Hetek, hónapok óta tartanak Hunor éjszakai, jobb esetben 3-szori, rosszabb esetben 6-8-szori ébredései. A leggördülékenyebb éjszakán is maximum 4 óránként ébred (de inkább 3), ilyenkor semmi sem nyugtatja meg, mint a vígaszcici, összebújás. Igazán föl sem ébred, pár korty langymeleg tejcsi és már alszik is tovább, engem sokkalta jobban megviselnek ezek az ébresztgetések, mint őkelmét. Sok mindent kipróbáltam már, (HuncApu ment az ágyához, én simogattam, csitítgattam, de nem vettem ki, cumisüveg vízzel, cumi... stbstb, de tartósan semmi sem hozta meg a várva várt eredményt), és lehet, hogy én vagyok a túlzottan szabadelvű nevelés (?!) híve, így alakítva magamat "anyarabszolgává", de még mindig a legegyszerűbb és kevésbé fájdalmas megoldásnak azt tartottam, ha kiveszem őméltóságát és testem melegével nyugtatom őt meg.

Ezzel csak egy a baj: az én energiatartalékaim is végesek, és biza néha én is a kibukás határát súrolom, gördítve magam előtt a kialvatlanság lavináját.

Ezért gondoltam úgy tegnap este, hogy most már ideje egy szakemberhez fordulnom és a  segítségét kérnem, az alvásgondokkal küzdő kisfiam számára. Szerettem volna, ha ad pár gyakorlati tanácsot, hogyan is lehetne kivitelezni ismét pár átaludt éjszakát. A hölgy nagyon készséges és segítőkész volt, közösen megláttuk az alagút végén a fényt, olyan egyszerű volt az egész... (hogy erre magamtól eddig miért is nem jöttem rá???)... Hunor nyekergésére ébredtem 3 óra húszkor, de hiszen ez lehetetlen, ennek maradéktalanul kellett volna működnie ... és azóta is töröm a fejem, hiszen éjjel, álmomban már megvolt a tökéletes megoldás, de valahogy nem emlékszem, nem emlékszem.... pedig milyen szép álomkép is volt, Istenem!