Minilányunk most már valóban minivé lépett elő. A mai naptól ugyanis lecseréltük a nyúbörnös pelusait (miután többszörösen meggyőződött rutinanyuka arról, hogy valóban a pelus vág be a loknis combjaiba...), minikké. Valamint rugdalózóból és bádikból is méretet ugrott: beficcen a toalettjébe pár 62-es darab is. Hosszúlábú menyecske, a kezeinél föl kell ugyan hajtani, de a lábai miatt hosszabb kell, az 56-osokba összekifliződtek a csülkei. Huncos ippeg az ellentettje: neki a mai napig vagynak 12-18 hósokra, (igen, címke szerint 74-es a mérete), való nacijai, fölsőkben meg már rég 86-92-esekben utazik.
Talán majd a harmadik gyermekünk alul-felül  összecsengő méretű lesz.

Amúgy meg: minden kifolyik a kezeim közül,  szét vagyok csúszva, a dolgok haladnak mellettem, sokszor érzem azt, hogy csak részese vagyok az eseményeknek, de semiképpen sem az irányítója. Semmire nincs időm, ez annyira nem is zavar, de olykor a mindennapi életünkkel és a barátaimmal történt dolgok nyomonkövetésére sincs kapacitásom, nemhogy a virtuális életre... azzal nyugtatom magam, hogy még mindig gyerekágy van, talán belefér... álom lesz ilyen összeszedetten költözni...