2007.12.30. 17:37
4 hetesek lettünk!
Huncom így ünnepli 4 hetes jubileumát!
Ismét pocsék éjszakánk volt, de ez most saját hitetlenségemnek köszönhető. Még a várandósságom alatt rengeteg könyvet bújtam a terhességről, a szoptatásról, a csecsemők fejlődéséről, a kisbabák mindennapjairól. Többek között van egy tiltólista is ételek felsorolásával a szoptató anyukáknak, melyeket nem szabad fogyasztania, különben pocakfájást okozunk kisbabánknak. De több olyan véleményt is olvastam, ami valamelyest cáfolta ezt a listát, hogy igazából minden gyerek más, és mindegyiknél magunknak kell kitapasztalni a szorulást, hasfájást okozó étkeket. Namármost: 2 napja, mikor Huncom éjjel pocifájás miatt nem aludt , este töltött káposztát ettem, majd következő nap mást (ezt az éjszakát végig is aludta a gyermek) és tegnap este csak egy kisgombóccal legyűrtem ismét... nem is aludt hajnal 5-ig! Úgyhogy mától káposzta sztornózva egy időre...
Miután megszületett Hunor, úgy gondoltam, hétről-hétre, hónapról-hónapra leírom csemetém testi- és lelki fejlődéseit, de időközben rájöttem, ezt bármely könyvben, internetes babás oldalon megtalálom. A huncut mosolya, cinkosan csillogó kék szemei, melyekkel hálásan-kérőn néz rám, a kacsamódon nyelő hangocskái szopizás közben viszont minden tanulmányból kimaradtak... Minden fejlődése itt történik a szemünk előtt lépésről-lépésre, én mégis már csak azt veszem észre, hogy szopizás közben kezével kitámasztja a cicimet, hogy megtalál a szobában a szemeivel, hogy a hangunk hallatán felénk fordítja a fejét, hogy egyre többször mosolyog, ha jóllakott és elégedett... és visszahozhatatlan pillanatok azok is, amikor elalszik szopizás közben és a szája sarkában még ott marad egy csöpp édes anyatej... Minden nap és minden pillanatban azt érzem, annál tökéletesebb már nem is lehetne... Hunor minden megmozdulásával szívensimogat és lelkenmelenget és ez nagyon jó nekem... annyira jó érzés anyának lenni...
13 komment
Címkék: hunorfotó
2007.12.29. 08:49
Örömzuhany
Gyerekkorunkban elválaszthatatlanok voltunk. (természetesen ennek megfelelően tiltva is voltunk egymástól, mert állítólag rossz hatással voltunk egymásra... máig nem tudom, hogy így volt-e, de a barátságunk talán emiatt is sziklaszilárd alapokra helyeződött ). Egy osztályba jártunk, majd ugyanazon gimnázium párhuzamos osztályába, de mindig összejártunk, együtt buliztunk, ott voltunk egymásnak. A suli évei után nagyon sokáig nem találkoztunk, nem tudtunk a másikról, aztán valahogy nem olyan rég újra keresztezte egymást életünk ösvénye. Véletlenül egyszerre vártunk kisbabát is... Ma reggel pedig érkezett az sms, hogy megszületett Barbara, egy egészséges kishölgy 53 cm és 3180 gramm. Anyuka és baba is jól vannak.
Gratulálok Gabikám!
És még egy torokgombóc-okozó hír:
És még egy torokgombóc-okozó hír:
egy másik -szintén Gabi ;)- barátosnőm nevéhez kapcsolódik: eddig még említeni sem mertem, és nagy volt a csend is... és ma reggel fecskeszárnyakon szállt a jóhír: sikerült a lombikjuk, két szép egészséges kisbaba növekszik a pocakjában!
... és arról már nem is szólok, hogy ma érkezik Micka barátnőm, aki velünk/nálunk tölti a szivesztert! :)))
Ez egy ilyen bjútiful déj! (és még a nájt is bjútiful volt, Hunc meseszépen aludt, csak enni ébresztett egyszer! ) :))) Most pedig kitakarítom a lakást és várok türelmesen! :)))
... és arról már nem is szólok, hogy ma érkezik Micka barátnőm, aki velünk/nálunk tölti a szivesztert! :)))
Ez egy ilyen bjútiful déj! (és még a nájt is bjútiful volt, Hunc meseszépen aludt, csak enni ébresztett egyszer! ) :))) Most pedig kitakarítom a lakást és várok türelmesen! :)))
10 komment
Címkék: babaszületés
2007.12.28. 15:36
Ami mindenért kárpótol...
Hunc éjszaka igencsak aktív baba volt, azt kell mondanom, hogy nem egyértelműen a pocija fájt, hanem inkább a szelek bántották. (HuncApu szerint egészen egyszerűen csak apahiánya volt ;) ) És mintha valahogy benne totál megfordult volna az élet: a nappalokat végigalussza, este 10-11 magasságában viszont hihetetlen aktivitásról tesz tanúbizonyságot. És ezellen nem használ az esti fürdetés sem, sőt néha mintha ettől pörögne fel (?!). Ma éjjel extra műsort adott kisfiam: hangja a csöndes éjszakában szirénaszerű víjjogás volt, esküszöm azt vártam, mikor csönget be a szomszéd (vagy a rendőrség), hogy vajon mit csinálhatnak a kegyetlen szülők ezzel az aranypicigyermekkel?! :))) Napközben meg a gyámügy látogatásást várom ugyanilyen aggódva! :)))
Végül a nap első sugaránál kisvámpírom is nyugovóra tért és azóta is csak enni kelt föl. DE: az az evés (sőt a következő is!) kárpótolt mindenért! Miután bekebelezte nem kis adag tejcijét (olyan 140 milit), még nem aludt el, hanem huncutkodott (ez abból áll, hogy cicanyávogás szerű hangokat hallat, közben keze-lába jár és cuppogva magyaráz) és mindeközben kaptam egy olyan széles mosolyt, amilyet még nem is láttam Hunor arcán ezidáig. Olyan igazi kisbabásat, amitől az ember lányának a szíve, -főleg, ha egyidőben anyuka is,- gyönyörűségében összefacsarodik... torokszorongatóan gyönyörűséges látvány! Egyre tudatosabban csinálja, igaz, szerintem ez most a tökéletes komfortjának (pocak tele, pelus üres) szól és nem személyemnek, de mégis csodaszép! Ma napközben is elég sokat volt fönn, nem hisztizett, inkább csak érdeklődött a világ felől! :) Sajna, a mosolyát még nem sikerült lefotóznom (elolvadok és leblokkolok tőle), de nézelődését végre már igen!
Végül a nap első sugaránál kisvámpírom is nyugovóra tért és azóta is csak enni kelt föl. DE: az az evés (sőt a következő is!) kárpótolt mindenért! Miután bekebelezte nem kis adag tejcijét (olyan 140 milit), még nem aludt el, hanem huncutkodott (ez abból áll, hogy cicanyávogás szerű hangokat hallat, közben keze-lába jár és cuppogva magyaráz) és mindeközben kaptam egy olyan széles mosolyt, amilyet még nem is láttam Hunor arcán ezidáig. Olyan igazi kisbabásat, amitől az ember lányának a szíve, -főleg, ha egyidőben anyuka is,- gyönyörűségében összefacsarodik... torokszorongatóan gyönyörűséges látvány! Egyre tudatosabban csinálja, igaz, szerintem ez most a tökéletes komfortjának (pocak tele, pelus üres) szól és nem személyemnek, de mégis csodaszép! Ma napközben is elég sokat volt fönn, nem hisztizett, inkább csak érdeklődött a világ felől! :) Sajna, a mosolyát még nem sikerült lefotóznom (elolvadok és leblokkolok tőle), de nézelődését végre már igen!
11 komment
Címkék: hunorfotó
2007.12.27. 16:35
Kettecskén
HuncApu kora reggel elment élelmet szerezni és csak holnap délelőtt jön haza! Najó, egyoldalú a vadászat: csak egy olyan rózsaszín konektororrú haszonállatot nyiffantanak ki, amiket ilyen időtájt szokás, persze jelentős embertúlerővel (és kiemelném Hunc keresztapujának kulcsfontosságú szerepét eme műveletben! :))) )
Mi pedig első próbánkat éljük kettecskén itthon. Egyelőre nagyon furcsa, erős hiányérzetünk van mindkettőnknek. Hunc nagyokat eszik-alszik, én meg végre olvasgatok.
Azért a többnapos stressz mégiscsak meghozta gyümölcsét: apadozik a tejem, legalábbis jelen pillanatban nem elég Huncnak, amennyit tudok adni neki. Szerencsére van a fagyasztóban kellő mennyiség, én pedig iszom a tejszaporító teákat (meg rengeteg folyadékot) és próbálok lazulni, nem idegeskedni és pihenni, amennyit lehet.
Szóval: ma lazulás...
Mi pedig első próbánkat éljük kettecskén itthon. Egyelőre nagyon furcsa, erős hiányérzetünk van mindkettőnknek. Hunc nagyokat eszik-alszik, én meg végre olvasgatok.
Azért a többnapos stressz mégiscsak meghozta gyümölcsét: apadozik a tejem, legalábbis jelen pillanatban nem elég Huncnak, amennyit tudok adni neki. Szerencsére van a fagyasztóban kellő mennyiség, én pedig iszom a tejszaporító teákat (meg rengeteg folyadékot) és próbálok lazulni, nem idegeskedni és pihenni, amennyit lehet.
Szóval: ma lazulás...
2007.12.26. 15:02
Ünnepünk
Sajna, az ünnepi estéink sem úgy teltek, ahogy szerettük volna... szenteste Hunc nyűgösködött, így a kettesben (hármasban, mert Hunc nem volt hajlandó egyedül maradni, mellettünk ült a hordozójában :) ) elköltött vacsora után, elég hamar nyugovóra tértünk mindannyian... és ekkor újra el kezdett fájni a fogam! Tompán, de stabilan... átvészeltem az éjszakát, de már az algopyrin sem használt, fájdalom maradt.
Pedig HuncApu koccintott is Kicsifiával, de ez sem használt: :D
Reggelre (25.-ére), fájdalom csöppet enyhült, de az újabb ébrentöltött éjszaka hozadékaként olyan voltam, mint egy kifacsart mosogatórongy. Hunc viszont elemében volt, ilyenkor lehet vele játszani, ki is jött velünk a nappaliba kicsit karácsonyozni! :)
(ugyan nem látszik, de Huncon egy olyan rugdalózó van, amin egy mosolygó oroszlán látható, alatta pedig a felirat: I'm grrreat! :DDD )
Karácsonyfánkat HuncApu díszítette, aki a felénél megunta, így maradtak a dobozban díszek, de sajnos én nem tudtam azzal a trükkel felpakoltatni vele a fára őket, mint Vörösbegy! ;)
Délutánra átjött Sóginő meg Dédnagypapa is, Sóginő maradt is, ekkor már eléggé fájt a fogam, de már mondani sem mertem... komolyan, már eljutottam abba az állapotba, mikor önmagamba kerestem a hibát (hogy pl. hiperszenzitív vagyok és beképzelem a fájdalmat. :S). Miután elment Sóginő a fogfájásom elkezdett a tetőfokára hágni és már nem csak a kezelt 5-ös fogam fájt, hanem a mellette lévő 4-es is, áramütésszerű fájdalmat éreztem, ha összeért az alsó fogsorom a felsővel. (természetesen mindeközben attól is paráztam, hogy nehogy a rengeteg fájdalom és stressz miatt elapadjon a tejem..:( ...de úgy tűnik, nálam ez valahogy fordítva működhet: mostanság kétszer annyi van, mint volt! :D ) Az interneten találtunk egy éjjel-nappal nyitvatartó fogorvosi rendelőt nem messze tőlünk. Szokásos kálvária: gyereket megetettem, beöltöztettem, elaludt szerencsére, megérkeztünk, alig kellett várni. Röntgen is készült, 3 érzéstelenítőt kaptam (nem használtak, végig éreztem a trepanálást, a fúrást-faragást, csiszolást), doktornő igazából nem tudta megmondani mi lehetett a baj, szerinte esetleg csonthártyagyulladás is okozhatta ezeket a tüneteket. (elviekben antibiotikumot is kellene szednem, de szoptatásomra való tekintettel, csak akkor kell elkezdenem, ha bucira dagad a fejem vagy belázasodnék, a foggyökérben van antibiotikum, tehát lokálisan kapok). Nos, éjjel 2-kor értünk haza, akkor még fájt, de nagyon tompán és a kimerültségtől ismét el tudtam aludni (Hunc viszont cefet mód szolidarizált idösjóanyjával és nehezen aludt el, majd végigordította a reggelt, de szerencsére HuncApu most átvette tőlem és így aludhattam pár órát összefüggően).
Most jól vagyok, nem fáj egyáltalán a fogam, se tompán, se áramütésszerűen... de ugye volt már ilyen...
Összességében: szép ünnepünk volt... családias, pici apró ajándékokkal.
Azért remélem, jövőre "gördülékenyebb" ünnepünk lesz...
Pedig HuncApu koccintott is Kicsifiával, de ez sem használt: :D
(ugyan nem látszik, de Huncon egy olyan rugdalózó van, amin egy mosolygó oroszlán látható, alatta pedig a felirat: I'm grrreat! :DDD )
Karácsonyfánkat HuncApu díszítette, aki a felénél megunta, így maradtak a dobozban díszek, de sajnos én nem tudtam azzal a trükkel felpakoltatni vele a fára őket, mint Vörösbegy! ;)
Most jól vagyok, nem fáj egyáltalán a fogam, se tompán, se áramütésszerűen... de ugye volt már ilyen...
Összességében: szép ünnepünk volt... családias, pici apró ajándékokkal.
Azért remélem, jövőre "gördülékenyebb" ünnepünk lesz...
· 1 trackback 5 komment
Címkék: ünnepek
2007.12.24. 00:17
Karácsony
Ezzel a dallal is szeretnék Mindenkinek nagyon Boldog és szeretetteljes, meghitt Karácsonyi ünnepeket kívánni! (ezen a dalon mindig el tudom bőgni magam ;) )
Köszönjük, hogy sokan velünk izgultatok, szurkoltatok, köszönjük a rengeteg kedvességet, bíztató szavakat, gondolatokat, azt a rengeteg erőt, amit kaptam/kaptunk!
Azt hiszem az ezévi lesz életem legszebb és legemlékezetesebb karácsonya... ma este a negyedik gyertya meggyújtásakor valóban érezhető volt a növekvő fény, a hit, a remény, a szeretet és az öröm, amiket gyertyáink jelképeznek adventi koszorúnkon. Csodaszép ünnepünk lesz, garancia erre, hogy már hárman leszünk a fa körül... ez a legszebb ajándék: a szeretet "csodahálója"!
"...ölelésből és mézből sohasem elég - gondolkozott Micimackó.
Karácsonykor pedig mindkettőből duplán jár..."
Hozzászólások: