Megvettem, mert megtetszett és mert mindig is ilyenre vágytam, mert gondoltam, ez egy kedves ajándék lehet egy Hunorforma gyerkőc számára. Itthon izgatottan bontottam ki, ki kellett bontanom, hogy megnézzem, megvan-e minden tartozéka...  aztán fel kellett húznom, és ki kellett próbálnom... csak egyetlen egyszer... azonnali szerelem lett mindkettőnk számára... a mágneses-zenére-táncoló bocik velünk maradtak... Hunor pedig odacövekelődik hosszú percekre és bűvölten nézi a pöttyös tehenek körkörös táncát, valamint rakosgatja föl-le őket fáradhatatlan lelkesedéssel... és így mindketten elvarázsolódunk egy kicsit...

Az egy kiló lisztből készült mézeskalács prototípusok a végét járják, annyira jól sikerültek, hogy még arra sem volt időm, hogy tojáshabbal feldíszítsem őket. Így ezek maradtak házi használatra, jövő hét elején meg összehozom a díszítésre-ajándékozásra szántakat.

Sütés előtt:

A mai maradékok:

És az elégedett tesztpilótám: