2007.08.30. 14:00
Melankólia...
Az jutott eszembe, hogy -bár sosem szerettem a telet meg a havat- milyen jó is lenne, ha idén kivételesen december 2.-a környékére lehullana az első hó és Huncit így hozhatnánk haza a kórházból. Jó volna itthonról nézni a meleg szobából a hatalmas pelyhekben hulló hótündérek táncát. És olyan jó volna nagyokat sétálni a hóesésben, ő beburkolva a jó meleg puha kis ruhácskáiba, hogy mindent lásson. Annyi mindent szeretnék adni és átadni Neki...rengeteg érzést, élményt, érzetet. Megtanítani a szépre, a jóra...hogy lássa a mindennapokban az apró csodákat. Hogy tudjon örülni egy mosolynak, egy érintésnek. ...annyira szeretem Őt... és olyan ambivalens érzés ez: hogyan lehet szeretni valakit akit még sosem láttunk, akit nem is ismerünk?! és hogyan nem szerethetném ezt a kis csodát, aki belőlem fakad, akit testemből táplálok?!
Hozzászólások: