2007.11.18. 21:35
38. hetünk
Beléptünk a 38. hétbe, szakértő szemek azt mondják, eléggé "fent van még a hasam" ahhoz, hogy még ne szüljek! :). Bár továbbra sem értem, hova nőhet még ez a pocak?! :)))
Kisfiam ezen a héten már 3100 gramm súlyú és kb.50 cm hosszúságú is lehet. Egyre inkább gyakorolja a levegővételt, de az anyaméhben magzatvízet nyel ( ami a tüdő érlelését elősegítő anyagokat tartalmaz), ezért gyakori a kicsi csuklása. Tényleg sokszor ébredek Hunc erőteljes csuklására reggelente.
Ezen a héten a herék leérkeznek a hasüregből a herezacskóba és eltűnik a testét borító szőrzet (lagunó), bár foltokban megmaradhat még születéskor is. Az első széklete is ilyentájt alakul ki (magzatszurok), mely zöldes-fekete színű és általában születés után távozik a kicsi szervezetéből, persze előfordulhat, hogy a magzatvízbe is kerülhet belőle szülés előtt vagy szülés közben (állítólag a baba stresszhelyzetét jelzi).
Rengeteg zenét hallgatok mostanság (babásat, felnőtteset egyaránt) és rájöttem, mi az, ami számomra nagyon hiányzik ebből az idillikus állapotból... egy felszabadult tánc... nem a cigi, nem egy mámoros éjszaka, hanem a tánc... persze, táncikálok én Hunccal is a pocakomban (hátha beléje több ritmus-szeretetet tudok nevelni, mint az apjába ;) ), de mióta ekkora pocakom van, már nem olyan könnyű táncolni sem vele és ráadásul, ha belendülünk ellenkező irányban mozgunk! :)))) és megfájdul a hátam is...
Ma voltunk Blanka-baba nézőbe, de sajna mire odaértünk már csak a tarkóját láttuk, mert éppen elaludt és háttal nekünk! :S De édes volt és olyan jó volt látni! És olyan könnyfakasztó babaszag lengedezett a szobában... Amúgy annyira hihetetlen, hogy pont ma volt 2 hónapos... már eltelt 2 hónap! Hihetetlen, hogy telik az idő! HuncApu kicsit fogalomzavarban van, mert megjegyezte, milyen pici (pedig már 5 kilós a baba) ! A kocsiban megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy Hunorka kisebb lesz, mint az 5 kilós Kokó cica és rövidebb is! :)))) ...erre megdöbbenésében, csak nézett ki a fejéből az útra koncentrálva...:))))) Szerintem még mindig nem fogta föl igazán, bár szerintem egy apuka csak akkor hiszi el és érti meg, hogy gyereke született, ha már a kezében tartja. Nekünk, nőknek, sokkalta könnyebb, hiszen bennünk él, mi érezzük első mocorgásait és idővel ösztönösen megérezzük, mi az amit kedvel vagy éppenséggel gyűlöl a szimbiózisunkban. Pihepuha-csodababa, remélem, érzed, hogy mennyire szeretlek...
Kisfiam ezen a héten már 3100 gramm súlyú és kb.50 cm hosszúságú is lehet. Egyre inkább gyakorolja a levegővételt, de az anyaméhben magzatvízet nyel ( ami a tüdő érlelését elősegítő anyagokat tartalmaz), ezért gyakori a kicsi csuklása. Tényleg sokszor ébredek Hunc erőteljes csuklására reggelente.
Ezen a héten a herék leérkeznek a hasüregből a herezacskóba és eltűnik a testét borító szőrzet (lagunó), bár foltokban megmaradhat még születéskor is. Az első széklete is ilyentájt alakul ki (magzatszurok), mely zöldes-fekete színű és általában születés után távozik a kicsi szervezetéből, persze előfordulhat, hogy a magzatvízbe is kerülhet belőle szülés előtt vagy szülés közben (állítólag a baba stresszhelyzetét jelzi).
Rengeteg zenét hallgatok mostanság (babásat, felnőtteset egyaránt) és rájöttem, mi az, ami számomra nagyon hiányzik ebből az idillikus állapotból... egy felszabadult tánc... nem a cigi, nem egy mámoros éjszaka, hanem a tánc... persze, táncikálok én Hunccal is a pocakomban (hátha beléje több ritmus-szeretetet tudok nevelni, mint az apjába ;) ), de mióta ekkora pocakom van, már nem olyan könnyű táncolni sem vele és ráadásul, ha belendülünk ellenkező irányban mozgunk! :)))) és megfájdul a hátam is...
Ma voltunk Blanka-baba nézőbe, de sajna mire odaértünk már csak a tarkóját láttuk, mert éppen elaludt és háttal nekünk! :S De édes volt és olyan jó volt látni! És olyan könnyfakasztó babaszag lengedezett a szobában... Amúgy annyira hihetetlen, hogy pont ma volt 2 hónapos... már eltelt 2 hónap! Hihetetlen, hogy telik az idő! HuncApu kicsit fogalomzavarban van, mert megjegyezte, milyen pici (pedig már 5 kilós a baba) ! A kocsiban megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy Hunorka kisebb lesz, mint az 5 kilós Kokó cica és rövidebb is! :)))) ...erre megdöbbenésében, csak nézett ki a fejéből az útra koncentrálva...:))))) Szerintem még mindig nem fogta föl igazán, bár szerintem egy apuka csak akkor hiszi el és érti meg, hogy gyereke született, ha már a kezében tartja. Nekünk, nőknek, sokkalta könnyebb, hiszen bennünk él, mi érezzük első mocorgásait és idővel ösztönösen megérezzük, mi az amit kedvel vagy éppenséggel gyűlöl a szimbiózisunkban. Pihepuha-csodababa, remélem, érzed, hogy mennyire szeretlek...
6 komment
Címkék: kismamafotó pocakfotó
2007.11.17. 10:29
Talán készen vagyunk?!
Rohamléptekkel alakulunk...mondhatnám, már csak a takarítás maradt...este megint jó sokáig itt volt a melós bácsi, de a konyha elkészült!!! (csak még takarítani kell és eldönteni a nagy polc-kavalkádba, mi hova kerüljön! :) ) És a fürdőszoba is egészen otthonos már (sőt, ott már mondhatni rend is van!).
Ilyen volt a fürdőszoba:
Ilyen volt a fürdőszoba:
És most ilyen:
Sajna, nem vagyok egy nagy fotós, de azt hiszem, még így is látható a változás! ...kezdünk nagyon otthonosak lenni...:)
HuncApunak akadt egy kis munkája így délelőttre, aztán ha hazajön elmegyünk pár dolgot vásárolni és délutánra rendrakást tervezünk a konyhába. (azaz: én vezényelek, Ő pedig hű alattvalóként -na, erre kíváncsi leszek :))))- teljesíti agyszüleményeimet, melyekkel bombázom Őt)
Hunc este hullámtáncot lejtett, mióta ilyen "csontos" és nagy, hihetetlen erőteljes megmozdulásai vannak... a kádban ülve egy adott pillanatban úgy néztem ki, mint egy két-púpú teve, csak nekem a púpjaim a hasamon voltak szépen egymás mellett, vízszintesen. :))) Egyre jobban bírom magam, a lábdagadás szerencsére már a múlté, újra az vagyok, aki voltam...kiegészítve egy kis derék- és hátfájással, de a szerencsétlen tasttartásomból adódva, ez sem számít újdonságnak! :) Ismét nagyon édes ez a teher...:))) És már csak 15 nap...:)
HuncApunak akadt egy kis munkája így délelőttre, aztán ha hazajön elmegyünk pár dolgot vásárolni és délutánra rendrakást tervezünk a konyhába. (azaz: én vezényelek, Ő pedig hű alattvalóként -na, erre kíváncsi leszek :))))- teljesíti agyszüleményeimet, melyekkel bombázom Őt)
Hunc este hullámtáncot lejtett, mióta ilyen "csontos" és nagy, hihetetlen erőteljes megmozdulásai vannak... a kádban ülve egy adott pillanatban úgy néztem ki, mint egy két-púpú teve, csak nekem a púpjaim a hasamon voltak szépen egymás mellett, vízszintesen. :))) Egyre jobban bírom magam, a lábdagadás szerencsére már a múlté, újra az vagyok, aki voltam...kiegészítve egy kis derék- és hátfájással, de a szerencsétlen tasttartásomból adódva, ez sem számít újdonságnak! :) Ismét nagyon édes ez a teher...:))) És már csak 15 nap...:)
2007.11.16. 12:06
Második CTG-nk
Kisfiam tegnap jól ránkijesztett... megérkeztünk Székesfehérvárra, megismerkedtem a szülésznőmmel -Krisztina-, kölcsönös szimpátia. Nőgyógyászok gyöngyének még akadt egy kis rendelnivalója, addig Krisztina CTG-re kapcsolt és ekkor hirtelen minden felgyorsult körülöttem. A bal oldalomon feküdtem és alig volt Hunornak szívhangja, megkértek forduljak a hátamra, így sem volt semmi , végül a jobb oldalamon feküdve, egyre intenzívebben "magához tért" a fiam, de ekkorra már Fruzsi is mozgósítva lett, előttem pedig tizedmásodpercek alatt minden lejátszódott. Senkinek sem kívánom ezeket a pillanatokat, mindezt úgy, hogy mindenki nagyon kedves volt, sokan álltak körülöttem és látszólagosan higgadtak voltak, de tapintható volt a feszültség. Mint utóbb kiderült "csak" vena cava szindrómázott. (a terhesség előrehaladtával háton fekve vagy bizonyos oldalon feküdve -egyéneknél változóan- a súly ránehezedik a gerinc mellett futó erekre, ezáltal megnő a mechanikai nyomás, az erek könnyen összenyomódhatnak, nemcsak a bélfodorban, hanem a hasi fő vénában -vena cava inferior- is. Ilyen esetekben romlik a magzati keringés, mivel a méhbe futó erek közvetve a hasi aortából erednek és a vena cavaba folynak vissza).A biztonság kedvéért a gépen maradtam még egy fél órát, addig Krisztina végig mellettem ült és beszélgettünk, ismerkedtünk. Jobboldalamon feküdve már nem produkált semmi negatívat Hunc, bár nem volt túl mozgékony, sőt inkább aluszékony.
Fruzsi meg is vizsgált, méhszájam még mindig teljesen zárt, a változás, hogy már nem C 3000 -es minősítést kapott a méhnyakam, hanem C 2000 -est (rövidült a méhnyak hossza 2 cm-re!). Alapos Fruzska (most már nem írhatok róla mást, mert kiderült Ő is olvas! :DDD ) megnyugtatásunkra készített egy ultrahangvizsgálatot is, megnézendő a köldökzsinóráramlást (flow), hogy valóban minden rendben van a gyerekkel. Természetesen igen. Mostani méretei:
- BPD (koponya átmérője): 95,5 mm (még mindig nagyfejű! :) )
- TAD (mellkas átmérője) : 90,2 mm (és nagyhasú is! :) )
- FL (combcsont hossza) : 74,5 mm (tiszta apja ez a gyerek! :) )
És bizonyítottan még mindig fiú! :DDD Nagyon aranyosan viselkedett UH alatt, eltakarta pufi arcocskáját, amikor meg látni engedte, cuppogott (bár TáltosApu szerint azt közölte éppen velünk, hogy mindannyian megszívjuk, mert olyan dugó lesz Pestre menet ...és így is történt! :DDD )
Ha már így elhúzódott ottlétünk, Krisztinával végiglátogattuk a szülőszobát és környékét, rengeteg kérdésemre kaptam most választ. TáltosApu is végigjárta az osztályt, ő is kérdezgetett (pont neki ne lett volna kérdése?! :))) ). Összességében elégedettek voltunk a látottakkal, a hallottakkal. És megnyugtatott Krisztina személye is. Ebben a kórházban a "bevett" szülés közbeni fájdalomcsillapítás a nitrogén oxid gáz beszippantása (indokolt esetben) és egyelőre hagytam magam lebeszélni az EDA-ról (epidurális érzételenítés) ...aztán majd kiderül, mennyire bírom a fájdalmakat elviselni és mennyire vetkőzök ki önmagamból (inkább ettől az állapottól "tartok" és nem a szüléstől. De most mindenestre nagyon pozitívan állok elébe! :) Csoda fog történni, még ha fájdalommal is jár, de a végén a kezemben tarthatom a kisfiamat...
Ma délelőtt pedig ittjárt a védőnénink és megdícsért a kiságy és pelenkázó elhelyezés miatt, meg azért, hogy sok mai szülővel ellentétben, mi úgy döntöttünk, hogy az első időszakban velünk egy légtérben alszik a pici. (aztán meg majd legyen szívünk kipakolni a másik szobába :S) És nagyon tetszett neki, hogy maradtak a macskák is, bár próbáltam elmagyarázni Kokó cicának, hogy amíg itt a "néni", látványosan ne feküdjön be az ágyunkba, de mindhiába! :D Orsival (a védőnővel) már csak szülés után fogunk találkozni, mindenesetre nagyon jól elbeszélgettünk (egy olyan 2 és fél órát maradt itt ;) )
2007.11.15. 10:19
Tegnap...
Felvértezve karnisokkal és kiegészítőkkel (mindezt röpke másfél óra alatt sikerült abszolválnunk!), átvágtattunk a délelőtti pesti forgalmon, mert egy órára volt időpontunk szerződéskötni a Krio Sejtbankkal. Formanyomtatványok kitöltésével kezdtük a szeánszot, ahol megdöbbentem a nyomtatott verziójú: "az anya adatai", valamint "az apa adatai"-n...:S Így leírva még azt hiszem, nem láttam... Tejóég... nemsokára kézzelfoghatóan "anya" és "apa" leszünk... Még mindig nagyon furcsa érzés... Az ügyvezető nagyon szimaptikus pasi volt, számomra nagyon fontos volt a személyes találkozó, nem is csak a befizetett pénz miatt (mondjuk ez sem elhanyagolandó!), hanem egészen egyszerűen tudtam, hogy látnom kell Őt, ahhoz, hogy megnyugodjak és valóban azt érezzem, hogy jól döntöttünk, hogy őket választottuk... Megkaptuk a köldökzsinór vérvételi szettet, amely mostantól ugyanott helyezkedik el a kocsink csomagtartójában, mintegy "kilövésre készen", mint a kismama-baba kórházi csomag! :))) Jól sikerült szerződéskötésünket megünnepelvén, HuncApu elvitt egy közeli kifőzdébe, ahol ő már számtalanszor evett... háááát, szerintem csak Hunorka immunrendszerét kezdte el edzeni....valóban jól főztek, ez nem vitás, na de a körülmények???! Nem részletezném az ott leledző állapotokat, mondjuk nem értem, hogyan lehet a pasinak engedélye a kifőzdéjére (akarom mondani az egész inkább egy nyílt konyha volt!), a gyászkeretes körmű kiszolgáló-mosogatónőjére, aki egy rozsdásan hámló mosogató előtt robotolt és Mabel hozzá képest úrinő volt...egy valamire való ÁNTSZ ellenőr sikoltva nyiszálta volna a helyszínen fel az ereit...:S A furcsa, hogy "vendégköre" kezdődött az oláh sokszoknyás cigánnyal és záródott az öltönyös aktatáskás menedzserrel ...mindenesetre nem ez lesz a törzshelyem...:S
Van nekem egy barátom, olyan, mint egy igazi barátnő...egy hibája van... hogy férfi :))) ...de ettől még nagyokat lehet vele vásárolni, meg beszélgetni ...és tegnap szabadnapos volt és végre kiélhettem magam a Kikában, és nem kaptam meg percenként válogatás közben, hogy mennünk kell... Közben megérkezett otthonunkba a munkás is, kicserélni a konyhapultot meg a mosogatót, addig mi elmentünk shoppingolni. Sikerült egy csomó jópofa kiegészítőt venni a lakásba, (kádkilépő szőnyeget, WC előkét, illatos gyertyákat, potpouri-t a fürdőszobába, mécsestartókat), és egy elő-ajándék hullámot karácsonyra, mert szerintem már nem sokáig tehetem meg. :) ) ...és nem utolsó sorban, volt ki mindezeket hazacipelje! :))))
Estére kész lett a konyha egy része, de olyan későre, hogy már nem volt energiám sikamikálni, most délelőtt teszem meg. Gyönyörű lett, de még mindig nincs teljesen kész, a polcok sincsenek még felfúrva és a Baumaxban nem volt olyan munkalap, amilyet kiválasztottunk (természetesen!), talán mára érkezik és akkor talán péntekre fel lesz szerelve is. Ebben csak az a tökjó, hogy ha ma szépen portalanítom a konyhát (a tegnapi fúrások-faragásoktól), pont péntekre lenne a lakásban ismét rend, de ekkor érkezik a következő munkafolyamat és akkor kezdődhet minden előlről! :))) Ha pedig nem teszek rendet, széthordjuk a lakásban a konyhában lévő finom porréteget! Na, ez a sziszifuszi munka, nem a borotválkozás! :))))
Megtáltosodásom -szerintem- annak köszönhető, hogy végre sikerült elfogadnom a szülés tényét és elengednem ezt a fajta félelmemet... egyfajta nyugalom szállt meg, annak tudatában, hogy már betöltöttük a 37. hetet és igazából már nem történhet semmi baj (najó, baj mindig történhet, de erre egyre kevesebb az esély!)... Féltem a szüléstől, sőt még mindig tartok tőle, mint szerintem minden először szülő nő, az ember lánya fél az ismeretlentől, attól amit igazából nem tud irányítani, amit nem befolyásolhat, mert egyszercsak elkezdődik és onnantól nincs visszaút... és nagyon nem mindegy, milyen élményekkel gazdagodom és ugyan még mindig csak sejtéseim vannak, hogy mi vár rám, de valahogy megkönnyebbültem picit és ezáltal óriási nagy energia szabadult fel bennem...
Ma megyünk délben az újabb CTG-re és nagyon remélem, nem fognak ott! :))) Tegnap megbeszéltük kicsifiammal, hogy jövő hét végéig még tartson ki, mert jövő héten lenne egy önkormányzati megjelenésünk és oda hatásosabb lenne még egyben érkeznünk! :)))) ...és jófej gyerek, szerintem kitart! ;)
2007.11.13. 12:12
Védőnéni
Reggel óta készülődöm, mert mára ígérte a védőnőnk a látogatását, de semmi... se kép, se hang. Az előbb megpróbáltam felhívni, de ki van kapcsolva, ezért úgy döntöttem, nem várok rá tovább. Pedig igyekeztem felelősségteljes kismaminak tűnni...:))), kicsit össze is kaptam a lakást, bár rájöttem, annyira úgysem tudom, mint szeretném, mert holnap rakják össze a fiúk a konyhában a pultot és kicserélik a mosogatót. Tehát megent csatatér a fél lakás! :))) De már nem is izgatom magam! :))) Csináltam kicsi ösvényt a rengeteg baumaxos és egyéb zacsi és felszerelés (fúró, munkalap, konzol) között! :))) Egyszer biztos minden rendben lesz körülöttünk, addig meg megelégszem azzal, hogy bennünk van rend és béke. Nagy kincs...Nemsokára érkezik TáltosApu és megyünk újabb pár dolgot beszerezni...de olyan aranyos, nem enged már el szívesen egyedül (könyvtárba akartam visszavinni könyveket meg postán csekkeket befizetni), inkább várjam meg őt és elvisz! :)
Holnap délután pedig újabb CTG és szülésznővel való találkozás, meg ultrahang! Már alig várom! :))))
2007.11.12. 16:53
Az igazság odaát van...
Jólsikerült kis adóbevallásommal frissen és vidáman bekocogtam nyitásra (délután 13 órára) az APEH Petneházy irodájába, ahol kunkorodó csigasorok fogadtak már a kapuban. Gondoltam, semmi gond, hiszen ezt a napot erre szánom, a sor haladt is, elég hamar sikerült számot is húznom, papírforma szerint csak öten várakoztak előttem. Már a számhúzásnál elbizonytalanodtam kissé, hogy ugyan jövedelemigazolás köllene a tavalyi évről, de mivel még nem lett benyújtva az adóbevallásom, gondoltam inkább adóbevallásos sorszámot húzok...persze, rosszul választottam! Kb.5 perc alatt az ügyintéző hívott is, ekkor derült ki, hogy rossz helyre húztam a sorszámot, morózus néni, átírányít a másik üvegablakhoz, nem gond, várjak pár percet, hívni fognak. Előrelátóan visszaültem a helyemre, majd alig fél óra múlva valóban szólítottak. Kedves, középkorú szőke hölgy, megmosolyogja történetemet, nézegeti hozalékomat (szememfényét, az általam készített adóbevallást!, igazolási kérelmemet, a munkáltatóm által kibocsátott és aláírt (!) nemlétező tavalyi adóbevallásom, valamint a nyugtát, mellyel állítólag beadták... és melyről percek múlva bebizonyítja a hölgy, hogy hamis!!!), majd közli, jól döntöttem. Először nem igazán értem, mit is döntöttem, majd elmagyarázza: ha vehemensebb lennék, ezekkel a papírokkal simán elmehetnék munkaügyi bíróságra is, de ugyebár ez évekig elhúzódik és valószínüleg megnyerném, de ugye addig zárolnák az ügyemet és még a jóváírást sem kapnám meg. Kérdem meglepetten, ezek szerint most visszakapom a túlfizetést, amit a főnököm be sem nyújtott, valamint be sem fizetett? Erre mégjobban mosolyog és bólogat... Ekkor már nyíltan megkérdeztem, hogy ezek szerint ezt a munkáltatóm most simán megússza, sem nekem , sem neki nem kell még büntetést sem fizetnie? Naivitásomon még jobban mosolyogva megkérdi, akarok-e feljelentést tenni és hónapokig nagypocakkal valamint kisbabásan tárgyalásokra járni és bizonyítani az igazamat? Hitetlenül és egyre zavartabban néztem rá, mikor is újabb kérdést tett fel: elméletileg szeretném tudni vagy gyakorlatilag szeretném tudni, hogy megússza-e? Mondom felbátorodva, mindkettőféleképpen. Elméletileg nem ússza meg, mert neki "hivatalból" ezt tovább kell terjesztenie, hogy ilyenre bukkant, gyakorlatilag mivel más (alkalmazott, munkavállaló) nem tett a cég ellen hivatalosan panaszt, nincs az APEH-nek kapacitása minden magánvállalkozó ellen eljárást indítani. A kedvesszőke azt is elmesélte, hogy ennentől cifrább ügyekkel is találkozik nap-mint-nap, ő már nem akad ki semmin és örüljek, hogy legalább a társadalom-biztosításom fizetve volt. Ma,jelen pillanatban nincs olyan rendszer Magyarországon, amely összefoglalná, hogy egy vállalkozó mindent fizet-e az alkalmazottai után vagy sem. És őszintén reméli, ez az ország már nem süllyed tovább és végre valami igazán történni fog, mert ma, ilyen körülmények között, tényleg nem lehet...
Igazából már csak röhögni tudok az egészen...hogy tényleg itt tart ez az ország...amikor minden fórumról a szankciókat sulykolják a fejedbe... és tényleg vicces, hogy úgy kapok vissza 30 napon belül pénzt, hogy nincs is befizetve az a bizonyos többlet... és senkinek sem hiányzik az államkasszából az a párszázezer forint...
Tényleg szomorú, ami itt folyik...
Igazából már csak röhögni tudok az egészen...hogy tényleg itt tart ez az ország...amikor minden fórumról a szankciókat sulykolják a fejedbe... és tényleg vicces, hogy úgy kapok vissza 30 napon belül pénzt, hogy nincs is befizetve az a bizonyos többlet... és senkinek sem hiányzik az államkasszából az a párszázezer forint...
Tényleg szomorú, ami itt folyik...
2007.11.12. 08:25
37. hetünk
Eljutottunk a 37. hétig is! Azt gondolom, talán Huncnak sikerült beékelődnie a kismedencémbe, mert egészen egyszerűen fáj "ott lent" ha le kell hajolnom vagy gugolnom valamiért! :S És egyre többször leüléskor igencsak megérzem (enyhe kellemetlen érzéssel vegyítve) a farokcsontomat is. Kicsifiam mozdulatai egyre erőteljesebbek, néha egészen olyan érzésem van, mint amikor rosszat álmodunk és hirtelen megrázkódunk félálomban. Na, ilyeneket csinál Hunc is, órákig mozdulatlan, majd aztán teljes teste összerázkódik... ez nem mindig kellemes érzés... Hunorka ezen a héten már érett magzattá van nyilvánítva, mostantól bármikor, ha szeretne, megszülethetne és nem minősülne koraszülöttnek sem. Hossza 50 cm körül van és súlya 3000 gramm körüli. (mostantól már ez is egyénileg szabályozott és minden méret már-már természetesnek minősül! :) ) Én pedig egyre természet-ellenesebb méretű pocakot kezdek növeszteni! :))))) Ránézve a fotókra már kapisgálom, miért is fáj már annyiszor a hátam...többek között! :)))
Tegnap, házassági évfordulónkra való tekintettel, azt terveztük, kimegyünk a Pilisbe, a kedvenc kockásabroszos kisvendéglőnkbe, Márton napi libacombot enni, majd romantikusan (a körülményeimhez mérten) sétálunk egy picit a hóesésben, pár fotó, aztán TáltosApu bemegy dolgozni (rendelni), hű asszonykája pedig veletart asszisztálni neki. Fél 3-kor indultunk volna, ekkor hullott a legszebben a hó, még itt Pöstön is elvarázsolt a bársonyos pelyhek tánca! És ekkor a hidegre való tekintettel az akkumulátorunk megadta magát... HuncApu csak telefonált és telefonált, meg káromkodott, aztán már csak katatón módon mondta, menjünk fel, a mai ebédből már nem lesz semmi. Aztán újabb körtelefonok, végül "bebikázás" lett és nagy nehezen fél öt után elindultunk a rendelőbe.(akkor már korántsem hullott olyan szépen a hó, inkább latyak volt már mindenhol :( ) . Rendelés után pedig beültünk egy közeli kisvendéglőbe (ahol csak mi ketten voltunk ilyen késői órában) és romantikusan gyertyafényben megvacsoráztunk, bár ekkor már mindketten hulla fáradtak voltunk... emlékezetes lett az első házassági évfordulónk! ;)
Hozzászólások: