Valószínűleg lehet, de még leírni sem merem, hogy mivel...

Szóval, eddig ez remekül működött nálunk, hogy ha valami rosszdologról írtam, szinte varázsütésre megszűntek a panaszaink. Most viszont, sajnos nem ez történt, a lehető legkalandosabb éjszakánkat éltük át ma éjjel.

A délutáni HuncNagyilátogatások kellően lefárasztották Huncorgót ahhoz, hogy viszonylag nagyon korán -fél 9-kor- már elrabolják Őt az álommanók az álomföldi játszótérre. A hirtelen ránkzúdult szabadidővel szinte nem is tudtunk mit kezdeni, olvastunk, beszélgettünk. Aztán pontosan 3 óra elteltével, fél 12-kor felébredt az éjszakai rémünk, ekkor nagyon hamar vissza is aludt őkelme, lassan mi is nyugovóra tértünk. Amikor már az álomszakadékom szélén táncoltam és éreztem, hogy mentehetetlenül belezuhanok, élénk nyekergés rázott vissza a való világba. (ekkor múlt pár perccel éjfél). Kivettem, összebújtunk, megnyugtattam, visszaaludt, óvatosan visszahelyeztem az ágyába, ismét jött a zuhanás a szakadékomba, ismét nyekergés. Ezt játszottuk el háromszor egymás után, majd a harmadik alkalommal Hunoron heves és halaszthatatlan játékszenvedély lett úrrá. (ekkor volt éjjel 2 óra). Közénk tettem és elnézegettem/elhallgattam a gügyögését, a játékpelikán éjszakai fényben történő felfedezésének csodálkozó hangjait.... aztán háromnegyed óra elteltével mindketten elaludtunk, de már nem is próbáltam visszatranszportálni őt a kiságyába, hiszen még így is többször fölébredt hajnalig.

Este, a balesetek elkerülése érdekében, kivettem a játszószőnyegének a tartó pilléreit a járókából, mert elkezdett azon fölkapaszkodni. Végre, hosszú hónapok óta először, sikerült kézbe kaparintania az azon lévő tükröt és végre agyoncsókolgathatta azt a számára rendkívűl szimpatikus fiatalembert, akivel oly régóta szemezgetett már: