Esti kanapébitorlás:

és iskolapélda arról, hogy a ducilányok is lehetnek csinilányok:

Minka két napja úgy nyálzik, mint egy veszett kutya, ami kéznél van, azt gyűri a szájába. Gyanítom, beindulhatott a fogzása, bár messzemenő következtetéseket nem merek levonni, Hunor esetében is így kezdődött és majd' 9 hónaposan bújt ki az első gyöngyszeme. Jóslásban nem vagyok túl jó.
Minka bubinyálakat fújkál és közben danolász. Mert telepocakkal szép az élet.

Nos, az van, hogy a lányom esténként varázsütésre, spontán és egyedül, a saját ágyában alszik el. Egyelőre nem igényli a szimbiózist. Mondjuk megértem: szívesen kihagyja az esti Hunor általi ugrabugrát.
Viszont ennek úgy látszik ára van: ugye hajnal 4-kor átpenderül közénk, éhes-szomjas, aztán hajnal 5-kor úgy dönt: party-time van, nyüsszög-nyekereg-sikkantgat, majd nyomatékosít: előbb engem kaparász éberré, majd tutira megy: Hunort bökdösi-piszkálja, aki először nem-nem, Nányi, nem-nem, felkiáltásokkal próbálja távol tartani magától Hugit, de a kicsi a bors, de erős elv alapján végül Huggancs győzedelmeskedik. És életbe lép a dominó-elv is: Hunor éberré simogatja-dédelgeti hőnszeretett Tátyiját. Hajnal 6 körül kitámolygunk mindannyian, még a kávégép gombján sincs a mutatóujjam, amikor visszanézek a hálónkban, hogy vajh mit csinálhat Hugi?

Hugi, a magányos ágyfoglaló, ekkor már szétterülve alszik. És teszi mindezt 11 óráig. És még a körbeporszívózás sem ébreszti fel. A fenébe.