2007.10.02. 18:08
Újabb baba!!!
Újabb baba érkezéséről számolhatok be: megszületett Antónia barátosném második kisfia, Örs, a maga diszkrét 57 centijével és 4 kilójával! :D
Ő is császárral érkezett közénk, akárcsak első kisfia, Álmos, baba-mama jól vannak, a boldog kispapa ma estére már a tejfakasztó bulit szervezi! ;)
Isten hozott, kisember!
1 komment
Címkék: babaszületés
Este bekészítve a távkapcsolót és kellemesen felpolcolva a Helyszínelők után még pár perc Lorelei Gilmoore ;) , aztán tényleg alvás...ekkor Kokó cica megközelítvén az objektumát (hálórésznek is nevezhetjük a kettőnk közötti párnamentes övezetet!) leveri véletlenül a távírányítót...még mindig azt hiszem, normál eset van, lazán kihajolok az ágyból, majd rájövök: úgymaradtam!!! Azaz: se föl, se le...valahogy pontosan kiegyensúlyoztam magam és lógva maradtam az ágyról...előbb nagyon viccesnek tűnt HuncApu számára is, majd észrevette, hogy csúszok fejjel lefelé, ekkor utánamnyúlt és visszarántott! :D Nevetve potyogtak a könnyeink ... mit nekem Lorelei Gilmoore...:D:D:D
Azt még nem mondtam, hogy hiperérzékeny vagyok az átvágásra, hazugságra és lehet engem hülyének nézni kérem, de ahhoz kissé kevésbé átlátszó történet is kell...és kihasználni sok ember jóhiszeműségét sem minden esetben szép dolog, sőt! De hát ilyen kérem az internet virtuális világa!
Azt még nem mondtam, hogy hiperérzékeny vagyok az átvágásra, hazugságra és lehet engem hülyének nézni kérem, de ahhoz kissé kevésbé átlátszó történet is kell...és kihasználni sok ember jóhiszeműségét sem minden esetben szép dolog, sőt! De hát ilyen kérem az internet virtuális világa!
2007.10.02. 11:26
Mélypont...
Azt hiszem, volt egy mélypontom...észre se vettem, csak azt éreztem baj van, persze nem belül, hanem idekint a világgal van a baj...túl sok az elvárás, a magam irányába, magam által felállítottak, és nem tudtam megfelelni nekik...elsiklottunk HuncApuval is egymás mellett, hirtelen rádöbbentem, hetek óta nem beszélgettünk egy olyan igazit, mint régen...elfogyott az erőm és azt éreztem, ha aludhatnék/pihenhetnék holnapra jobb lenne...és így telt el közel két hét...és nem volt erőm és nem volt életkedvem és nem mentem el itthonról és nem találkoztam emberekkel...és bezárkóztam a magam elefánttornyába úgy, hogy fel sem fogtam...és csak a számítógép maradt, mint egyetlen csatlakozás a külvilág felé...fárasztott a háztartás, elegem volt a hozzánk érkező emberekből, a munkásokból, gyakorlatilag mindenből...mondom mindezt úgy, hogy számomra semmi sem realizálódott, csak a mérhetetlen ok nélküli fáradtság, az érdektelenség minden iránt, a hajnali ébredéseim, alig 4-5 órás alvásaim, koncentrálási zavaraim (most sem tudom, hogy bizonyos dolgokat hova pakolásztam el azokon a napokon!), az ünnepek utáni üresség-érzés, és az a nagyfokú energiátlanság, ami beburkolt...mindvégig azt gondoltam, amiatt van, mert túl sokat vállaltam/vállaltunk...vasárnap nagyokat beszélgettem hozzám nagyon közel álló emberekkel...elhangzottak erős szavak is (önsajnálat, depresszió) ... sok mindent meg kellett ígérnem, legfőképp önmagamnak...Tegnap zeneszóra kivasaltam a hetek óta érlelt ruhákat...és ki is merészkedtem a lakásból...Sok mindent megértettem, az öniróniához is erő kell...és mostanság már az is elhagyott...és nem vagyok Münchausen báró, nem bírom a saját hajamnál fogva kirángatni magam a mocsárból, de szerencsére sokan vannak körülöttem és szeretnek...És TáltosApu mellettem áll, mint ahogy tette ezt évekkel ezelőtt is egy sokkalta mélyebb gyászban is...
Hozzászólások: