Annyi minden történik velünk mostanság, állandóan mozgásban vagyunk, látogatunk és látogatnak, néha csak azon kapom magam, hogy máris este van, ismét elröpült egy nap és ezen a napon sem született blog-bejegyzés! (ha még csak erről lenne szó, de még másokat olvasni is alig jut időm!)

Nem kenem Huncra a hanyagságom, de bőségesen szerepet játszik ő is benne, hiszen mostanában, hogy két lábra állt és megindult, még több törődésre és figyelemre van szüksége, mint amikor még a földmagasságtól csak 30-40 centiig ért el a keze. Alvásai stabilizálódtak, ebéd után, 12-1 között alszik egy hosszabbat (ez akár 3 órára is sikeredhet), ilyenkor van időm dolgozni. Óraműpontossággal megérzi a munkám végének az idejét, amikor pár pillanatra föllélegezhetnék, már hallom is a nyöszörgését, mellyel jelzi, kezdődhet a délutáni móka és kacagás!

Az esti elaltatást baromira kitolja gyermekünk, hiába a korábbi időpontban elfogyasztott vacsora, hiába az előrébbhozott fürdetés, az álommanók mégiscsak 10 és 11 között röpítik messziföldre Huncmestert. (de legalább odaát, szorosan valamihez láncolják hajnali 4-ig-5-ig).

Ezen kívűl meg szépreményű gyermekem elkezdett szeparálódni meg szorongani. Mindezt olyan bájjal teszi, hogy anyai szívem is belepirul örömében: ha idegen helyen vagyunk, asszimilálódnia kell, az első 10 percben ölből-bűvöl (teljesen új dolog számomra), ha megszólítják, mélyen belémfúrja a fejét, és szorosan kapaszkodik a karomba. Mihelyst felmérte a terepet és szimpatikusnak ítélte a helyet és az embereket is, lekéredzkedik és felbátorodva, a megunhatatlan kedveskisfiú mosollyal az arcán, bárkihez odanyújtogat bármilyen keze ügyébe eső tárgyat.

Attól, mert Ráskay Lea mivoltom hanyatlásnak állt, fotók és videók még készülnek elsőszülöttünkről, ím közzéteszek pár újdonatújat.

Corpus delicti, (fekete)munkában a kis vízhordó legényke:

Ereje teljében megmássza HuncAput is, aki megadva magát sorsának, tűri:

No, ez egy külön történet: a 11 és fél hónapos kisember rákapott a cumira! Igaz, abszolút nem rendeltetésszerűen használja, ugyanis nem szopja, hanem rágja, de a célnak megfelel, hosszú percekig elszórakoztatja magát vele:

Kis rövidfilm arról, miként képes a termékmintaként kapott babasampon is hosszú percekre  lekötni egy érdeklődő 11 és fél hónapos figyelmét:

Pocakos Ildinél vendégségben, hamvadó cigarettavéges (ceruzát rágicsál ekkora művészi beleéléssel, miután diókat szortírozott):

A nyugodt kedélyállapotából ki nem mozdítható Marci:

És végül egy rövidke dokumentumfilm arról, hogy hiába a pocakon belüli és kívüli Kolompos, Alma és hagyományörző zenére nevelés, ha az ember lánya egy olyan férfiemberrel él együtt, aki új fülhallgató kipróbálás ürügyén vadmetált hallgattat gyermekével! (és a szegény áldozat szemmel láthatóan élvezi is):