2008.04.24. 06:13
Az első névnap
Hunor nevének megünneplésében, a naptárak szerint, furcsamód bővelkedünk, ugyanis éppen 4 alkalommal ünnepelhetjük Őt egy évben. Tehetjük mindezt: április 24.-én, szeptember 10.-én, szeptember 30.-án és december 30.-án is. Nekünk, természetesen egy újabb véletlen folytán az április 24.-eire esett a választásunk. (merugye ha többször ünneplik egy évben azt a bizonyos névnapot, akkor úgy szokás eldönteni, hogy mikoris legyen a jeles dátum, hogy a születés után eső legközelebbit jelölik meg...)
"Mindenkinek fontos a saját neve!
S ha eljön a nap, annak ünnepe.
Egy kis öröm
vele csipetnyi mámor.
Távól a zord világ haragos morajától."
Így teszünk most mi is. Hunor első nevenapjának alkalmából pár napos búcsút intünk (stílusosan Huncossal) kis pihenést engedélyezünk magunknak, távol a világtól, az emberek néha bántó viselkedésétől, csak mi hármacskán!
Kicsi fiam, nagyon boldog névnapot kívánunk Neked és Neked, aki a felhők mögül mosolyogsz ránk és helyeslően bólogatsz, tudd, hogy mindig itt leszel velünk és sosem felejtünk el...
Kicsi fiam, nagyon boldog névnapot kívánunk Neked és Neked, aki a felhők mögül mosolyogsz ránk és helyeslően bólogatsz, tudd, hogy mindig itt leszel velünk és sosem felejtünk el...
26 komment
Címkék: ünnepek hunorfotó
2008.03.23. 12:07
A mi Ünnepünk
Az esti parti oly fergetegesre sikeredett, hogy HuncApuval kilátásba helyeztünk egy fájdalmat tompító kúp elhelyezését Huncmester popójába.Tanakodtunk, hogyan is kellene ezt felhelyezni, a dolog lényegi mivoltát természetesen szívesen ruháztam át HuncApura, aki HuncNagyitól kért telefonos segítséget. Kisangyalunk ezidőtájt a pelenkázó tetején üvöltötte rekedtre magát, miközben én simogattam a kézfejét és türelemre intettem, mert nemsoká érkezik a felmentő sereg egy végbélkúp formájában.
Hogy mitől, máig nem tudom, de ekkor elhalkult, kiküldött egy újabb macicsaládot az éterbe (már nem számolom, de talán a 6. lehetett). Egy gyors vacsoraidőnyi haladékot adtunk Huncnak, hátha küldene még medvéket ideki, aztán tisztába tettem és következett volna a HuncApu által kézmeleggé szorongatott kúp felhelyezése, de ez a tortúra elmaradt... ugyanis Hunc meg se mukkant többet, csak nagyon fáradt mosollyal és pici piros szemekkel ásítgatott. Összenézve újabb döntés született: megpróbáljuk a lehetetlent, lefektettem a Mancit, aki azonnal elaludt, hajnal negyed 5-ig. Ez ám az igazi Csodaszer, már maga a látványa is kellő hatással bír! :)
Nyálazni nyáladzik továbbra is, de most úgy tűnik nem fáj a fogínye. Ezért ma útrakelünk Dédihez, Nagyihoz húsvétolni.
Ezúton kívánunk Mindenkinek nagyon Boldog és Meghitt Ünnepeket, Hölgyolvasóinknak sok vidám csokinyuszit és locsolók tömegét (már aki igényli ;) ).
Különkérésre: Hunor virtuális parfümfelhőjét küldi Lányainknak hétfőre! ;)
Hogy mitől, máig nem tudom, de ekkor elhalkult, kiküldött egy újabb macicsaládot az éterbe (már nem számolom, de talán a 6. lehetett). Egy gyors vacsoraidőnyi haladékot adtunk Huncnak, hátha küldene még medvéket ideki, aztán tisztába tettem és következett volna a HuncApu által kézmeleggé szorongatott kúp felhelyezése, de ez a tortúra elmaradt... ugyanis Hunc meg se mukkant többet, csak nagyon fáradt mosollyal és pici piros szemekkel ásítgatott. Összenézve újabb döntés született: megpróbáljuk a lehetetlent, lefektettem a Mancit, aki azonnal elaludt, hajnal negyed 5-ig. Ez ám az igazi Csodaszer, már maga a látványa is kellő hatással bír! :)
Nyálazni nyáladzik továbbra is, de most úgy tűnik nem fáj a fogínye. Ezért ma útrakelünk Dédihez, Nagyihoz húsvétolni.
Sonkafőzés előtti "tájkép":
Ezúton kívánunk Mindenkinek nagyon Boldog és Meghitt Ünnepeket, Hölgyolvasóinknak sok vidám csokinyuszit és locsolók tömegét (már aki igényli ;) ).
Különkérésre: Hunor virtuális parfümfelhőjét küldi Lányainknak hétfőre! ;)
13 komment
Címkék: ünnepek hunorfotó
2008.03.11. 10:37
Az egy éves pelenkás
Hunor ma napra pontosan egy éves... hogy honnan tudom ilyen biztosan? tudom, és nem csak én tudom, tudja HuncApu is meg a Barátnőim is, mind egy szálig, azok a lányok, akiknek "bojkottáltuk" az esti buliját azon az egy évvel ezelőtti tavaszi napon.
Történt vala, hogy tavaly januárban zöld utat kapott a baba projekt. Nőgyógyászati hormon bolydulásomnak köszönhetően ember legyen a talpán, aki bármilyennemű peteérést vagy ovulációt akárcsak sejthetett is velem kapcsolatban. Ezért először csak lazán dolgozgattunk az ügyön, de egyre fájdalmasabban érintett, minden megérkező mikulás-csoport! Mindeközben a baráti körünkben potyogtak a pozitív terhességi tesztek, én pedig egyre nehezebben tudtam elvonatkoztatva örülni nekik. Nem, sosem voltam irigy, csak cefetül fájt odabent a bizonytalanság. Egy nő ilyenkor nagyon könnyen beleeshet a görcsösség hibájába, a maró gyermektelen fájdalom sötét árnyékot vethet a mindennapjaira. (már láttam romokban a házasságom, mert képtelen vagyok gyereket szülni annak a férfinak, akiről tudom, hogy számára a család mindennél fontosabb)
Tavaly februárban kézbe vettem az ügyet, és gyakorlatilag első naptól pénzt és energiát nem kímélve nézegettem a peteérésem. (LH teszt segítségével). A huszonakárhanyadik napon konstatálnom kellett, hogy egészen egyszerűen nincs nekem ilyenem... Ki kellett törnöm a városból, úgy érzetem megfulladok... Előzetes összerendezések alapján a szülővárosomba igyekeztem, hogy egy gigabulival elfeledtessem akárcsak kis időre is ezt az egészet. Olyan igazi csajos estét terveztünk. Barátnőimmel, már csak a részleteket tervezgettük március 10.-én, amikor -csak a többhetes megszokás kedvéért- megcsináltam a kis tesztecskémet. Automatikusan dobtam volna ki a kukába, de ekkor furcsa dolgot véltem felfedezni: a pozitív csík hamarabb megjelent, mint a kontrollcsík! Ekkor szombat délután volt, előzetesen hétfőn jöttem volna csak haza. (HuncApu ha nem vagyok itthon, képtelen egyedül maradni a lakásban: vagy barátozik ő is és idegenbe alszik vagy pedig a mi lakásunkat alakítja át vendéglátóipari egységgé) Felhívtam HuncAput, hogy másnap kora reggel jövök haza. (közben óva intettem, hogy pihenjen éjszaka! ;) ) És ezáltal esti csajos buli lefújva, hiszen nekem is kipihentnek kellett lennem... azóta is azon poénkodunk, hogy Hunc már akkor átalakította a kimenős hétvégémet... ;)
Másnap délelőtt érkeztem, HuncApu kijött elém a pályaudvarra, emlékszem ragyogó napsütés volt aznap. Kimentünk Visegrádra, megebédeltünk, sétáltunk egy nagyot a Duna parton, egy óriásit beszélgettünk a felelősségről és az életünkről, mely nagyot fog változni ezzel a döntéssel, majd hazajöttünk...
... az eredmény pedig magáért beszél:
Történt vala, hogy tavaly januárban zöld utat kapott a baba projekt. Nőgyógyászati hormon bolydulásomnak köszönhetően ember legyen a talpán, aki bármilyennemű peteérést vagy ovulációt akárcsak sejthetett is velem kapcsolatban. Ezért először csak lazán dolgozgattunk az ügyön, de egyre fájdalmasabban érintett, minden megérkező mikulás-csoport! Mindeközben a baráti körünkben potyogtak a pozitív terhességi tesztek, én pedig egyre nehezebben tudtam elvonatkoztatva örülni nekik. Nem, sosem voltam irigy, csak cefetül fájt odabent a bizonytalanság. Egy nő ilyenkor nagyon könnyen beleeshet a görcsösség hibájába, a maró gyermektelen fájdalom sötét árnyékot vethet a mindennapjaira. (már láttam romokban a házasságom, mert képtelen vagyok gyereket szülni annak a férfinak, akiről tudom, hogy számára a család mindennél fontosabb)
Tavaly februárban kézbe vettem az ügyet, és gyakorlatilag első naptól pénzt és energiát nem kímélve nézegettem a peteérésem. (LH teszt segítségével). A huszonakárhanyadik napon konstatálnom kellett, hogy egészen egyszerűen nincs nekem ilyenem... Ki kellett törnöm a városból, úgy érzetem megfulladok... Előzetes összerendezések alapján a szülővárosomba igyekeztem, hogy egy gigabulival elfeledtessem akárcsak kis időre is ezt az egészet. Olyan igazi csajos estét terveztünk. Barátnőimmel, már csak a részleteket tervezgettük március 10.-én, amikor -csak a többhetes megszokás kedvéért- megcsináltam a kis tesztecskémet. Automatikusan dobtam volna ki a kukába, de ekkor furcsa dolgot véltem felfedezni: a pozitív csík hamarabb megjelent, mint a kontrollcsík! Ekkor szombat délután volt, előzetesen hétfőn jöttem volna csak haza. (HuncApu ha nem vagyok itthon, képtelen egyedül maradni a lakásban: vagy barátozik ő is és idegenbe alszik vagy pedig a mi lakásunkat alakítja át vendéglátóipari egységgé) Felhívtam HuncAput, hogy másnap kora reggel jövök haza. (közben óva intettem, hogy pihenjen éjszaka! ;) ) És ezáltal esti csajos buli lefújva, hiszen nekem is kipihentnek kellett lennem... azóta is azon poénkodunk, hogy Hunc már akkor átalakította a kimenős hétvégémet... ;)
Másnap délelőtt érkeztem, HuncApu kijött elém a pályaudvarra, emlékszem ragyogó napsütés volt aznap. Kimentünk Visegrádra, megebédeltünk, sétáltunk egy nagyot a Duna parton, egy óriásit beszélgettünk a felelősségről és az életünkről, mely nagyot fog változni ezzel a döntéssel, majd hazajöttünk...
... az eredmény pedig magáért beszél:
16 komment
Címkék: ünnepek életképek hunorfotó
2007.12.31. 15:04
A 3 legszebb pillanat
Ingridtől plagizálva, -remélem megbocsájtja ;)- valóban megkönnyítette Vörösbegy az óévbúcsúztatást, napok óta valami frappáns számadásszerűn gondolkodtam, de így megoldódott!
Ez az év csupa "legszebb" pillanatból állt számomra is, de ha mindenképpen ki kell hármat emelnem, akkor az alábbiak jutnának eszembe:
- az első egyértelműen március 18.-án volt, az első zebracsíkos terhességi teszt elkészültekor (amit aztán még kb.20 darab követett a nap különböző szakában, hogy biztos?! :DDD), ekkor tudtam meg, hogy Valakit már hordozok a szívem alatt
- a második pillanat szeptember 8.-án volt, amikor HuncApuval Isten előtt is kimondtuk a boldogító igent. Abban a pillanatban éreztem, hogy kapcsolatunk egy olyan dimenzióba lépett, ami örökre megbonthatatlan egységet alkot. És nagyon büszkén álltam az ekkor már igencsak domborodó pocakommal az oltár előtt, mert tiszta szívemből örültem, hogy ennek a fogadalomnak, már a kisfiam is a fültanúja
- a harmadik pillanat december 2.-án, Hunor születése napján volt, egészen pontosan akkor, amikor felsírt és a Nőgyógyászok gyöngye átemelte a paravánon és megmutatta maszatos kis arcát... csak a nagy szájára és a lógó karjaira emlékszem
Azóta csupa szép pillanataink vannak... mindegyiknek örülni tudok, mert mindegyik egyedi, és megismételhetetlen.... és mert olyan hamar elszállnak...
Mindannyiótoknak Nagyon Boldog És Békés Szebb Új Évet, legtitkosabb álmaitok-vágyaitok beteljesülésével! (igen Pöttyöm, most RÁD is gondoltam ;)
Ez az év csupa "legszebb" pillanatból állt számomra is, de ha mindenképpen ki kell hármat emelnem, akkor az alábbiak jutnának eszembe:
- az első egyértelműen március 18.-án volt, az első zebracsíkos terhességi teszt elkészültekor (amit aztán még kb.20 darab követett a nap különböző szakában, hogy biztos?! :DDD), ekkor tudtam meg, hogy Valakit már hordozok a szívem alatt
- a második pillanat szeptember 8.-án volt, amikor HuncApuval Isten előtt is kimondtuk a boldogító igent. Abban a pillanatban éreztem, hogy kapcsolatunk egy olyan dimenzióba lépett, ami örökre megbonthatatlan egységet alkot. És nagyon büszkén álltam az ekkor már igencsak domborodó pocakommal az oltár előtt, mert tiszta szívemből örültem, hogy ennek a fogadalomnak, már a kisfiam is a fültanúja
- a harmadik pillanat december 2.-án, Hunor születése napján volt, egészen pontosan akkor, amikor felsírt és a Nőgyógyászok gyöngye átemelte a paravánon és megmutatta maszatos kis arcát... csak a nagy szájára és a lógó karjaira emlékszem
Azóta csupa szép pillanataink vannak... mindegyiknek örülni tudok, mert mindegyik egyedi, és megismételhetetlen.... és mert olyan hamar elszállnak...
Mindannyiótoknak Nagyon Boldog És Békés Szebb Új Évet, legtitkosabb álmaitok-vágyaitok beteljesülésével! (igen Pöttyöm, most RÁD is gondoltam ;)
2007.12.26. 15:02
Ünnepünk
Sajna, az ünnepi estéink sem úgy teltek, ahogy szerettük volna... szenteste Hunc nyűgösködött, így a kettesben (hármasban, mert Hunc nem volt hajlandó egyedül maradni, mellettünk ült a hordozójában :) ) elköltött vacsora után, elég hamar nyugovóra tértünk mindannyian... és ekkor újra el kezdett fájni a fogam! Tompán, de stabilan... átvészeltem az éjszakát, de már az algopyrin sem használt, fájdalom maradt.
Pedig HuncApu koccintott is Kicsifiával, de ez sem használt: :D
Reggelre (25.-ére), fájdalom csöppet enyhült, de az újabb ébrentöltött éjszaka hozadékaként olyan voltam, mint egy kifacsart mosogatórongy. Hunc viszont elemében volt, ilyenkor lehet vele játszani, ki is jött velünk a nappaliba kicsit karácsonyozni! :)
(ugyan nem látszik, de Huncon egy olyan rugdalózó van, amin egy mosolygó oroszlán látható, alatta pedig a felirat: I'm grrreat! :DDD )
Karácsonyfánkat HuncApu díszítette, aki a felénél megunta, így maradtak a dobozban díszek, de sajnos én nem tudtam azzal a trükkel felpakoltatni vele a fára őket, mint Vörösbegy! ;)
Délutánra átjött Sóginő meg Dédnagypapa is, Sóginő maradt is, ekkor már eléggé fájt a fogam, de már mondani sem mertem... komolyan, már eljutottam abba az állapotba, mikor önmagamba kerestem a hibát (hogy pl. hiperszenzitív vagyok és beképzelem a fájdalmat. :S). Miután elment Sóginő a fogfájásom elkezdett a tetőfokára hágni és már nem csak a kezelt 5-ös fogam fájt, hanem a mellette lévő 4-es is, áramütésszerű fájdalmat éreztem, ha összeért az alsó fogsorom a felsővel. (természetesen mindeközben attól is paráztam, hogy nehogy a rengeteg fájdalom és stressz miatt elapadjon a tejem..:( ...de úgy tűnik, nálam ez valahogy fordítva működhet: mostanság kétszer annyi van, mint volt! :D ) Az interneten találtunk egy éjjel-nappal nyitvatartó fogorvosi rendelőt nem messze tőlünk. Szokásos kálvária: gyereket megetettem, beöltöztettem, elaludt szerencsére, megérkeztünk, alig kellett várni. Röntgen is készült, 3 érzéstelenítőt kaptam (nem használtak, végig éreztem a trepanálást, a fúrást-faragást, csiszolást), doktornő igazából nem tudta megmondani mi lehetett a baj, szerinte esetleg csonthártyagyulladás is okozhatta ezeket a tüneteket. (elviekben antibiotikumot is kellene szednem, de szoptatásomra való tekintettel, csak akkor kell elkezdenem, ha bucira dagad a fejem vagy belázasodnék, a foggyökérben van antibiotikum, tehát lokálisan kapok). Nos, éjjel 2-kor értünk haza, akkor még fájt, de nagyon tompán és a kimerültségtől ismét el tudtam aludni (Hunc viszont cefet mód szolidarizált idösjóanyjával és nehezen aludt el, majd végigordította a reggelt, de szerencsére HuncApu most átvette tőlem és így aludhattam pár órát összefüggően).
Most jól vagyok, nem fáj egyáltalán a fogam, se tompán, se áramütésszerűen... de ugye volt már ilyen...
Összességében: szép ünnepünk volt... családias, pici apró ajándékokkal.
Azért remélem, jövőre "gördülékenyebb" ünnepünk lesz...
Pedig HuncApu koccintott is Kicsifiával, de ez sem használt: :D
(ugyan nem látszik, de Huncon egy olyan rugdalózó van, amin egy mosolygó oroszlán látható, alatta pedig a felirat: I'm grrreat! :DDD )
Karácsonyfánkat HuncApu díszítette, aki a felénél megunta, így maradtak a dobozban díszek, de sajnos én nem tudtam azzal a trükkel felpakoltatni vele a fára őket, mint Vörösbegy! ;)
Most jól vagyok, nem fáj egyáltalán a fogam, se tompán, se áramütésszerűen... de ugye volt már ilyen...
Összességében: szép ünnepünk volt... családias, pici apró ajándékokkal.
Azért remélem, jövőre "gördülékenyebb" ünnepünk lesz...
· 1 trackback 5 komment
Címkék: ünnepek
2007.12.24. 00:17
Karácsony
Ezzel a dallal is szeretnék Mindenkinek nagyon Boldog és szeretetteljes, meghitt Karácsonyi ünnepeket kívánni! (ezen a dalon mindig el tudom bőgni magam ;) )
Köszönjük, hogy sokan velünk izgultatok, szurkoltatok, köszönjük a rengeteg kedvességet, bíztató szavakat, gondolatokat, azt a rengeteg erőt, amit kaptam/kaptunk!
Azt hiszem az ezévi lesz életem legszebb és legemlékezetesebb karácsonya... ma este a negyedik gyertya meggyújtásakor valóban érezhető volt a növekvő fény, a hit, a remény, a szeretet és az öröm, amiket gyertyáink jelképeznek adventi koszorúnkon. Csodaszép ünnepünk lesz, garancia erre, hogy már hárman leszünk a fa körül... ez a legszebb ajándék: a szeretet "csodahálója"!
"...ölelésből és mézből sohasem elég - gondolkozott Micimackó.
Karácsonykor pedig mindkettőből duplán jár..."
2007.11.11. 08:15
Az első házassági évfordulónk!
"Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába."
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába."
(Kányádi Sándor: Két nyárfa)
Hozzászólások: