2008.03.31. 12:43
Tádámmm!!!
És igen, megtörtént, az amiről azt gondoltam sosem fog az elkövetkezendő X évben: Hunor -nyári időszámítás ide-téli időszámítás oda- végigaludta az éjszakát!!! De nem ám hajnalig, 4-5 óráig, hanem este fél 10-től reggel 8-ig húzta a lóbőrt!
Közben, természetesen, én nem aludtam rendesen, mert félóránként ránéztem, hogy nem lázas-e, veszi-e rendesen a levegőt?! (és nem utolsó sorban a tejtároló szétdurranása is kilátásba helyeződött...)
Persze, nem hiszem, hogy ez most már mindig így lesz (pedig de jó is lenne, istenem!), de néha-néha jólesnének az ilyen éjszakák is...
Közben, természetesen, én nem aludtam rendesen, mert félóránként ránéztem, hogy nem lázas-e, veszi-e rendesen a levegőt?! (és nem utolsó sorban a tejtároló szétdurranása is kilátásba helyeződött...)
Persze, nem hiszem, hogy ez most már mindig így lesz (pedig de jó is lenne, istenem!), de néha-néha jólesnének az ilyen éjszakák is...
2008.03.29. 13:09
Röviden
A Zanyósomnak hála, végre erőt vettem magamon és feltöltöttem egy részét a keresztelőn készült fotóknak. Egy rövidke ízelítő Hunc etnikumos szerkójából (ez a jelző most már többek által sztornírozva lett!):
(fotóra ráklikk előjön a többi is)
10 komment
Címkék: keresztelő hunorfotó
2008.03.28. 21:43
Hírmorzsák
Tegnap túlestünk a rettegett duó oltásunkon. (az egyik kötelező, a másik szabadon választott). Természetesen Anyuka megint sokkalta rosszabbul viselte, mint Kisded. És természetesen pont most kellett egyedül mennem, mert addig húztuk-halogattuk a 3 hónapos oltását, mígnem kisdedünk a betöltött naptári negyedik hónapját súrolja és csütörtökön HuncApu délutános, tanácsadás meg hátperszehogy délig van. Reggeltől szétrendezgettem a növényeimet, ágyneműt húztam, íróasztalt takarítottam meg mécses által kiégetett számítógépasztalt igyekeztem újjávarázsolni, aligsikerrel. Oké, időhúzásnak is nevezhetném, de az úgy túl profánul hangzik, így "háziasszonyosabb". ;)
Közben kiderült, hogy a kispasi is rendelkezik a nagypasik tévéfüggő jellemvonásával. Míg öltöztem benyomtam neki a számomra márölnitudnékhameglátom agysejtrombolással is felérő Mozart dvd-t, amit tátott szájjal és kikerekedett szemekkel képes még mindig csodálni (önző dolog és rossz anya vagyok, tudom, de így legalább nyerek naponta fél órát, amikor pl. ágyneműt cserélhetek). Közben átslisszoltam előtte, ciccegett és oldalra dőlve próbálta egy másodpercre sem levenni a szemét a tévé képernyőjéről, bár ezt először csak véletlennek gondoltam, de a második ugyanilyen esetnél már csak röhögve roskadtam le az ágy sarkára. A pasik tényleg genetikailag tévékódoltak és kész. A következő tesztem a focimeccs előtti átgrasszálásom lesz...
Szóval rendelőbe be (természetesen ismét mellbedobással estünk be, útközben többszörösen ígéretet tettem Huncmesternek, hogy megjavulok és mostantól mindig pontos leszek!), gyermek levetkőztetése következett, doktornéni most hogy nem volt mellettem a zord és szigorú HuncApu sokkalta csevegősebbre vette a figurát, miközben személyeskedve meg is jegyezte nem kis nyomatékkal a hangjában, hogy "félelmetes, mennyire hasonlít ez a gyerek az apjára!". Mondom, persze, hiszen klónok. Megmogyorózta ismét, de most már valóban rutinosan tette, mihelyst végzett azonnal elcsomagoltatta Huncost a pelenkába. Hitelesen lemérlegelték a fiatalembert, kereken 7000 gramm, (najó 7010!). Doktornéni kérdezi, tud-e valamiben segíteni, kérdés, óhaj-sóhaj. Mondom én, okos Anyuka, szerintem valahogy nem eszik mostanában rendesen ez a gyerek, meg kevesebbszer is kéri a cicit, meg rövidebbeket is lóg rajtam... Doktornéni bajsza alatt somolyogva, "hát, azért én annyira nem aggódnék ezen, kedves Anyuka, szemmel láthatóan nem éhezik ez a gyerek". Hunor nagyon szereti a szemüveges embereket, a doktornéninek is végig magyarázott, gőgicsélt, simogatásért hatalmas mosolyokat adott cserébe, aztán a semmiből előjött a védőnéni és lefogta, ekkor már érezte, hogy valami igazságtalan fog történni, majd egyik combocska megszúrva. Hunor feje azonnal bevörösödött, szája legörbült és teli torokból adta tudtára a világnak az igaztalanság tényét. (megjegyezném, annyira felhergelte magát, hogy a másik combijába kapott szurit meg sem érezte).
Aztán végigüvöltötte a felöltöztetést, a kocsibabetételt és ez az áldatlan állapot egészen pontosan a védőnői szolgálat kapuján való kilépésig tartott, ahol hatalmas sóhaj és levegőremegtető ikegés mellett beájulva elaludt. Ígéretemhez híven (ha kicsi hős lesz, sétálunk egy nagyot a tavaszi napsütésben), másfél órán keresztül bóklásztunk, közben bevásároltam, fölfedeztem apró csodákat, amik mellett többtucatszor elmentem már, csak eddig sosem volt időm fürkésző pillantással vizslatni.
Manca felébredéskor bűbájvigyoros volt, nagyokat ásított és nyoma sem volt már a rosszkedvének. Igazából, még azt sem mondhatom, hogy nagyobbat aludt volna, mint máskor. Vagy nyűgösebb lett volna, sőt, a fogzása is megrekedt az utóbbi napokban.
Aztán ma délben éreztem, hogy kicsit melegebb a homloka, mint máskor és kicsit panaszkodósabb is. Családi tanácsunk úgy döntött, mivel, nincs rosszkedve és nem is nyűgös, nem adunk be neki lázcsillapító kúpot. Hunc eljátszadozott a könyvecskéivel, majd elnyomta a buzgóság, mikor fölemeltem, hogy betegyem az ágyba már tűzforró volt az egész kis teste. Ekkor már nem vacakoltunk, és nem vesztegettünk több időt lázméricskéléssel, HuncApu beadta a kúpot, Hunor ezt is mosolyogva viselte (?!), majd félórácskát durmolt és közben le is ment a láza.
Ezután meglátogattuk PocakKatát, aki most már inkább SzomszédKata lett. Hihetetlen, mennyire csinos, nyoma sincs már a gigapocaknak! :) Anita csodaszép kislány ( a fotók nem is igazán adják vissza, hogy mennyire az!), formás kis hajasbaba, csodaszép szemekkel és mezoszoprán hanggal megáldva, amiből Anyukája szerint, alig hallottam most valamit. Nagyon furcsa volt felemelni ezt a picilányt. Hunor méretes termete után attól féltem összeroppantom vagy kárt okozok benne... pedig alig 3 hónapja még nekem is ugyanekkora kisbabám volt... most pedig ott álltam és alig mertem megfogni...
Vittem fényképezőgépet is, de valamit nagyon elszúrhattam a beállításon, alig lett pár jó kép.
Közben kiderült, hogy a kispasi is rendelkezik a nagypasik tévéfüggő jellemvonásával. Míg öltöztem benyomtam neki a számomra már
Szóval rendelőbe be (természetesen ismét mellbedobással estünk be, útközben többszörösen ígéretet tettem Huncmesternek, hogy megjavulok és mostantól mindig pontos leszek!), gyermek levetkőztetése következett, doktornéni most hogy nem volt mellettem a zord és szigorú HuncApu sokkalta csevegősebbre vette a figurát, miközben személyeskedve meg is jegyezte nem kis nyomatékkal a hangjában, hogy "félelmetes, mennyire hasonlít ez a gyerek az apjára!". Mondom, persze, hiszen klónok. Megmogyorózta ismét, de most már valóban rutinosan tette, mihelyst végzett azonnal elcsomagoltatta Huncost a pelenkába. Hitelesen lemérlegelték a fiatalembert, kereken 7000 gramm, (najó 7010!). Doktornéni kérdezi, tud-e valamiben segíteni, kérdés, óhaj-sóhaj. Mondom én, okos Anyuka, szerintem valahogy nem eszik mostanában rendesen ez a gyerek, meg kevesebbszer is kéri a cicit, meg rövidebbeket is lóg rajtam... Doktornéni bajsza alatt somolyogva, "hát, azért én annyira nem aggódnék ezen, kedves Anyuka, szemmel láthatóan nem éhezik ez a gyerek". Hunor nagyon szereti a szemüveges embereket, a doktornéninek is végig magyarázott, gőgicsélt, simogatásért hatalmas mosolyokat adott cserébe, aztán a semmiből előjött a védőnéni és lefogta, ekkor már érezte, hogy valami igazságtalan fog történni, majd egyik combocska megszúrva. Hunor feje azonnal bevörösödött, szája legörbült és teli torokból adta tudtára a világnak az igaztalanság tényét. (megjegyezném, annyira felhergelte magát, hogy a másik combijába kapott szurit meg sem érezte).
Aztán végigüvöltötte a felöltöztetést, a kocsibabetételt és ez az áldatlan állapot egészen pontosan a védőnői szolgálat kapuján való kilépésig tartott, ahol hatalmas sóhaj és levegőremegtető ikegés mellett beájulva elaludt. Ígéretemhez híven (ha kicsi hős lesz, sétálunk egy nagyot a tavaszi napsütésben), másfél órán keresztül bóklásztunk, közben bevásároltam, fölfedeztem apró csodákat, amik mellett többtucatszor elmentem már, csak eddig sosem volt időm fürkésző pillantással vizslatni.
Manca felébredéskor bűbájvigyoros volt, nagyokat ásított és nyoma sem volt már a rosszkedvének. Igazából, még azt sem mondhatom, hogy nagyobbat aludt volna, mint máskor. Vagy nyűgösebb lett volna, sőt, a fogzása is megrekedt az utóbbi napokban.
Aztán ma délben éreztem, hogy kicsit melegebb a homloka, mint máskor és kicsit panaszkodósabb is. Családi tanácsunk úgy döntött, mivel, nincs rosszkedve és nem is nyűgös, nem adunk be neki lázcsillapító kúpot. Hunc eljátszadozott a könyvecskéivel, majd elnyomta a buzgóság, mikor fölemeltem, hogy betegyem az ágyba már tűzforró volt az egész kis teste. Ekkor már nem vacakoltunk, és nem vesztegettünk több időt lázméricskéléssel, HuncApu beadta a kúpot, Hunor ezt is mosolyogva viselte (?!), majd félórácskát durmolt és közben le is ment a láza.
Ezután meglátogattuk PocakKatát, aki most már inkább SzomszédKata lett. Hihetetlen, mennyire csinos, nyoma sincs már a gigapocaknak! :) Anita csodaszép kislány ( a fotók nem is igazán adják vissza, hogy mennyire az!), formás kis hajasbaba, csodaszép szemekkel és mezoszoprán hanggal megáldva, amiből Anyukája szerint, alig hallottam most valamit. Nagyon furcsa volt felemelni ezt a picilányt. Hunor méretes termete után attól féltem összeroppantom vagy kárt okozok benne... pedig alig 3 hónapja még nekem is ugyanekkora kisbabám volt... most pedig ott álltam és alig mertem megfogni...
Vittem fényképezőgépet is, de valamit nagyon elszúrhattam a beállításon, alig lett pár jó kép.
A délután képekben:
12 komment
Címkék: kiscsodák hunorfotó
2008.03.27. 07:17
Újabb nyekergéseink
A kisded, ha egyedül játszik, először megszabadulgat a zoknijaitól két tömzsi lábacskáját összedörzsölgetve, majd hangpróbát tart szülője legnagyobb örömére (a sikkantgatásokkor mindig azt hiszem, történik vele valami baleset), miközben levezeti a feszültségét a lila zsiráfon:
2008.03.26. 15:51
Közösségi élmények
Pár napja a védőnénink hívott, hogy lenne egy foglalatosság a védőnői szolgálatnál, ami biztos érdekelne minket, mert mi olyan csodabogarak vagyunk amúgy is. (itt arra célzott, hogy néha fejjel lefelé lógatom a fiamat, aki ezt szemmel láthatóan élvezi is, azaz jógáztatva vagyon nagyon ifjonti kora óta, hol tudattalanul, -később derült ki, hogy jóga fogásokat alkalmaztunk-, majd tudatosan, könyvből). Heti egyszeri babamasszázsról lenne szó, 5 héten át. Örültem a megkeresésnek, lelki szemeim előtt egy meghitt szobácskát láttam, félhomály és kellemes meleg kíséretében mozgatom majd át Hunor elfáradt izmocskáit, akárcsak itthon.
Az éjszakai 3 ébresztő után, a reggeli kávémból összetört álmaim groteszk mosolya bámult vissza rám. Esély nem volt az indulásunkra, főként nem úgy, hogy Hunor 10 órakkor még javában magyarázott, pici piros nyusziszemeivel, negyed 11-kor nyomta el a buzgóság és 11-re vártak minket a foglalkozáson. 20 perc múlva (nade most milyen jól jött ez a húszperces!), Hunc kipattanó szemeiben már ott bujkált az ébredés utáni friss huncutság. Pillanatok alatt öltöztettem fel mindkettőnket, végigszáguldoztunk az utcán, és mellbedobással 11 nulla-nullakor beestünk az ajtón, ahol a többi, valóban gondos anyuka már rég babáját levetkőztetve várta a masszázs elsajátítását. Rövid bemutatkozás következett, (akárcsak egy anonim alkoholisták csoportnál), melynek során számomra hamar egyértelművé vált, hogy a Hunornál kisebbek is minimum forognak-pörögnek, mint a búgócsigák. Talán ezért is, mikor ránkkerült a sor, csak a nevünket böktem ki és azt, hogy "és Hunor még nem csinál semmit!"... ezzel kicsit meg is tört a jég, innentől sokkalta oldottabb lett a légkör, főleg miután kiderült, hogy az 5 anyukából 3 nem hozott sem testápolót, sem olajat a masszázsra. (?!) (Mi vittünk! :D). Félhomály ugyan nem volt, lágy zene sem szólt a háttérből, de egy-két masszázs-fogással megismerkedtünk HuncÚr örömére, aki az egyetlen baba volt, aki nem sírt és végigkacarászta a foglalkozást. Az oktatást tartó védőnénivel kölcsönös szerelembe estek, miközben masszíroztam Hunor nyakkitekeredve vigyorgott rá, aki erre meg is jegyezte, hogy "még a végén itt fogsz először megfordulni", Hunor meg beleegyezően gurgulászott valamit.
Az egyik anyuka szinte halálra vált arccal mutogatott Hunor felé, aki éppen felváltva tömködte ujjacskáit, öklöcskéit a szájába, először nem értettem a riadalom okát, aztán elborzadva mesélt egy történetet, az egyik ismerősének az ismerőséről, akinek a kislányának laposak és elvékonyodtak az ujjai, mert kiskorában szopta őket. És képzeljem az ő fia is ezt csinálná egész nap, de ő inkább percenként tömködte a szájába a cumit egész masszázs alatt, nem törődve azzal sem, hogy a kicsi ugyanilyen intenzíven köpködte ki. (elképzeltem mit művelhet otthon...) Tudom, megoszlanak a vélemények a cumiról. Nekem szerencsém van vagy sem, azzal, hogy Hunor nem cumizik, nem tudom. Saját tapasztalat: már kisiskolás voltam és szégyen-nem szégyen, én még mindig cumival aludtam el... talán ezért is örülök, hogy Hunor ennek az "anya-pótléknak" nem a rabja. Bár azt gondolom, ezeknek a szokásoknak sokkalta mélyebb lelki okai vannak. ( pl. megnyugvás)
Mindent összevetve a masszázs jól sikerült, jövő héten ismét megyünk, addig pedig bőszen gyakorolunk. Természetesen nem mi lettünk volna, ha most nem történik velünk valami kis baleset. Kicsit féltem, amikor a védőnéni leparancsolta rólunk a pelenkát, de egyben bíztam is benne, Ő már csinált ilyet! Kicsifiam az elernyedés pillanatában szembe pisilt (mit szembe? nyaktól bokáig sikerült beborítania a langymeleg nedűvel). Persze az öt gyerekből csak az én fiam csinált ilyet, nem kis derültséget okozva ezzel is!
Az éjszakai 3 ébresztő után, a reggeli kávémból összetört álmaim groteszk mosolya bámult vissza rám. Esély nem volt az indulásunkra, főként nem úgy, hogy Hunor 10 órakkor még javában magyarázott, pici piros nyusziszemeivel, negyed 11-kor nyomta el a buzgóság és 11-re vártak minket a foglalkozáson. 20 perc múlva (nade most milyen jól jött ez a húszperces!), Hunc kipattanó szemeiben már ott bujkált az ébredés utáni friss huncutság. Pillanatok alatt öltöztettem fel mindkettőnket, végigszáguldoztunk az utcán, és mellbedobással 11 nulla-nullakor beestünk az ajtón, ahol a többi, valóban gondos anyuka már rég babáját levetkőztetve várta a masszázs elsajátítását. Rövid bemutatkozás következett, (akárcsak egy anonim alkoholisták csoportnál), melynek során számomra hamar egyértelművé vált, hogy a Hunornál kisebbek is minimum forognak-pörögnek, mint a búgócsigák. Talán ezért is, mikor ránkkerült a sor, csak a nevünket böktem ki és azt, hogy "és Hunor még nem csinál semmit!"... ezzel kicsit meg is tört a jég, innentől sokkalta oldottabb lett a légkör, főleg miután kiderült, hogy az 5 anyukából 3 nem hozott sem testápolót, sem olajat a masszázsra. (?!) (Mi vittünk! :D). Félhomály ugyan nem volt, lágy zene sem szólt a háttérből, de egy-két masszázs-fogással megismerkedtünk HuncÚr örömére, aki az egyetlen baba volt, aki nem sírt és végigkacarászta a foglalkozást. Az oktatást tartó védőnénivel kölcsönös szerelembe estek, miközben masszíroztam Hunor nyakkitekeredve vigyorgott rá, aki erre meg is jegyezte, hogy "még a végén itt fogsz először megfordulni", Hunor meg beleegyezően gurgulászott valamit.
Az egyik anyuka szinte halálra vált arccal mutogatott Hunor felé, aki éppen felváltva tömködte ujjacskáit, öklöcskéit a szájába, először nem értettem a riadalom okát, aztán elborzadva mesélt egy történetet, az egyik ismerősének az ismerőséről, akinek a kislányának laposak és elvékonyodtak az ujjai, mert kiskorában szopta őket. És képzeljem az ő fia is ezt csinálná egész nap, de ő inkább percenként tömködte a szájába a cumit egész masszázs alatt, nem törődve azzal sem, hogy a kicsi ugyanilyen intenzíven köpködte ki. (elképzeltem mit művelhet otthon...) Tudom, megoszlanak a vélemények a cumiról. Nekem szerencsém van vagy sem, azzal, hogy Hunor nem cumizik, nem tudom. Saját tapasztalat: már kisiskolás voltam és szégyen-nem szégyen, én még mindig cumival aludtam el... talán ezért is örülök, hogy Hunor ennek az "anya-pótléknak" nem a rabja. Bár azt gondolom, ezeknek a szokásoknak sokkalta mélyebb lelki okai vannak. ( pl. megnyugvás)
Mindent összevetve a masszázs jól sikerült, jövő héten ismét megyünk, addig pedig bőszen gyakorolunk. Természetesen nem mi lettünk volna, ha most nem történik velünk valami kis baleset. Kicsit féltem, amikor a védőnéni leparancsolta rólunk a pelenkát, de egyben bíztam is benne, Ő már csinált ilyet! Kicsifiam az elernyedés pillanatában szembe pisilt (mit szembe? nyaktól bokáig sikerült beborítania a langymeleg nedűvel). Persze az öt gyerekből csak az én fiam csinált ilyet, nem kis derültséget okozva ezzel is!
10 komment
Címkék: beszéljük meg
2008.03.25. 21:14
Azok a 20 percek
Nem gondoltam volna, hogy valaha ennyire fogok tudni örülni 20 percnek! Mostanában, vagy fogzunk, vagy hangskálát gyakorolunk, vagy pedig egészen egyszerűen csak eljutottunk egy újabb szintre, akárcsak Nagy Elődeink (értem ezalatt Szép Helénát, és Bátor Kendét, hogy csak pár nevet ragadjak ki a sorból, a teljesség mindennemű igénye nélkül). Mégpedig egy olyan szintre, ami abból áll, hogy napközben nem vagyunk hajlandóak sem aludni, sem egyedül eljátszogatni, sem itthon lenni, hanem inkább már korareggel (6-fél 7-7 magasságában) felébresztjük a család apraját-nagyját (mondjuk a macsekok ebből bőségesen profitálnak, hiszen előbb van a reggeli), gurgulázóan nevetünk, de nem maradunk meg egyedül a játszószőnyegen, mint eddig, de nem ám! Maximum 20 percre esünk álomba:
Anyának még a reggeli kávé elfogyasztására (mit elfogyasztására, elkészítésére!) sem hagyunk időt, így most már ráérős Úrinővé vált (és ezáltal a társasági élet iránti igényét is kielégíti, bár nem biztos, hogy reggel 9-kor vágyik erre?!), a sarki pékségbe járunk kávézni. Aztán körsétálunk, szórjuk a mosolyainkat, bezsebeljük az ismerősöktől és az idegenektől egyaránt érkező bókokat, aztán esetleg, pár percre lecsukjuk a szemünket (de inkább útközben is mindent fürkészőn figyelünk), aztán másfél-2 óra múlva enyhén bevásárolva hazatérünk. (erre is csak azért hajlandó az Úrfi, mert megéhezik és nyöszörögni kezd!). És ilyenkor jön az én 20 percem, ugyanis délben ebéd után, komatózusan elalszik, kerek 20 percig, hogy aztán felfrissülve tovább figyelhesse a táguló világegyetemet!
Már a délutáni alvások is kimaradnak, azaz átvette helyüket egy rövidke 20 perces. Estére (6 órára) már piros nyusziszemekkel nyöszörög kisfiam, de ilyenkor már én vagyok a kemény, és eljátszuk/fürödjük az időt fél 8-ig, ekkor vacsi, és alszik hajnal 5-ig, hogy aztán újult erővel belevethesse magát a világ felfedezésébe...
Anyának még a reggeli kávé elfogyasztására (mit elfogyasztására, elkészítésére!) sem hagyunk időt, így most már ráérős Úrinővé vált (és ezáltal a társasági élet iránti igényét is kielégíti, bár nem biztos, hogy reggel 9-kor vágyik erre?!), a sarki pékségbe járunk kávézni. Aztán körsétálunk, szórjuk a mosolyainkat, bezsebeljük az ismerősöktől és az idegenektől egyaránt érkező bókokat, aztán esetleg, pár percre lecsukjuk a szemünket (de inkább útközben is mindent fürkészőn figyelünk), aztán másfél-2 óra múlva enyhén bevásárolva hazatérünk. (erre is csak azért hajlandó az Úrfi, mert megéhezik és nyöszörögni kezd!). És ilyenkor jön az én 20 percem, ugyanis délben ebéd után, komatózusan elalszik, kerek 20 percig, hogy aztán felfrissülve tovább figyelhesse a táguló világegyetemet!
Már a délutáni alvások is kimaradnak, azaz átvette helyüket egy rövidke 20 perces. Estére (6 órára) már piros nyusziszemekkel nyöszörög kisfiam, de ilyenkor már én vagyok a kemény, és eljátszuk/fürödjük az időt fél 8-ig, ekkor vacsi, és alszik hajnal 5-ig, hogy aztán újult erővel belevethesse magát a világ felfedezésébe...
11 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.03.23. 12:07
A mi Ünnepünk
Az esti parti oly fergetegesre sikeredett, hogy HuncApuval kilátásba helyeztünk egy fájdalmat tompító kúp elhelyezését Huncmester popójába.Tanakodtunk, hogyan is kellene ezt felhelyezni, a dolog lényegi mivoltát természetesen szívesen ruháztam át HuncApura, aki HuncNagyitól kért telefonos segítséget. Kisangyalunk ezidőtájt a pelenkázó tetején üvöltötte rekedtre magát, miközben én simogattam a kézfejét és türelemre intettem, mert nemsoká érkezik a felmentő sereg egy végbélkúp formájában.
Hogy mitől, máig nem tudom, de ekkor elhalkult, kiküldött egy újabb macicsaládot az éterbe (már nem számolom, de talán a 6. lehetett). Egy gyors vacsoraidőnyi haladékot adtunk Huncnak, hátha küldene még medvéket ideki, aztán tisztába tettem és következett volna a HuncApu által kézmeleggé szorongatott kúp felhelyezése, de ez a tortúra elmaradt... ugyanis Hunc meg se mukkant többet, csak nagyon fáradt mosollyal és pici piros szemekkel ásítgatott. Összenézve újabb döntés született: megpróbáljuk a lehetetlent, lefektettem a Mancit, aki azonnal elaludt, hajnal negyed 5-ig. Ez ám az igazi Csodaszer, már maga a látványa is kellő hatással bír! :)
Nyálazni nyáladzik továbbra is, de most úgy tűnik nem fáj a fogínye. Ezért ma útrakelünk Dédihez, Nagyihoz húsvétolni.
Ezúton kívánunk Mindenkinek nagyon Boldog és Meghitt Ünnepeket, Hölgyolvasóinknak sok vidám csokinyuszit és locsolók tömegét (már aki igényli ;) ).
Különkérésre: Hunor virtuális parfümfelhőjét küldi Lányainknak hétfőre! ;)
Hogy mitől, máig nem tudom, de ekkor elhalkult, kiküldött egy újabb macicsaládot az éterbe (már nem számolom, de talán a 6. lehetett). Egy gyors vacsoraidőnyi haladékot adtunk Huncnak, hátha küldene még medvéket ideki, aztán tisztába tettem és következett volna a HuncApu által kézmeleggé szorongatott kúp felhelyezése, de ez a tortúra elmaradt... ugyanis Hunc meg se mukkant többet, csak nagyon fáradt mosollyal és pici piros szemekkel ásítgatott. Összenézve újabb döntés született: megpróbáljuk a lehetetlent, lefektettem a Mancit, aki azonnal elaludt, hajnal negyed 5-ig. Ez ám az igazi Csodaszer, már maga a látványa is kellő hatással bír! :)
Nyálazni nyáladzik továbbra is, de most úgy tűnik nem fáj a fogínye. Ezért ma útrakelünk Dédihez, Nagyihoz húsvétolni.
Sonkafőzés előtti "tájkép":
Ezúton kívánunk Mindenkinek nagyon Boldog és Meghitt Ünnepeket, Hölgyolvasóinknak sok vidám csokinyuszit és locsolók tömegét (már aki igényli ;) ).
Különkérésre: Hunor virtuális parfümfelhőjét küldi Lányainknak hétfőre! ;)
13 komment
Címkék: ünnepek hunorfotó
2008.03.22. 13:03
Karikás szemű, nyűgös anyuka HuncÚr módra
Hozzávalók:
- egy párhónapos, esetleg fogzó, de mindenképpen igencsak aktív, nagyhangú, erős mozgásigyénnyel megáldott csecsemő, aki éppen hangszínskálája határait és annak hatásait próbálgatja, nyűgösködéssel gazdagítva
- egy már nem annyira kezdő, de még mindig minden trükknek bedőlő gyakorló anyuka
- egy jól alvókával megáldott apuka
Elkészítés:
- kedves gyakorló anyuka, képzeljen el olyan éjszakát, amilyenre mindig is vágyott... illetve helyesbítenék, amilyenre az utóbbi hónapokban vágyott, értem ezalatt az átaludt, nyekergéstől és etetéstől mentes éjszakát és higyje, hogy a ma esti az ilyen lesz. Bár gyanús jelek vannak, kisded már koradélután óta nem ébredt fel, de bízzon benne, csak a bevásárlástól, a hatalmas sétától ilyen.
- lefekvés előtt csobbanjon egyet egy nagy kád forró vízben, kényeztetve testét és lelkét egyaránt, közben rakja körbe a fürdőszobát apró mécsesekkel, mint hajdanán. (szabad meditálni is!) és miközben gyanús nyekergések szűrődnek ki a hálószobából, próbálja meg kizárni az agyából a hangokat, megnyugtatván önmagát, ez csak a víz, a szomszédtól jön...stbstb.
- amikor már jó alvókával megáldott apuka is kissé ingerülten kérdezi, hogy "pacsázol?", akkor már el lehet hinni, hogy mégiscsak jól hallottuk az előbb, angolosan és ráérősen kikászálódunk az illatos habokból, kényelmesen megápolgatjuk testünket, majd besikkanunk a hálószobába, ahol azt hisszük már mindenki békésen alszik, de nem egy manó pislogva lesi minden mozdulatunkat az ágyban, miközben álombanlévő apuka odanyújtott kezét matatja.
- még mindig fő az optimizmus: a vígaszciciben még sosem csalódtunk, kisded mellrehelyez, pár mély és kiéhezett nyelés után, kisded félálomba merül, szája még megremeg, ez az, ilyenkor kell leapplikálni és csöndben visszahelyezni a kiságyába. Megtörténik, anyuka, elégedetten visszadőlhet az ágyba, villany leolt, igazgatunk egyet a párnán, mély levegő és jöhet a pihentető alvás, amikor tudjuk, hogy másnap nem kell korán kelni, mert nem dolgozunk, maximum itthon takarítunk. És ekkor előbb halk nyögdécseléssel, majd egyre erőteljesebb hangorgánummal kisded közli, ő mégsem aludna.
- és ez a monoton folyamat reggel 6-ig óránként, másfél óránként ismétlődik (megspékelve anyuka esti bezabálásának az eredményével = óránkénti, természetesen ellentétes időközönkénti működésben, mint kisdedünk, mosdójárattal. Egészen egyszerűen nem bírtam ellenállni a zöldséges tejszínes kutyvaszmányomnak)
- és a mai nap folytatódik... seholse jó, csak anyának ölébe!
2008.03.20. 13:54
A Bourne rejtély
Fény derült, hogy csöpp fiam, mért nyelvnyújtogat, nyáladzik, rágcsál, szopogat, pirosodik az álla, kiütéses az arca és enyhe hasmenése van, valamint meggyőződésem, hogy picit megfázott (mint megtudtam, ez is lehet a fogzás egyik tünete, csak idáig még nem jutottam a szakirodalommal, mert azt hittem ráérünk erre még), cicin nyammog... védőnéni tanácsára kitapogattuk, és alul -nem középen, ahol illene- duzzadtabb a fogínye. Valószínűleg beindult a fogzása a doktornénink szerint is. Mindeközben, sikerült lencsevégre kapnom egy pici olyan nyelvnyújtogatós-sziszegőst (most viszont én sem bírtam már csendben maradni!):
10 komment
Címkék: videó hunc fejlődés
2008.03.19. 22:31
Összefoglaló az elmúlt napokról
A pogánytalanítás (természetesen Zoltán tette), akkora sokkot okozott csöndes kis életünkbe, hogy miután ma hazaértünk, (azaz már útközben is volt egy sejtésünk erről), kiderült, hogy egészen pontosan egyetlen darab keresztelős fotónk sincs! Van viszont borospincés borozgatós HuncApuról! (az úgy volt, hogy addig készülgettek jobbnál jobb fotóapparátusokkal, jobbnál jobb minőségben a fotóink, és az adathordozók is cserélgetve lettek, mígnem a mi kártyánkon nem maradt egyetlen fotó sem!), de szerencsére a Zanyósom még ottlétünk alatt átdobott pár fotót, a többit pedig apránként kapom. (cd-n, innen-onnan ;) )
Tehát szombaton korán keltünk és gyakorlatilag bepakoltuk az egész lakást, úgy, hogy mi el sem fértünk a csomagtartónkban, egy-két dolgot a konvoj további résztvevőihez is be kellett pakolnunk.(természetesen most sem sikerült a megbeszélt időpontban elindulnunk). Simán 2-3 hétre elegendő ruhaneműt pakoltam Huncnak, de ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, alig maradt itthon ruhája (sosem lehet tudni alapon), de velünk tartott a játszószőnyege, a mózeskosara, a kis hálózsákja (hogy aztán mellettem aludjon az ágyban az én takaróm alatt). Ismét sikerült jópár olyan dolgot magunkkal vinnünk, amit ki sem bontottunk ottlétünk alatt, viszont könnybelábadó szemekkel és elcsukló hangon válaszoltam, ha HuncApu megkérdezte, hogy minderre valóban szükségünk lesz.
Hunormanó -mint mindig-, most is jól viselkedett egész úton. Hol aludt, hol evett (hihetetlen etetési technikát fejlesztettünk ki a kocsiban, bekötve, menet közben), jókedve töretlen volt. Kihasználva Hunc alvásait, az aktuális kölcsön pszicho könyvem részleteivel ostoroztam HuncAput és barátját, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
És aztán a nagy napon, azaz vasárnap, a kitűzött időpont az istentisztelet után, 10 óra környékére tevődött. Erős félelmem volt: Hunor általában ekkor szokta a délelőtti sziesztáját tölteni és még nem volt rá precedens, hogy az ébresztést jól viselte volna. Két esélyes volt a dolog: vagy nagyon jó kedvűen zajlik a keresztelő, vagy nagyon nyűgös lesz! Próbálgattam én ugyan kitologatni az alvási-ébrenléti idejét, de bármivel is próbálkozom, egy dolog mostanra kialakult: Hunc reggel fél 7-7 magasságában felébred, elmatinézgat, majd 9-fél 10-től délig alszik. A keresztelőre várakozva egy kivüleső helyiségben, Hunor elaludt, és ekkor jöttek értünk, hogy Keresztanyu kapja föl a kisdedet, mert bevonulunk. (én még ugyan tettem egy heroikus kísérletet arra, hogy kivételesen nem tolhatnánk-e be a babakocsiban?!, de csak megmosolygást kaptam válaszul). Szerencsére Hunor érzete a vállain a terhet, és a szertartás alatt közömbösen ébredezett nagyokat ásítva.
A fejére öntött szenteltvíz sem hozta ki a sodrából, inkább érdeklődve figyelt, egyedül a szertartás végén felcsendülő himnuszba kapcsolódott be érces férfihangjával. Amint vége lett és kiszállingóztunk a templomból, már ismét az én kis tündérgombóc kisfiam lett belőle, aki ilyen mosolyokat dobált lelkes közönségének:
Tehát szombaton korán keltünk és gyakorlatilag bepakoltuk az egész lakást, úgy, hogy mi el sem fértünk a csomagtartónkban, egy-két dolgot a konvoj további résztvevőihez is be kellett pakolnunk.(természetesen most sem sikerült a megbeszélt időpontban elindulnunk). Simán 2-3 hétre elegendő ruhaneműt pakoltam Huncnak, de ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, alig maradt itthon ruhája (sosem lehet tudni alapon), de velünk tartott a játszószőnyege, a mózeskosara, a kis hálózsákja (hogy aztán mellettem aludjon az ágyban az én takaróm alatt). Ismét sikerült jópár olyan dolgot magunkkal vinnünk, amit ki sem bontottunk ottlétünk alatt, viszont könnybelábadó szemekkel és elcsukló hangon válaszoltam, ha HuncApu megkérdezte, hogy minderre valóban szükségünk lesz.
Hunormanó -mint mindig-, most is jól viselkedett egész úton. Hol aludt, hol evett (hihetetlen etetési technikát fejlesztettünk ki a kocsiban, bekötve, menet közben), jókedve töretlen volt. Kihasználva Hunc alvásait, az aktuális kölcsön pszicho könyvem részleteivel ostoroztam HuncAput és barátját, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
És aztán a nagy napon, azaz vasárnap, a kitűzött időpont az istentisztelet után, 10 óra környékére tevődött. Erős félelmem volt: Hunor általában ekkor szokta a délelőtti sziesztáját tölteni és még nem volt rá precedens, hogy az ébresztést jól viselte volna. Két esélyes volt a dolog: vagy nagyon jó kedvűen zajlik a keresztelő, vagy nagyon nyűgös lesz! Próbálgattam én ugyan kitologatni az alvási-ébrenléti idejét, de bármivel is próbálkozom, egy dolog mostanra kialakult: Hunc reggel fél 7-7 magasságában felébred, elmatinézgat, majd 9-fél 10-től délig alszik. A keresztelőre várakozva egy kivüleső helyiségben, Hunor elaludt, és ekkor jöttek értünk, hogy Keresztanyu kapja föl a kisdedet, mert bevonulunk. (én még ugyan tettem egy heroikus kísérletet arra, hogy kivételesen nem tolhatnánk-e be a babakocsiban?!, de csak megmosolygást kaptam válaszul). Szerencsére Hunor érzete a vállain a terhet, és a szertartás alatt közömbösen ébredezett nagyokat ásítva.
A fejére öntött szenteltvíz sem hozta ki a sodrából, inkább érdeklődve figyelt, egyedül a szertartás végén felcsendülő himnuszba kapcsolódott be érces férfihangjával. Amint vége lett és kiszállingóztunk a templomból, már ismét az én kis tündérgombóc kisfiam lett belőle, aki ilyen mosolyokat dobált lelkes közönségének:
A keresztelő után átvonultunk egy helyi étterembe, ahol még órákon át folyt a lakoma, a beszélgetés, legnagyobb csodálatomra Hunor nagyon derekasan helytállt. Hatalmasat szopizott és még hatalmasabbat aludt (és természetesen macizott, mindenen átfolyósat... volt nálunk csereruha :DDD). Gyerekek is voltak körülötte, akik nem mindig a legfinomabban nyúltak hozzá, de egy-egy gyömöszkölés után, kacarászva várta a következőt(?!)
A legújabb tudománya, ezt ígérem, igyekszem lencsevégre kapni, mert nagyon vicces: valaki nyújtogathatta neki a nyelvét, mert Hunor megtanulta kinyújtani a sajátját és mivel látja, hogy ezzel tetszést arat, sziszegve nyújtogatja a nyelvét, miközben fuldoklik a röhögéstől (meg mi is!).
A legújabb tudománya, ezt ígérem, igyekszem lencsevégre kapni, mert nagyon vicces: valaki nyújtogathatta neki a nyelvét, mert Hunor megtanulta kinyújtani a sajátját és mivel látja, hogy ezzel tetszést arat, sziszegve nyújtogatja a nyelvét, miközben fuldoklik a röhögéstől (meg mi is!).
8 komment
Címkék: keresztelő hunorfotó
2008.03.15. 07:25
Útrakészen
Most újra pár napra búcsút intünk, hazautazunk a szülővárosomba, szenteltvíz alá tartani a pogány kisfiamat, majd ráhúzunk pár napot és pihenünk mi is egy kicsit, kirándulgatva a környéken.
Természetesen, a kissé etnikumos keresztelőruha maradt, mert Hanyag Anya nem kezdett el időben Egyszem Kisfiúnak ruhát nézni, amiket meg nézegetett, azok egyik sem nyerték el a tetszését. A lényeg úgyis abban volt, hogy egyedi legyen... hát az lett, végül is nevezhetjük annak is. ;) (amúgy tök helyes, csak a férjemuram elhintette véleményét, ezennel elszórva a magokat az én frisspuhaföld fejembe, ahol azonnali csírázgatásnak is indult a gondolat... )
Igyekszünk visszajönni, fotókkal, élménybeszámolókkal! Addig is búcsúzunk egy Huncmorgós esti fotóval:
Természetesen, a kissé etnikumos keresztelőruha maradt, mert Hanyag Anya nem kezdett el időben Egyszem Kisfiúnak ruhát nézni, amiket meg nézegetett, azok egyik sem nyerték el a tetszését. A lényeg úgyis abban volt, hogy egyedi legyen... hát az lett, végül is nevezhetjük annak is. ;) (amúgy tök helyes, csak a férjemuram elhintette véleményét, ezennel elszórva a magokat az én frisspuhaföld fejembe, ahol azonnali csírázgatásnak is indult a gondolat... )
Igyekszünk visszajönni, fotókkal, élménybeszámolókkal! Addig is búcsúzunk egy Huncmorgós esti fotóval:
20 komment
Címkék: hétvége hunorfotó
2008.03.14. 20:07
A kis ínyenc
Megpróbálok egy kis vidámságot lopni a szürke (és esős) mindennapokba:
...nem tudná esetleg valaki megmondani, hogy most miért így jelenik meg a videó?
...nem tudná esetleg valaki megmondani, hogy most miért így jelenik meg a videó?
2008.03.13. 21:29
Az élet...
Csapnivaló éjszaka után (HuncÚr mindig ráérez, mikor lenne jó végigaludnom egy éjszakát... na, olyankor nem hagy!), délelőtt üde színfoltként belibbent Csillagbaba, elárasztva a konyhánkat egy nagy adag vitalitással, gyümölccsel és babaruhával. Közös kávé, hatalmas információcserével megspékelve (mindeközben Huncos édesdeden aludt), akárcsak a titkolózó kamaszlányok. Vélemények, érzések, gondolatok forgataga, cseréje... amikor érzed, hogy vannak olyan dolgok, amiket ki sem kell mondanod, a másik úgy is érzi, tudja, gondolja.
Aztán készülődés, Huncorgó feltankolása (sosem késő megtanulni, hogyan kell szakszerűen tartani/fektetni a gyermeket szopizás közben, ha már a kórházban senki se mutatta, csak kettecskén alakítottunk ki egy sajátos -ezek szerint kissé nyakatekert- pózt!) és elindultunk az első tömegközlekedős útunkra. Az idő röpült, rengeteg jópofa rucit sikerült hihetetlen jó áron beszerezni Huncorgó számára (persze magunknak jól nem vettünk szinte semmit), most már még igazibb kispasi szerkói is lettek. Közben megebédeltünk, aztán rádöbbentem, hogy sokkalta több az idő, mint amennyi kimaradást terveztem. Hunc kezdett egyre türelmetlenebb lenni, a metrón teli torokból követelte a jussát... leszálltunk... tovább nem ragozom, újabb masszív alapokon álló elvem dőlt meg, mostantól hívhattok Kolompár Izaurának is akár... már csak egy pörge kalap hiányzott a lábunk elől... de hát Hunor kisimult álmáért (és azért, hogy ne üvöltsön teli torokból) ezek szerint mindenre képes vagyok!
Nagyon jól éreztem magam... igaz, sokszor esetlenül közlekedem még a babakocsival, de ez is a gyakorlatlanság miatt van, gyakrabban kellene kimozdulni... biztonságot adott, hogy nem voltam egyedül, hogy egy olyan valakivel töltöttem el a napot, akit majdnem megsírattam, mert el kellett válnunk... örülök, hogy egyre szebb az idő (és hogy végre van kulcsom a lenti tárolóhoz és nem kell 3 emeletnyit cipelni a babakocsit, ahhoz, hogy sétálni mehessünk)
...az ilyen napok apró csodái tesznek erőssé és boldoggá... mégegyszer köszönöm!
Aztán készülődés, Huncorgó feltankolása (sosem késő megtanulni, hogyan kell szakszerűen tartani/fektetni a gyermeket szopizás közben, ha már a kórházban senki se mutatta, csak kettecskén alakítottunk ki egy sajátos -ezek szerint kissé nyakatekert- pózt!) és elindultunk az első tömegközlekedős útunkra. Az idő röpült, rengeteg jópofa rucit sikerült hihetetlen jó áron beszerezni Huncorgó számára (persze magunknak jól nem vettünk szinte semmit), most már még igazibb kispasi szerkói is lettek. Közben megebédeltünk, aztán rádöbbentem, hogy sokkalta több az idő, mint amennyi kimaradást terveztem. Hunc kezdett egyre türelmetlenebb lenni, a metrón teli torokból követelte a jussát... leszálltunk... tovább nem ragozom, újabb masszív alapokon álló elvem dőlt meg, mostantól hívhattok Kolompár Izaurának is akár... már csak egy pörge kalap hiányzott a lábunk elől... de hát Hunor kisimult álmáért (és azért, hogy ne üvöltsön teli torokból) ezek szerint mindenre képes vagyok!Nagyon jól éreztem magam... igaz, sokszor esetlenül közlekedem még a babakocsival, de ez is a gyakorlatlanság miatt van, gyakrabban kellene kimozdulni... biztonságot adott, hogy nem voltam egyedül, hogy egy olyan valakivel töltöttem el a napot, akit majdnem megsírattam, mert el kellett válnunk... örülök, hogy egyre szebb az idő (és hogy végre van kulcsom a lenti tárolóhoz és nem kell 3 emeletnyit cipelni a babakocsit, ahhoz, hogy sétálni mehessünk)
...az ilyen napok apró csodái tesznek erőssé és boldoggá... mégegyszer köszönöm!
10 komment
Címkék: életképek
2008.03.13. 07:23
...mert nem lehet elég korán elkezdeni
Ha dolgozom a gépen és éppen vígasztalhatatlan a csöppség, ölbe kell vennem, mert ott nincs sírás, viszont a munkámat közben folytatnom kell. Tegnap arra lettem figyelmes miközben én (is) pötyögtem a klaviatúrán, hogy a beírt dolgaim nem ott vannak, ahová írtam őket... mert egy apró manókéz időszakosan meg-megnyomta a "space" billentyűt...
2008.03.12. 19:04
Süti
Ígéretemhez híven (valamikor még nyáron tettem, amikor rájöttem, milyen isteni palacsintát tudok sütni, hála a csodás tűzhelyemnek), a napi pékáru sütése mellett, a házi sütik begyakorlásának az ideje is eljött, hogy mire Hunor nagyobb lesz, rutinosan összedobhassak bármikor bármilyen sütit.
Az új, trendi sütikkel könnyebb dolgunk van, hiszen, azok olyannak sikerülnek, amilyennek, és igazából nem nagyok az elvárások és ráfoghatjuk a rossz receptre, ha mégsem válna be. Számomra a nagy mumusok az igazi klasszikusok, a rétesek, a gombócok, a bejglik, a pogácsák, hiszen ezeknek az íze mindannyiunk szájában régről bevésődött és általában a nagymamákkal hozzuk kapcsolatba.
Hosszú hónapok óta szemezgetek a fagyasztómban több mint egy éve elraktározott mangalica hájjal, mígnem aztán tegnap erőt vettem magamon és kiolvasztottam, hogy megsüssem életem első hájas sütijét. Kellemesen elhúztam az időt, kisütni már nem volt időm, így szakszóval élve pihentettem egy éjszakán át a hűtőbe. HuncApu számára kezdett gyanússá válni a dolog, többször belekérdezett, hogy biztosan végig akarom-e csinálni, nem baj, ha kidobjuk és különben is ő most fogyókúrázik! Tántoríthatatlan voltam, a ma reggeli nagy takarítás közben kisütöttem és nagyon nem bántam meg! Isteni lett, omlós és kiadós, olyan igazi nagymamis.
Az új, trendi sütikkel könnyebb dolgunk van, hiszen, azok olyannak sikerülnek, amilyennek, és igazából nem nagyok az elvárások és ráfoghatjuk a rossz receptre, ha mégsem válna be. Számomra a nagy mumusok az igazi klasszikusok, a rétesek, a gombócok, a bejglik, a pogácsák, hiszen ezeknek az íze mindannyiunk szájában régről bevésődött és általában a nagymamákkal hozzuk kapcsolatba.
Hosszú hónapok óta szemezgetek a fagyasztómban több mint egy éve elraktározott mangalica hájjal, mígnem aztán tegnap erőt vettem magamon és kiolvasztottam, hogy megsüssem életem első hájas sütijét. Kellemesen elhúztam az időt, kisütni már nem volt időm, így szakszóval élve pihentettem egy éjszakán át a hűtőbe. HuncApu számára kezdett gyanússá válni a dolog, többször belekérdezett, hogy biztosan végig akarom-e csinálni, nem baj, ha kidobjuk és különben is ő most fogyókúrázik! Tántoríthatatlan voltam, a ma reggeli nagy takarítás közben kisütöttem és nagyon nem bántam meg! Isteni lett, omlós és kiadós, olyan igazi nagymamis.
Egy dolog maradt le róla, és ez a porcukor... de HuncApu még friss melegében egy leheletnyi mézet csöpögtetett rájuk és ezáltal még könnyedebbek lettek. Alig várom, hogy holnap Csillagbaba letesztelhesse! ;)
2008.03.12. 16:36
Botond megérkezett!
.jpg)
Kicsi Botond, Isten hozott a Földön!
Tökéletes méretekkel érkeztél (3580 gramm, 51 cm), utolsó pillanatig kihasználva a kilenc hónapig növesztett kis-lakodat! ;)
Anya és baba is jól vannak, nagyon ügyesek voltak mindketten!
Nagyon sok boldogságot, sok-sok finom édes tejcit és meghitt pillanatokat kívánunk az egész családnak!
2 komment
Címkék: babaszületés
2008.03.11. 10:37
Az egy éves pelenkás
Hunor ma napra pontosan egy éves... hogy honnan tudom ilyen biztosan? tudom, és nem csak én tudom, tudja HuncApu is meg a Barátnőim is, mind egy szálig, azok a lányok, akiknek "bojkottáltuk" az esti buliját azon az egy évvel ezelőtti tavaszi napon.
Történt vala, hogy tavaly januárban zöld utat kapott a baba projekt. Nőgyógyászati hormon bolydulásomnak köszönhetően ember legyen a talpán, aki bármilyennemű peteérést vagy ovulációt akárcsak sejthetett is velem kapcsolatban. Ezért először csak lazán dolgozgattunk az ügyön, de egyre fájdalmasabban érintett, minden megérkező mikulás-csoport! Mindeközben a baráti körünkben potyogtak a pozitív terhességi tesztek, én pedig egyre nehezebben tudtam elvonatkoztatva örülni nekik. Nem, sosem voltam irigy, csak cefetül fájt odabent a bizonytalanság. Egy nő ilyenkor nagyon könnyen beleeshet a görcsösség hibájába, a maró gyermektelen fájdalom sötét árnyékot vethet a mindennapjaira. (már láttam romokban a házasságom, mert képtelen vagyok gyereket szülni annak a férfinak, akiről tudom, hogy számára a család mindennél fontosabb)
Tavaly februárban kézbe vettem az ügyet, és gyakorlatilag első naptól pénzt és energiát nem kímélve nézegettem a peteérésem. (LH teszt segítségével). A huszonakárhanyadik napon konstatálnom kellett, hogy egészen egyszerűen nincs nekem ilyenem... Ki kellett törnöm a városból, úgy érzetem megfulladok... Előzetes összerendezések alapján a szülővárosomba igyekeztem, hogy egy gigabulival elfeledtessem akárcsak kis időre is ezt az egészet. Olyan igazi csajos estét terveztünk. Barátnőimmel, már csak a részleteket tervezgettük március 10.-én, amikor -csak a többhetes megszokás kedvéért- megcsináltam a kis tesztecskémet. Automatikusan dobtam volna ki a kukába, de ekkor furcsa dolgot véltem felfedezni: a pozitív csík hamarabb megjelent, mint a kontrollcsík! Ekkor szombat délután volt, előzetesen hétfőn jöttem volna csak haza. (HuncApu ha nem vagyok itthon, képtelen egyedül maradni a lakásban: vagy barátozik ő is és idegenbe alszik vagy pedig a mi lakásunkat alakítja át vendéglátóipari egységgé) Felhívtam HuncAput, hogy másnap kora reggel jövök haza. (közben óva intettem, hogy pihenjen éjszaka! ;) ) És ezáltal esti csajos buli lefújva, hiszen nekem is kipihentnek kellett lennem... azóta is azon poénkodunk, hogy Hunc már akkor átalakította a kimenős hétvégémet... ;)
Másnap délelőtt érkeztem, HuncApu kijött elém a pályaudvarra, emlékszem ragyogó napsütés volt aznap. Kimentünk Visegrádra, megebédeltünk, sétáltunk egy nagyot a Duna parton, egy óriásit beszélgettünk a felelősségről és az életünkről, mely nagyot fog változni ezzel a döntéssel, majd hazajöttünk...
... az eredmény pedig magáért beszél:
Történt vala, hogy tavaly januárban zöld utat kapott a baba projekt. Nőgyógyászati hormon bolydulásomnak köszönhetően ember legyen a talpán, aki bármilyennemű peteérést vagy ovulációt akárcsak sejthetett is velem kapcsolatban. Ezért először csak lazán dolgozgattunk az ügyön, de egyre fájdalmasabban érintett, minden megérkező mikulás-csoport! Mindeközben a baráti körünkben potyogtak a pozitív terhességi tesztek, én pedig egyre nehezebben tudtam elvonatkoztatva örülni nekik. Nem, sosem voltam irigy, csak cefetül fájt odabent a bizonytalanság. Egy nő ilyenkor nagyon könnyen beleeshet a görcsösség hibájába, a maró gyermektelen fájdalom sötét árnyékot vethet a mindennapjaira. (már láttam romokban a házasságom, mert képtelen vagyok gyereket szülni annak a férfinak, akiről tudom, hogy számára a család mindennél fontosabb)
Tavaly februárban kézbe vettem az ügyet, és gyakorlatilag első naptól pénzt és energiát nem kímélve nézegettem a peteérésem. (LH teszt segítségével). A huszonakárhanyadik napon konstatálnom kellett, hogy egészen egyszerűen nincs nekem ilyenem... Ki kellett törnöm a városból, úgy érzetem megfulladok... Előzetes összerendezések alapján a szülővárosomba igyekeztem, hogy egy gigabulival elfeledtessem akárcsak kis időre is ezt az egészet. Olyan igazi csajos estét terveztünk. Barátnőimmel, már csak a részleteket tervezgettük március 10.-én, amikor -csak a többhetes megszokás kedvéért- megcsináltam a kis tesztecskémet. Automatikusan dobtam volna ki a kukába, de ekkor furcsa dolgot véltem felfedezni: a pozitív csík hamarabb megjelent, mint a kontrollcsík! Ekkor szombat délután volt, előzetesen hétfőn jöttem volna csak haza. (HuncApu ha nem vagyok itthon, képtelen egyedül maradni a lakásban: vagy barátozik ő is és idegenbe alszik vagy pedig a mi lakásunkat alakítja át vendéglátóipari egységgé) Felhívtam HuncAput, hogy másnap kora reggel jövök haza. (közben óva intettem, hogy pihenjen éjszaka! ;) ) És ezáltal esti csajos buli lefújva, hiszen nekem is kipihentnek kellett lennem... azóta is azon poénkodunk, hogy Hunc már akkor átalakította a kimenős hétvégémet... ;)
Másnap délelőtt érkeztem, HuncApu kijött elém a pályaudvarra, emlékszem ragyogó napsütés volt aznap. Kimentünk Visegrádra, megebédeltünk, sétáltunk egy nagyot a Duna parton, egy óriásit beszélgettünk a felelősségről és az életünkről, mely nagyot fog változni ezzel a döntéssel, majd hazajöttünk...
... az eredmény pedig magáért beszél:
16 komment
Címkék: ünnepek életképek hunorfotó
2008.03.10. 16:19
Gyerekmentes vasárnap délután
Történelmi pillanatokat éltünk át tegnap délután, megtörtént ugyanis az első közös kimenőnk HuncApuval. Olyan programot választottunk, ahonnan le lehet lépni azonnal, ha gond van, ezért jól jött egy kedves barátunk meghívása egy ékszerkiállításra. (legalább szarkai mivoltom kielégülhetett). Koradélelőtt magunk mögött hagytuk a vidéki életet, hogy délkörül már a zajos fővárosi forgalomba érkezhessünk, aztán röpke látogatás dédinél, (végre ott kezdtünk és így Dédi Hunc mosolygós arcát is megismerhette, nem csak a nyűgös-fáradtat), aztán HuncNagyi és Sóginő következett, ahol alaposan feltankoltam Hunormanót és egy óvatlan pillanatban (büfiztetéskor) leléptünk. A kocsiban elkövettem a gyors smink merényletét magam ellen, és próbáltam átitatni magam a Gondatlan Világlány szereppel. (közepes sikerrel). Végre elől ültem a kocsiban és már ez is olyan fura volt... aztán meg nem volt háttér zaj (cuppogás, szuszogás, gügyögés). A helyszínre érve már kicsit oldottabbak voltunk mindketten, bár én azért felhívtam a
Pár kört még sétáltunk az igényesnek és színvonalasnak sajnos egyáltalán nem mondható kiállításon (a prospektusgyűjtő nemzetség volt túlsúlyban, a kiállított ékszerekre pillantást sem vetett, csak az ingyen prospektusra, ajándékzacsikra és tollakra fókuszált), aztán hazamentünk. Hunor összegömbölyödve elszusszant... festői szépségű volt...
Köszönjük az édes álmai őrzését!
2008.03.10. 13:48
Keresőben
Szokásunkhoz híven, ismét majdnem utolsó pillanatra hagytuk a dolgokat. Szóval, hétvégén esedékes Hunor keresztelője és az okos idösanyjának ma reggel jutott eszébe, hogy illene valamilyen elegáns kismanó ruha után néznie, mert pelenkába ugye mégsem lehet megkeresztelni a kiskirályfit! Ismét tudatosult bennem a fiús anyukák elnyomása: a lányos anyukáknak sokkalta könnyebb dolguk van, hihetetlen mennyiségű és minőségű habos-babos ruhácskákat véltem fölfedezni és csak minden 5. babás oldalra jutott egy kisfiús ruhácska (amik természetesen nem tetszettek) Aztán sikerült rátalálnom egy elfogadható darabra, (szempont volt, hogy egyedi legyen és legyen benne valami kis Huncosan frappáns), amiről aztán kiderült, hogy 15 nap alatt készül el, mert megrendelésre készülnek és egyedi varrásúak. Próbáltam bevetni szőkenős bájomat, és sejtetni, hogy sürgősségi felárat is hajlandó vagyok fizetni, de ezúttal egyetlen napocskát tudtam kicsikarni a vevőszolgálatos hölgyből, ami jelen esetben döglött lovon a patkó effektus. Így hát tovább kutakodtam egyre lógóbb orral...... és egy újabb véletlennek köszönhetően (elírtam egy betűt az egyik keresőben!) rábukkantam Huncos ünnepi szerkójára! A mostani telefonbeszélgetésem sikeresnek volt mondható, bár vidéki szerzemény, remélem péntekig ideér. (most telefonált a hölgy: szerda délelőtt felküldi a rucit egy ismerősével, juhé!)
A hétvégénk ismét jól telt, HuncApu szombaton végül is meghőmérőzte kisfiát, mert már szenvedett a macik miatt, görcsölgetett a pocakja. Ez volt az első hőmérőzésünk, HuncApu beledugta, nézegette, semmi, majd ismét beledugta, akkor már nem tetszett Huncnak annyira a dolog, de továbbra sem történt semmi. Hunort elcsomagoltam és sétáltam vele egy kört és ekkor kirobbant egy kisebb medve familia, Hunor arcáról mázsányi kövek gördültek le, megvidámodott. A biztonság kedvéért vártam pár másodpercet mielőtt tisztába tettem volna, de több maci nem volt kíváncsi a tágas univerzumra. Aztán Hunor eljátszogatott, és köbö fél óra múlva megérkeztek az előző macik idősebb rokonai hátközépig borítva Huncost a langymelegbe. Kisfiam megkönnyebbülten végigaludta az éjszakát, azóta napi rendszerességgel újra érkeznek a medvéink! ;)
9 komment
Címkék: keresztelő
2008.03.07. 13:01
Hétvégi megérdemelt
Eddigi sikereinken felbuzdulva, ismét nyakunkba vesszük a várost és nekiindulunk egy kellemesnek ígérkező hétvégének, egy Huncos által is bejáratott helyen. Mi is és ő is ismét szocializálódhat kedvére.
Ma sima éjszakánk volt, ha Hunoron múlt volna, föl sem ébredt volna, 9-kor elaludt, majd én álometettem meg fél 4-kor, miután arra ébredtem, hogy tejben úszom. (amúgy ez is nagyon furi mostanság, mert pár napja beállt a kereslet-kínálat, azaz már nincs fölösleg, mint eddig és most éjjel hosszú idő óta először ébredtem arra, hogy eláztattam mindent... hiába, no, az én tejfakasztó titkos trükköm a sajtszószos tészta, olyankor mindig rengeteg termelődik és tegnap ezt ettem vacsira... még mondja nekem valaki, hogy a szoptatás nem agyban dől el :DDD)
Reggeli ébredésünket, kedvenc Kokónknak köszönhetjük, aki nyilván korábbi reggeli reményében megközelítette Hunor pelenkázóját, de nem számított arra, hogy a pelenkázón alátét is lesz, amin elcsúszhat. Borult minden, kellő csatazajjal a hajnali csöndbe. Ébredtünk mindannyian, Kokó pedig még aludt a radiátoron egy órácskát.
Délelőtt HuncNagyi meglátogatta a kisunokáját. Huncorgó szórta mosolyait, éppen a játszószőnyegén dolgozott, amikor megérkezett a Nagyija. Hunc megkapta élete első könyvét: szó sincs itt kérem predesztinációról, véletlenül állatos könyv!
Alapos tornáztatásnak lett kitéve a kisded, ma kétszeresen is, mert ismét ritkultak a macijaink, a szokott 1-2 naponkénti helyett mostanság 4-5 napig is elhúzódhat. Ha jól számolom, ma tartunk a negyedik napon, és HuncApu reggel munkába menet figyelmeztette kisfiát, ha nincs maci, mire ő hazaér, meghőmérőzi, bizisten!
A Fiatalember elég hamar benyűgösödött, köszönhetően az egész délelőtti ébrenlétének, Anya kezében rövid ideig még elviselhető volt a világ, aztán mohón evett és most szépen alszik és feldolgozza a mai napot, hogy aztán kipihenten koradélután el tudjunk indulni.
Persze, van akikért izgulhatunk ismét: Kriszta hajnalban elindult a kórházba, azóta semmi hír Róluk, bár valószínűleg már világra jött Barnibaba, akit ezúton is nagy szeretettel köszöntünk a Föld nevű bolygón!
És a további két toplistás kismami is mindenperces már: Lyndy és Kata. Nekik is sok erőt kívánok, tudom, hogy ügyesek lesznek, ha eljön az idejük és már nagyon várom, hogy érkezzen az az sms...
Ma sima éjszakánk volt, ha Hunoron múlt volna, föl sem ébredt volna, 9-kor elaludt, majd én álometettem meg fél 4-kor, miután arra ébredtem, hogy tejben úszom. (amúgy ez is nagyon furi mostanság, mert pár napja beállt a kereslet-kínálat, azaz már nincs fölösleg, mint eddig és most éjjel hosszú idő óta először ébredtem arra, hogy eláztattam mindent... hiába, no, az én tejfakasztó titkos trükköm a sajtszószos tészta, olyankor mindig rengeteg termelődik és tegnap ezt ettem vacsira... még mondja nekem valaki, hogy a szoptatás nem agyban dől el :DDD)
Reggeli ébredésünket, kedvenc Kokónknak köszönhetjük, aki nyilván korábbi reggeli reményében megközelítette Hunor pelenkázóját, de nem számított arra, hogy a pelenkázón alátét is lesz, amin elcsúszhat. Borult minden, kellő csatazajjal a hajnali csöndbe. Ébredtünk mindannyian, Kokó pedig még aludt a radiátoron egy órácskát.
Délelőtt HuncNagyi meglátogatta a kisunokáját. Huncorgó szórta mosolyait, éppen a játszószőnyegén dolgozott, amikor megérkezett a Nagyija. Hunc megkapta élete első könyvét: szó sincs itt kérem predesztinációról, véletlenül állatos könyv!
Alapos tornáztatásnak lett kitéve a kisded, ma kétszeresen is, mert ismét ritkultak a macijaink, a szokott 1-2 naponkénti helyett mostanság 4-5 napig is elhúzódhat. Ha jól számolom, ma tartunk a negyedik napon, és HuncApu reggel munkába menet figyelmeztette kisfiát, ha nincs maci, mire ő hazaér, meghőmérőzi, bizisten!
A Fiatalember elég hamar benyűgösödött, köszönhetően az egész délelőtti ébrenlétének, Anya kezében rövid ideig még elviselhető volt a világ, aztán mohón evett és most szépen alszik és feldolgozza a mai napot, hogy aztán kipihenten koradélután el tudjunk indulni.
Persze, van akikért izgulhatunk ismét: Kriszta hajnalban elindult a kórházba, azóta semmi hír Róluk, bár valószínűleg már világra jött Barnibaba, akit ezúton is nagy szeretettel köszöntünk a Föld nevű bolygón!
És a további két toplistás kismami is mindenperces már: Lyndy és Kata. Nekik is sok erőt kívánok, tudom, hogy ügyesek lesznek, ha eljön az idejük és már nagyon várom, hogy érkezzen az az sms...
10 komment
Címkék: hétvége
2008.03.06. 07:26
Anyai ösztön
...amikor éjjel arra eszmélsz, hogy ringatod a síró gyermeked és nem tudod, mikor és hogyan került a kezedbe... szép lassacskán érzékeled a külvilágot és megérted, hogy föl sem ébredtél, mikor kikaptad a kiságyából, mert rosszat álmodott és a gyermeked sem ébredt föl, csak felsírt... álmodban történt minden... ösztönösen...
2008.03.05. 19:32
Egy sima, egy fordított... és ennek variációi és kombinációi
Így telnek mostanság éjszakáink... ma éppen fordított volt soron. Elég nehezen is állt össze bennem koradélben reggel a világ. Kivételesen egy köcsög viszonylag tömény kávét döntöttem magamba, kompenzálandó azt a tényt, mely szerint perceket aludtunk éjszaka.
A sima éjszaka meseszép, ekkor Hunor fürcsi után (8 és 9 óra között valamikor) kicsit szopizik, majd már mellen elalszik és így nincs is egyéb dolgom, mint álombüfiztetni (ugyanolyan hangos és mélyrőljövő, mint az ébrenléti büfi!), majd behelyezni a Méltóságos Urat a saját ágyikójába. Garantált 7-8-9 óra egyvégtében alvás vár ránk eztán, ami megböcsülendően jó tulajdonsága Hunorkánknak! Ha jól emlékszem, hajnali fél 5-fél 6-kor ébred, eszik és alszik tovább 8-9 óráig. Ez így teljesen kíméletes és emberi, emellett élhető az élet. A fordított éjszaka első fázisa megegyezik a sima éjszakáéval: a lefekvés ekkor is 8-9 között történik, és ilyenkor még sejteni sem lehet az éjszaka milyenségét, mi még tévézünk a nappaliban, olvasunk, megbeszéljük a napi történéseket, újra úgy, mint régen. Éjfél magasságában készülődünk lefeküdni és ekkor már tudom, milyen éjszakánk lesz: ha Hunor mocorog, nyögdös, akkor maximum fél óra múlva ébred, ezért általában még nem fekszem le olyankor aludni, inkább olvasok pár sort, ne legyen drámai az ébredés pár perc múlva. (ha 10 percet olvasok, mert lecsukódik a szemem a könyvvel a kezemben, akkor 20 perc múlva ébreszt, ha fél óráig bírom, akkor 40 perc, tehát pontosan akkor, amikor végre elalszom :DDD). Tehát, ez általában éjjel 1 körül következik be, elhúzódó szopi, (inkább csak cicizés, de kipróbáltam a nemveszemkiakiságyból és csaksimogatomahátát is , cumit dugdosva a szájába, de ez nem segít, cumi röpül messzi ívben, kisded egyre aktívabban ficereg, majd teljesen felébred és egyre hevesebben lovalja bele magát a szegény kisgyermek panaszaiba). Éjjel 2 felé, már újra önmagaménak érzem az álmaimat, úgy, hogy köbö egy óra múlva újra odavehessem magam mellé Hunort és mindez így megy, reggel fél 7-7-ig, amikor is -jobb esetben- alszik egy összetettebb 3 órácskát. (vagy a másik verzió: ha HuncApu délutános ilyenkor szokott lecserélni, kiviszi Huncost a szobából és még aludhatok 1-2 Hunormentes és nyugodt órácskát.)
Mivel most már szinte függőséget okoz a dagasztás és sütéses mániám, természetesen ma sem maradhatott ki, rozscipócskákat sütögettem. Már emelkedettebb szintre jutottam: merek variálni is a recepteken! :)
A sima éjszaka meseszép, ekkor Hunor fürcsi után (8 és 9 óra között valamikor) kicsit szopizik, majd már mellen elalszik és így nincs is egyéb dolgom, mint álombüfiztetni (ugyanolyan hangos és mélyrőljövő, mint az ébrenléti büfi!), majd behelyezni a Méltóságos Urat a saját ágyikójába. Garantált 7-8-9 óra egyvégtében alvás vár ránk eztán, ami megböcsülendően jó tulajdonsága Hunorkánknak! Ha jól emlékszem, hajnali fél 5-fél 6-kor ébred, eszik és alszik tovább 8-9 óráig. Ez így teljesen kíméletes és emberi, emellett élhető az élet. A fordított éjszaka első fázisa megegyezik a sima éjszakáéval: a lefekvés ekkor is 8-9 között történik, és ilyenkor még sejteni sem lehet az éjszaka milyenségét, mi még tévézünk a nappaliban, olvasunk, megbeszéljük a napi történéseket, újra úgy, mint régen. Éjfél magasságában készülődünk lefeküdni és ekkor már tudom, milyen éjszakánk lesz: ha Hunor mocorog, nyögdös, akkor maximum fél óra múlva ébred, ezért általában még nem fekszem le olyankor aludni, inkább olvasok pár sort, ne legyen drámai az ébredés pár perc múlva. (ha 10 percet olvasok, mert lecsukódik a szemem a könyvvel a kezemben, akkor 20 perc múlva ébreszt, ha fél óráig bírom, akkor 40 perc, tehát pontosan akkor, amikor végre elalszom :DDD). Tehát, ez általában éjjel 1 körül következik be, elhúzódó szopi, (inkább csak cicizés, de kipróbáltam a nemveszemkiakiságyból és csaksimogatomahátát is , cumit dugdosva a szájába, de ez nem segít, cumi röpül messzi ívben, kisded egyre aktívabban ficereg, majd teljesen felébred és egyre hevesebben lovalja bele magát a szegény kisgyermek panaszaiba). Éjjel 2 felé, már újra önmagaménak érzem az álmaimat, úgy, hogy köbö egy óra múlva újra odavehessem magam mellé Hunort és mindez így megy, reggel fél 7-7-ig, amikor is -jobb esetben- alszik egy összetettebb 3 órácskát. (vagy a másik verzió: ha HuncApu délutános ilyenkor szokott lecserélni, kiviszi Huncost a szobából és még aludhatok 1-2 Hunormentes és nyugodt órácskát.)
Mivel most már szinte függőséget okoz a dagasztás és sütéses mániám, természetesen ma sem maradhatott ki, rozscipócskákat sütögettem. Már emelkedettebb szintre jutottam: merek variálni is a recepteken! :)
11 komment
Címkék: életképek kenyérsütés
2008.03.05. 19:00
Sóginő látogatás
Tegnapelőtt meglátogatott Sóginő, azaz Hunc nagynénije. Igazán kellemes délutánt, estét töltöttünk el együtt. Nagyokat beszélgettünk, miközben Hunor aludt, persze, ha ébren volt, kardinális szerepet töltött be köztünk. Hunc kapott egy egérkés rágókát, amit azonnal birtokba is vett, a kis csirkeláb ujjacskáival begyömöszkölte a szájába az egérke orrát!
Végre ismét készültek rólam és Huncról fotók, mert Sóginő volt oly figyelmes és kattogtatott, miközben éppen napi idillünket éltük át a Manóval. Több is készült, de ez lett a kedvencem, talán azért, mert valahogy így képzeltem el, hogy Hunor a születése után még így rajtam maradhat pár percet. (az elveszett szülésélmény képe)
Végre ismét készültek rólam és Huncról fotók, mert Sóginő volt oly figyelmes és kattogtatott, miközben éppen napi idillünket éltük át a Manóval. Több is készült, de ez lett a kedvencem, talán azért, mert valahogy így képzeltem el, hogy Hunor a születése után még így rajtam maradhat pár percet. (az elveszett szülésélmény képe)
Hunor is szeret így rajtam feküdni, amikor a pocakja fájt, akkor azért, mostanság néha meg csak megpihen rajtam így.
Reggel Hunc majdnem átfordult a szemem láttára, már nagyon nagy ívben feszíti hátra a mellkasát és a fejét, és imbolyog is hozzá (azaz lendületet próbál felvenni és nem ér kikacagni ilyenkor, pedig annyira aranyosan csinálja a himbálózást, majd elfárad és nyögve leteszi a fejét). Szerintem 1-2 nap és meglesz a hasról hátrafordulás!
Reggel Hunc majdnem átfordult a szemem láttára, már nagyon nagy ívben feszíti hátra a mellkasát és a fejét, és imbolyog is hozzá (azaz lendületet próbál felvenni és nem ér kikacagni ilyenkor, pedig annyira aranyosan csinálja a himbálózást, majd elfárad és nyögve leteszi a fejét). Szerintem 1-2 nap és meglesz a hasról hátrafordulás!
5 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.03.02. 21:42
Az apák dícsérete
Bármennyire is pici volt Hunor, az, ha hazajön HuncApu, az mindig nagy dolognak számított. Ha fölvette, ha csak egyszerűen föléhajolt, ha megszólította, arra azonnal reagálnia kellett. Mikor még nem tudott ennyire tudatosan babamosolyokat szórni, félmosolyokat adott, és keze-lába rúgkapált. Jeleznie kellett, hogy igen, érzi, itt van a nagy, erős Apa, akit egész nap várt s aki számára nagyon sok mindent el kell mondania, hogy mi történt vele egész nap, hogy Anya milyen finom édes tejcit adott neki, hogy mekkorákat játszott Álomföldön álommanókkal és mennyi minden új dolgot hallott és érzékelt aznap. Ezek voltak azok a bizonyos kezdetleges matinézgatások, ami szigorúan csak kettejükről szólt, ilyenkor megszűnt körülöttük a külvilág, a fejük pár centire volt egymástól és csak nézték egymást, akár egy örökkévalóságig is képesek lettek volna erre.
A mostani matinézgatások már nagyfiúsak, ugyan szintén megszűnik körülöttük a külvilág, nézik egymást most is, de már beszélgetnek is hozzá. HuncApu elmeséli a munkahelyén történteket, az aznapi eseteit, ilyenkor Hunor csöndben meghallgatja, néha közbe-közbeszól, aztán HuncApu a szokott rítus szerint megkérdezi, hogy "és Veled mi történt egész nap, Kisfiam?". Ilyenkor a megszólított "Kisfiam" nem győzi kézzel-lábbal-torokkal elmagyarázni, hogy merre jártunk, mit játszottunk és "Mámi" (ez én lennék, HuncApu után szabadon), milyen zenedarabokkal kecsegtette őt el aznap saját előadásában.
És a közös fürdőzések, nos hát ez is az ő szeánszuk, nagykádban, csak kettecskén. Rám hárul a fürdővíz elkészítése, Hunor levetkőztetése, de aztán pár percig már nincs rám szükségük, ilyenkor nagyokat csobbannak és némán, egymás szemébe nézve mindkettő arcán szentimentális mosoly, ilyenkor ők gondolatátvitellel kommunikálnak. És Hunor biztonságban érzi magát az Apja karjaiban és hosszú percekre megáll a világ számukra.
A kapucsengő pittyogásakor már tudja, hogy hazajött. Keze-lába rendszertelen mozgásba kezd, feje követi kis teste hullámzását, ezzel is jelezvén, "vegyél fel! menjünk elé!". És mi szinte mindennap az ajtóban állunk és várjuk, hogy megérkezzen a mi csodánk, akihez olyan jó odabújni, beszívni az illatát, aki, ha itthon van, nem lehet baj, aki mégha ideges és fáradt is, mindig olyan sok szeretettel a szemébe néz ránk... így élünk mi hármacskán, szövögetve magunk köré a csodahálót, mely mindentől megvéd....
A mostani matinézgatások már nagyfiúsak, ugyan szintén megszűnik körülöttük a külvilág, nézik egymást most is, de már beszélgetnek is hozzá. HuncApu elmeséli a munkahelyén történteket, az aznapi eseteit, ilyenkor Hunor csöndben meghallgatja, néha közbe-közbeszól, aztán HuncApu a szokott rítus szerint megkérdezi, hogy "és Veled mi történt egész nap, Kisfiam?". Ilyenkor a megszólított "Kisfiam" nem győzi kézzel-lábbal-torokkal elmagyarázni, hogy merre jártunk, mit játszottunk és "Mámi" (ez én lennék, HuncApu után szabadon), milyen zenedarabokkal kecsegtette őt el aznap saját előadásában.
És a közös fürdőzések, nos hát ez is az ő szeánszuk, nagykádban, csak kettecskén. Rám hárul a fürdővíz elkészítése, Hunor levetkőztetése, de aztán pár percig már nincs rám szükségük, ilyenkor nagyokat csobbannak és némán, egymás szemébe nézve mindkettő arcán szentimentális mosoly, ilyenkor ők gondolatátvitellel kommunikálnak. És Hunor biztonságban érzi magát az Apja karjaiban és hosszú percekre megáll a világ számukra.
A kapucsengő pittyogásakor már tudja, hogy hazajött. Keze-lába rendszertelen mozgásba kezd, feje követi kis teste hullámzását, ezzel is jelezvén, "vegyél fel! menjünk elé!". És mi szinte mindennap az ajtóban állunk és várjuk, hogy megérkezzen a mi csodánk, akihez olyan jó odabújni, beszívni az illatát, aki, ha itthon van, nem lehet baj, aki mégha ideges és fáradt is, mindig olyan sok szeretettel a szemébe néz ránk... így élünk mi hármacskán, szövögetve magunk köré a csodahálót, mely mindentől megvéd....
Hozzászólások: