2007.10.03. 14:00
Palacsinta
Amit nem meséltem: a fejembe vettem, hogy mire Hunc megérkezik, nemcsakhogy jókat fogok sütni-főzni, hanem megtanulok sütit is sütni! Eddig ebben gátolt a 25 éves féloldalasan sütő Karancsom (no meg a lustaságom! ;) ), de most már szárnyalhatok az új kombinált sütőmmel! Alapként kezdtem egy laza palacsinta sütéssel tegnap este, pontosítva életem első palacsinta sütésével (tudom, kicsit ciki ez így 30 évesen!) . Igaz néminemű külsős segítséget azért elfogadtam (Hugi-Sóginő recept, internetes recept keresés...;) ), de mondhatom eszméletlen jóra sikeredett! Magam sem hiszem, hogy én csináltam őket! És most már nincsenek határok... :DDDBüszkeségeimet tányérra téve, Életem párja reakciója, telitálas örökmosollyal arcán megkérdezi: akkor mongyuk csinálnál húsos palacsintát is? és meg kellene tanulnod sztrapacskát is főzni...
2007.10.03. 11:10
A másik vonalzó
Van nekem egy ilyen vonalzóm is...ez jelenik meg akkor, amikor bekapcsolom az internetet... -önmagam mazochizmusa:egyetlen percre se felejthessem el a rohanó időt! ;))) . És a mai napon "mély megdöbbenéssel" tapasztaltam, hogy papírforma szerint mi már a 8.hónapban járunk!!! :)))) Bár ezt a fajta számolást én még mindig nem igazán értem, merugye ha a 8. hónapban vagyok, az kb. valóban a 31. hétnek felel meg, de akkor mér 40 hetes a terhesség, az már 10 hónapnak felel meg...öööö, na mindegy...nem értem....:)))
De másrészről meg örömködöm is: nemsokára itt lesz a kezemben Hunorka! És mostanában jobban is érzem magam, testileg-lelkileg egyaránt. Mindennapra beiktatok egy kötelező sétát a Duna parton vagy valami laza bevásárlást-csekkfeladást, meg valami lakás-csinosítgatást (vasalást, mosást, nem túl megerőltetőt!). És így újra érzem, hogy fontos vagyok! :)))
Örültem és köszönöm a kommenteknek, mert végre megértettem, hogy ez az állapot valóban más és természetes valamilyen szinten és többé-kevésbé minden kismami átesik ezen vagy ehhez hasonlón...
De másrészről meg örömködöm is: nemsokára itt lesz a kezemben Hunorka! És mostanában jobban is érzem magam, testileg-lelkileg egyaránt. Mindennapra beiktatok egy kötelező sétát a Duna parton vagy valami laza bevásárlást-csekkfeladást, meg valami lakás-csinosítgatást (vasalást, mosást, nem túl megerőltetőt!). És így újra érzem, hogy fontos vagyok! :)))
Örültem és köszönöm a kommenteknek, mert végre megértettem, hogy ez az állapot valóban más és természetes valamilyen szinten és többé-kevésbé minden kismami átesik ezen vagy ehhez hasonlón...
Hozzászólások: