. Automatikusan dobtam volna ki a kukába, de ekkor furcsa dolgot véltem felfedezni: a pozitív csík hamarabb megjelent, mint a kontrollcsík! Ekkor szombat délután volt, előzetesen hétfőn jöttem volna csak haza. (HuncApu ha nem vagyok itthon, képtelen egyedül maradni a lakásban: vagy barátozik ő is és idegenbe alszik vagy pedig a mi lakásunkat alakítja át vendéglátóipari egységgé) Felhívtam HuncAput, hogy másnap kora reggel jövök haza. (közben óva intettem, hogy pihenjen éjszaka! ;) ) És ezáltal esti csajos buli lefújva, hiszen nekem is kipihentnek kellett lennem... azóta is azon poénkodunk, hogy Hunc már akkor átalakította a kimenős hétvégémet... ;)
Másnap délelőtt érkeztem, HuncApu kijött elém a pályaudvarra, emlékszem ragyogó napsütés volt aznap. Kimentünk Visegrádra, megebédeltünk, sétáltunk egy nagyot a Duna parton, egy óriásit beszélgettünk a felelősségről és az életünkről, mely nagyot fog változni ezzel a döntéssel, majd hazajöttünk...
... az eredmény pedig magáért beszél:
16 komment
Címkék: ünnepek életképek hunorfotó
2008.03.05. 19:32
Egy sima, egy fordított... és ennek variációi és kombinációi
Így telnek mostanság éjszakáink... ma éppen fordított volt soron. Elég nehezen is állt össze bennem koradélben reggel a világ. Kivételesen egy köcsög viszonylag tömény kávét döntöttem magamba, kompenzálandó azt a tényt, mely szerint perceket aludtunk éjszaka.
A sima éjszaka meseszép, ekkor Hunor fürcsi után (8 és 9 óra között valamikor) kicsit szopizik, majd már mellen elalszik és így nincs is egyéb dolgom, mint álombüfiztetni (ugyanolyan hangos és mélyrőljövő, mint az ébrenléti büfi!), majd behelyezni a Méltóságos Urat a saját ágyikójába. Garantált 7-8-9 óra egyvégtében alvás vár ránk eztán, ami megböcsülendően jó tulajdonsága Hunorkánknak! Ha jól emlékszem, hajnali fél 5-fél 6-kor ébred, eszik és alszik tovább 8-9 óráig. Ez így teljesen kíméletes és emberi, emellett élhető az élet. A fordított éjszaka első fázisa megegyezik a sima éjszakáéval: a lefekvés ekkor is 8-9 között történik, és ilyenkor még sejteni sem lehet az éjszaka milyenségét, mi még tévézünk a nappaliban, olvasunk, megbeszéljük a napi történéseket, újra úgy, mint régen. Éjfél magasságában készülődünk lefeküdni és ekkor már tudom, milyen éjszakánk lesz: ha Hunor mocorog, nyögdös, akkor maximum fél óra múlva ébred, ezért általában még nem fekszem le olyankor aludni, inkább olvasok pár sort, ne legyen drámai az ébredés pár perc múlva. (ha 10 percet olvasok, mert lecsukódik a szemem a könyvvel a kezemben, akkor 20 perc múlva ébreszt, ha fél óráig bírom, akkor 40 perc, tehát pontosan akkor, amikor végre elalszom :DDD). Tehát, ez általában éjjel 1 körül következik be, elhúzódó szopi, (inkább csak cicizés, de kipróbáltam a nemveszemkiakiságyból és csaksimogatomahátát is , cumit dugdosva a szájába, de ez nem segít, cumi röpül messzi ívben, kisded egyre aktívabban ficereg, majd teljesen felébred és egyre hevesebben lovalja bele magát a szegény kisgyermek panaszaiba). Éjjel 2 felé, már újra önmagaménak érzem az álmaimat, úgy, hogy köbö egy óra múlva újra odavehessem magam mellé Hunort és mindez így megy, reggel fél 7-7-ig, amikor is -jobb esetben- alszik egy összetettebb 3 órácskát. (vagy a másik verzió: ha HuncApu délutános ilyenkor szokott lecserélni, kiviszi Huncost a szobából és még aludhatok 1-2 Hunormentes és nyugodt órácskát.)
Mivel most már szinte függőséget okoz a dagasztás és sütéses mániám, természetesen ma sem maradhatott ki, rozscipócskákat sütögettem. Már emelkedettebb szintre jutottam: merek variálni is a recepteken! :)
A sima éjszaka meseszép, ekkor Hunor fürcsi után (8 és 9 óra között valamikor) kicsit szopizik, majd már mellen elalszik és így nincs is egyéb dolgom, mint álombüfiztetni (ugyanolyan hangos és mélyrőljövő, mint az ébrenléti büfi!), majd behelyezni a Méltóságos Urat a saját ágyikójába. Garantált 7-8-9 óra egyvégtében alvás vár ránk eztán, ami megböcsülendően jó tulajdonsága Hunorkánknak! Ha jól emlékszem, hajnali fél 5-fél 6-kor ébred, eszik és alszik tovább 8-9 óráig. Ez így teljesen kíméletes és emberi, emellett élhető az élet. A fordított éjszaka első fázisa megegyezik a sima éjszakáéval: a lefekvés ekkor is 8-9 között történik, és ilyenkor még sejteni sem lehet az éjszaka milyenségét, mi még tévézünk a nappaliban, olvasunk, megbeszéljük a napi történéseket, újra úgy, mint régen. Éjfél magasságában készülődünk lefeküdni és ekkor már tudom, milyen éjszakánk lesz: ha Hunor mocorog, nyögdös, akkor maximum fél óra múlva ébred, ezért általában még nem fekszem le olyankor aludni, inkább olvasok pár sort, ne legyen drámai az ébredés pár perc múlva. (ha 10 percet olvasok, mert lecsukódik a szemem a könyvvel a kezemben, akkor 20 perc múlva ébreszt, ha fél óráig bírom, akkor 40 perc, tehát pontosan akkor, amikor végre elalszom :DDD). Tehát, ez általában éjjel 1 körül következik be, elhúzódó szopi, (inkább csak cicizés, de kipróbáltam a nemveszemkiakiságyból és csaksimogatomahátát is , cumit dugdosva a szájába, de ez nem segít, cumi röpül messzi ívben, kisded egyre aktívabban ficereg, majd teljesen felébred és egyre hevesebben lovalja bele magát a szegény kisgyermek panaszaiba). Éjjel 2 felé, már újra önmagaménak érzem az álmaimat, úgy, hogy köbö egy óra múlva újra odavehessem magam mellé Hunort és mindez így megy, reggel fél 7-7-ig, amikor is -jobb esetben- alszik egy összetettebb 3 órácskát. (vagy a másik verzió: ha HuncApu délutános ilyenkor szokott lecserélni, kiviszi Huncost a szobából és még aludhatok 1-2 Hunormentes és nyugodt órácskát.)
Mivel most már szinte függőséget okoz a dagasztás és sütéses mániám, természetesen ma sem maradhatott ki, rozscipócskákat sütögettem. Már emelkedettebb szintre jutottam: merek variálni is a recepteken! :)
11 komment
Címkék: életképek kenyérsütés
2008.02.19. 08:15
Újabb homevideók!
A legnagyobb dolgok nálunk a pihenőszékben dőlnek el. Hunc este, jóllakottan gesztikulál, kezét-lábát bevetve, kedvelt csirkéjének. (közben az sem zavarja, hogy egy vékony nyálcsík végigkúszik az állán és eltűnik ott, ahol a nyakának kellene folytatódnia ;) ).
Kicsivel később majdnem sikerült egy olyan igazi Huncos-mosolygásosat is elcsípnem, de csöppfiam azonnal abbahagyja bájai szórását és meredten figyelni kezd, ha észreveszi a fényképezőgépet közeledni. Így ez lett az eredmény, kicsit mosolyra húzódik a szája, miközben kitartóan csuklik:
10 komment
Címkék: videó életképek
2008.02.17. 17:23
Egy kis "öntömjénezés"...
Szóval, történt vala, hogy Zsó és én a véletlenek egybeeséseként, ugyanott és szinte ugyanakkor szültünk, majd egyességet kötöttünk, mely szerint fiam és leánya szorosabbra fűzik szálainkat (nemnem, nem adom oda a fiam kezét!) és tejtestvérekké lesznek. (bővebben itt)
Ma délután érkezett Zsó férje, Tomi az újabb tejciszállítmányért és egy nagyon kedves ajándékkal leptek meg minket: egy játszószőnyeggel, amire már nagyon rég óta vágytam (és ezáltal Hunor is!). Szopi után ki is próbálta és nagyokat magyarázva pofozgatta a játékokat, de aztán elég hamar benyűgösödött: hosszú volt a mai napja, de már alig várom a reggelt, amikor frissen és kipihenten újra kipróbálhatja.
Drága Zsó... nehezen találom a szavakat... tényleg nagyon köszönöm, de igazán nem kellett volna.... én tényleg nem azért... ugye, tudod?!
Ma délután érkezett Zsó férje, Tomi az újabb tejciszállítmányért és egy nagyon kedves ajándékkal leptek meg minket: egy játszószőnyeggel, amire már nagyon rég óta vágytam (és ezáltal Hunor is!). Szopi után ki is próbálta és nagyokat magyarázva pofozgatta a játékokat, de aztán elég hamar benyűgösödött: hosszú volt a mai napja, de már alig várom a reggelt, amikor frissen és kipihenten újra kipróbálhatja.
15 komment
Címkék: életképek
2008.02.14. 15:00
Cuppogás
Végre autodidakta módon rájöttem, hogyan tudok videót készíteni a fényképezőgéppel és hogyan tudom fel is tölteni őket! :) Úgyhogy mostantól kéretik reszketni, mert elárasztom mindennapjaitokat az ügyülü-bügyülü HunciMunci vidijókkal! :DDD
Ezt a nyammogást -tudom, nem hiszitek- jóllakottan produkálta, mikor még nem volt annyira álmos, hogy le is lehessen fektetni (azaz a kettecskén elköltött "csendes matiné" idején készült a felvétel, az "esti matinézgatás" szigorúan HuncApuval történik)
Ezt a nyammogást -tudom, nem hiszitek- jóllakottan produkálta, mikor még nem volt annyira álmos, hogy le is lehessen fektetni (azaz a kettecskén elköltött "csendes matiné" idején készült a felvétel, az "esti matinézgatás" szigorúan HuncApuval történik)
13 komment
Címkék: videó életképek
2008.02.05. 12:16
Rengőhasú és Tömbhasú
Azt mondják az okosok (és ezzel HuncApu is egyetért), hogy azon állatok és gazdáik, melyek között erős kötelék alakul ki az évek során, egyszercsak elkezdenek hasonlítani egymáshoz. Sőt, pár éves intenzív praxisában már több olyan eset is előfordult, amikor a gazdik betegségei "átszálltak" az állataikra is.
A mi családunkban is így van ez. HuncApu "tömbhasú", akárcsak szerelmetes macskája, Kokó... én pedig szülés óta "rengőhasú" (vagy rengőhájú?) lettem, mint Natasánk, szintén szülés után. ;) Továbbmegyek: nem csak külalakban, de belső tulajdonságokban is egymáshoz idomultunk az évek alatt. Kokó imád jókat enni, aludni, nyugodt, kiegyensúlyozott teremtmény, aki szereti, ha a dolgok a megszokott mederben történnek, a délelőtti pihenő óráit rendszeresen megtarthassa, időben (és bőségesen!) kaphasson enni, ne legyenek váratlan fordulatok, béke és harmónia vegye körül. (akárcsak HuncAput). Natasa ezzel szemben sokkal izgágább, lelkizősebb, kevesebbet alszik, érzékenyebb és fogékonyabb rezdüléseinkre, hangulat-ingadozásainkra és ilyenkor a maga sajátos módján reagál rájuk (általában táplálék allergiás tüneteket produkál és nem marad meg benne semmi, amit beletukmálunk :S).
Már csak egy kérdés maradt bennem: Hunc Dörzsivel (tengerimalac) fog azonosulni?! :S ...mer' akkor Beckham frizurája lesz... :DDD
A mi családunkban is így van ez. HuncApu "tömbhasú", akárcsak szerelmetes macskája, Kokó... én pedig szülés óta "rengőhasú" (vagy rengőhájú?) lettem, mint Natasánk, szintén szülés után. ;) Továbbmegyek: nem csak külalakban, de belső tulajdonságokban is egymáshoz idomultunk az évek alatt. Kokó imád jókat enni, aludni, nyugodt, kiegyensúlyozott teremtmény, aki szereti, ha a dolgok a megszokott mederben történnek, a délelőtti pihenő óráit rendszeresen megtarthassa, időben (és bőségesen!) kaphasson enni, ne legyenek váratlan fordulatok, béke és harmónia vegye körül. (akárcsak HuncAput). Natasa ezzel szemben sokkal izgágább, lelkizősebb, kevesebbet alszik, érzékenyebb és fogékonyabb rezdüléseinkre, hangulat-ingadozásainkra és ilyenkor a maga sajátos módján reagál rájuk (általában táplálék allergiás tüneteket produkál és nem marad meg benne semmi, amit beletukmálunk :S).
Összehasonlításként:
Már csak egy kérdés maradt bennem: Hunc Dörzsivel (tengerimalac) fog azonosulni?! :S ...mer' akkor Beckham frizurája lesz... :DDD
Hozzászólások: