Olyan jó lenne, ha:

• mindig tökéletes lenne a frizurám/ruhám/sminkem/alakom
• az arcomon hálivudi mosollyal és a lelkemben örökderűvel tudnám fogadni a váratlan helyzeteket
• szép lennék, boldog és tettrekész, légyen az házastársi hancúr vagy éppen pincetakarítás
• türelmes lennék és nem a hangom kieresztésével igyekezném jobb belátásra bírni környezetemet
• hajnalhasadásig lenne erőm fényesre sikálni a -még az avatott szemek elől is - megbúvó sarkokat
• több energiám lenne a külsőségek fenntartására
• semmiről sem feledkeznék meg, mindehova időben érnék oda és nem mellbedobással esnék be
  
• levelezéseim kipipálva, restanciáim megírva-elküldve-megválaszolva

Néha szeretnék menthetetlenül műanyag lenni... nem gondolkodni, nem érezni, csak robotnak lenni és cselekedni... ha egyszer lenullázhatnám a dolgaimat, soha többé nem hagynám, hogy így a nyakamra nőjjenek a feladatok... legalábbis azt hiszem.