Hunor fejlődése annyira felgyorsult az utóbbi időben, hogy leginkább egy gömbvillám sebességéhez hasonlíthatnám. Igyekszem virtuálisan papírra vetni, mert lassacskán belevész a mindennapi feledések jótékony ködfátylába. 

Pakol: irányelve a kicsit a nagyba, minden mást a helyzet alakít. Eme elv alapján kerül a legkisebb helyiség kukájába egy műanyag állatka, a szennyeskosárba plüss állatka, számlák közé rejtve, az üres mosogép dobjába bármi, Dörzsi ketrecébe könyv, körömreszelő, pingpong labda, játékdobozba dezodor (HuncApu éjjeli szekrényéről), körömlakk. Pár napja a saját telirakott pelenkáját cipelte el a szemem láttára a pelenka tartóhoz. Ott akadt ugyan némi nehézsége, de kis segítséggel megoldotta.

Hasonló elven alapuló világfelfedezése: a kóstolás, ízlelés. Így történhet, hogy Hunc már ismeri Dörzsi préselt magvainak az ízét... nomeg annak végtermékeit is... bogyó egyik is, meg másik is. De ismeri a bor ízét, a csülkös bablevesét (Ercsi Tiéd a pont, bejött neki!), a karton cipősdobozét (ez különösen ízlett, jó darabot kiharapott belőle), a polifoam ízét, a habszivacsét, a tollak feliratához használatos festékét. Előny: kérésre bármit kiad a szájából.

Jár: egykézen vezethető, ha nem fáradt. Amúgy nem igényli a kétkezes vezetést, a napi járásgyakorlást megoldja bútorok mentén, Dörzsi ketrecével maga előtt, vagy éppen konyhaszéket vezetgetve. Ennek kifejezetten örülök. Gerincbarát megoldás.

Ma reggel, Apa és Fia közösen ébresztettek, bár akkor még nem értettem vidámságuk okát, álomittas agyamnak kellett egy kávé pár perc, míg felfogtam Zuram szavait. Rekonstruálva így hangzik a történet: Hunor felébredhetett mellettem az ágyban és mivel ma reggel nem akart zavarni, szépcsöndesen lemászott és a borotválkozó apját indult meglátogatni a fürdőszobában. HuncApu már éppen készült letolni a macskákat az ajtó kapirgálásáért, amikor odanézve, a bucira aludt, ravaszul vigyorgó Huncos fejével találta szembe magát. Hunor szép türelmesen végigasszisztálta HuncApu borotválkozási procedúráját, majd fölkéredzkedett a karjába és kijöttek fölébreszteni engem. (az a büszke mosoly Hunc ábrázatán... nekem senki nem mondja, hogy ezek a lurkók nem értik mi folyik körülöttük! ). Asszem, ezennel megszűntek a párna általi akadályok az ágyban.

Ezek után, igazán nem csodálkozom, hogy éjszakánként többször fölsír fájdalmasan... ennyi feldolgoznivaló, egy ilyen kisembernek! (ma éjjel is a saját hangomra ébredtem, miközben sissegtem Huncnak...)