Alapvetően szeretek kapni, és tudom, hogy elcsépelt, de adni talán mégjobban. Persze a magam sajátos feltételeivel. Azaz, ha van időm ráhangolódni a megajándékozott félre és akad elég energiám személyreszabottan ajándékozni. Mert annak csak úgy van értelme. Ezért is mentem bele a Vicger femilinél látott keringőbe, hiszen egy évem van teljesíteni-hangolódni-kiötölni...

És a szabályok:

• 1. Bárki játszhat, akinek blogja van.
• 2. Az első 3 ember, aki kommentet ír ehhez a bejegyzéshez, saját kézzel készített ajándékot kap.
• 3. Ezt az ajándékot, az elkövetkező 365 napban kell eljuttatni a szerencsés nyerteseknek
  
• 4. Előre kell fizetni úgy, hogy ezt a felhívást közzéteszitek a blogotokban

És most hátradőlve, izgatottan várom a 3 leggyorsabbat, aki szívesen fogadna tőlem valami tájjellegű manufaktúrát.

Meló után, mint aki jól végezte dolgát, hátat fordított és célirányosan betámadta a kisközértet, majd leemelte a polcról a jólmegérdemelt chipsét. Nesze, neked egészséges életmód! (ja, és már 16 fog büszke tulajdonosa a fiatalember, igaz a vámpírfogacskái még amolyan kezdetleges szúrós tüskék)

Alig pár hete vettünk végső búcsút Dörzs-ördögünktől. Valahol mindketten tudtuk, hogy sokáig nem fogjuk bírni háziállat nélkül, de abban is mindketten biztosak voltunk, nem fogunk görcsösen kutakodni újabb rágcsáló után, az élet majd úgyis az utunkba varázsol egyet, ha itt lesz az ideje.

Eljött az idő, -bár elsőre ódzkodtam a miniviziló ellen-, végül hallgattunk a jelekre és az erős párhuzam meggyőzött arról, picilónak nálunk a helye. Új házikedvencünk idösanyja, éppen két héttel korábbra volt kiírva szülni (akárcsak én), és éppen azon a hajnalon szülte meg 3 kicsinyét, amikor én is életet adtam Minkának...

Ím az új házikedvenc, Zebra:

Minkus tejkiütései is megérnének egy külön posztot. Bármilyen elfogult anyai szemmel is igyekszem nézni, rém randák lettek, összefüggő területen borítják be az arcát-nyakát-mellkasát-hátát, pörsenésszerűen. Anyatejjel, kamillás kencével, patikai fürdetőkrémmel és körömvirágossal is kenegetem, 100 százalékos pamut rucikra váltottunk, valamint szigorúan babamosó- és öblítőszerre, hol jobb, hol rosszabb, összefüggéstelenül. Érzékeltetném, hogy nem túlzok: a tegnapi falusétánk során, Minka édesdeden aludt a kocsiban, boltosnéni kificcent megcsodálni, majd visszajött és csak annyit mondott diplomatikusan alszik. Semmi, deszépgyerek, depufiarcú, semmi. Remélem nem kell sokáig elviselnem a részvétteljes pillantásokat.

Itt meg reggel óta hull a hó, jógazdasszony módjára (mer így láttam a szomszédoktól), párszor már lesöpörtem. (csak érteném, mér nem ér rá akkor az egészet egyszerre letolni, amikor már abbahagyja Holle anyó a dunyharázást?!)