2008.03.26. 15:51
Közösségi élmények
Pár napja a védőnénink hívott, hogy lenne egy foglalatosság a védőnői szolgálatnál, ami biztos érdekelne minket, mert mi olyan csodabogarak vagyunk amúgy is. (itt arra célzott, hogy néha fejjel lefelé lógatom a fiamat, aki ezt szemmel láthatóan élvezi is, azaz jógáztatva vagyon nagyon ifjonti kora óta, hol tudattalanul, -később derült ki, hogy jóga fogásokat alkalmaztunk-, majd tudatosan, könyvből). Heti egyszeri babamasszázsról lenne szó, 5 héten át. Örültem a megkeresésnek, lelki szemeim előtt egy meghitt szobácskát láttam, félhomály és kellemes meleg kíséretében mozgatom majd át Hunor elfáradt izmocskáit, akárcsak itthon.
Az éjszakai 3 ébresztő után, a reggeli kávémból összetört álmaim groteszk mosolya bámult vissza rám. Esély nem volt az indulásunkra, főként nem úgy, hogy Hunor 10 órakkor még javában magyarázott, pici piros nyusziszemeivel, negyed 11-kor nyomta el a buzgóság és 11-re vártak minket a foglalkozáson. 20 perc múlva (nade most milyen jól jött ez a húszperces!), Hunc kipattanó szemeiben már ott bujkált az ébredés utáni friss huncutság. Pillanatok alatt öltöztettem fel mindkettőnket, végigszáguldoztunk az utcán, és mellbedobással 11 nulla-nullakor beestünk az ajtón, ahol a többi, valóban gondos anyuka már rég babáját levetkőztetve várta a masszázs elsajátítását. Rövid bemutatkozás következett, (akárcsak egy anonim alkoholisták csoportnál), melynek során számomra hamar egyértelművé vált, hogy a Hunornál kisebbek is minimum forognak-pörögnek, mint a búgócsigák. Talán ezért is, mikor ránkkerült a sor, csak a nevünket böktem ki és azt, hogy "és Hunor még nem csinál semmit!"... ezzel kicsit meg is tört a jég, innentől sokkalta oldottabb lett a légkör, főleg miután kiderült, hogy az 5 anyukából 3 nem hozott sem testápolót, sem olajat a masszázsra. (?!) (Mi vittünk! :D). Félhomály ugyan nem volt, lágy zene sem szólt a háttérből, de egy-két masszázs-fogással megismerkedtünk HuncÚr örömére, aki az egyetlen baba volt, aki nem sírt és végigkacarászta a foglalkozást. Az oktatást tartó védőnénivel kölcsönös szerelembe estek, miközben masszíroztam Hunor nyakkitekeredve vigyorgott rá, aki erre meg is jegyezte, hogy "még a végén itt fogsz először megfordulni", Hunor meg beleegyezően gurgulászott valamit.
Az egyik anyuka szinte halálra vált arccal mutogatott Hunor felé, aki éppen felváltva tömködte ujjacskáit, öklöcskéit a szájába, először nem értettem a riadalom okát, aztán elborzadva mesélt egy történetet, az egyik ismerősének az ismerőséről, akinek a kislányának laposak és elvékonyodtak az ujjai, mert kiskorában szopta őket. És képzeljem az ő fia is ezt csinálná egész nap, de ő inkább percenként tömködte a szájába a cumit egész masszázs alatt, nem törődve azzal sem, hogy a kicsi ugyanilyen intenzíven köpködte ki. (elképzeltem mit művelhet otthon...) Tudom, megoszlanak a vélemények a cumiról. Nekem szerencsém van vagy sem, azzal, hogy Hunor nem cumizik, nem tudom. Saját tapasztalat: már kisiskolás voltam és szégyen-nem szégyen, én még mindig cumival aludtam el... talán ezért is örülök, hogy Hunor ennek az "anya-pótléknak" nem a rabja. Bár azt gondolom, ezeknek a szokásoknak sokkalta mélyebb lelki okai vannak. ( pl. megnyugvás)
Mindent összevetve a masszázs jól sikerült, jövő héten ismét megyünk, addig pedig bőszen gyakorolunk. Természetesen nem mi lettünk volna, ha most nem történik velünk valami kis baleset. Kicsit féltem, amikor a védőnéni leparancsolta rólunk a pelenkát, de egyben bíztam is benne, Ő már csinált ilyet! Kicsifiam az elernyedés pillanatában szembe pisilt (mit szembe? nyaktól bokáig sikerült beborítania a langymeleg nedűvel). Persze az öt gyerekből csak az én fiam csinált ilyet, nem kis derültséget okozva ezzel is!
Az éjszakai 3 ébresztő után, a reggeli kávémból összetört álmaim groteszk mosolya bámult vissza rám. Esély nem volt az indulásunkra, főként nem úgy, hogy Hunor 10 órakkor még javában magyarázott, pici piros nyusziszemeivel, negyed 11-kor nyomta el a buzgóság és 11-re vártak minket a foglalkozáson. 20 perc múlva (nade most milyen jól jött ez a húszperces!), Hunc kipattanó szemeiben már ott bujkált az ébredés utáni friss huncutság. Pillanatok alatt öltöztettem fel mindkettőnket, végigszáguldoztunk az utcán, és mellbedobással 11 nulla-nullakor beestünk az ajtón, ahol a többi, valóban gondos anyuka már rég babáját levetkőztetve várta a masszázs elsajátítását. Rövid bemutatkozás következett, (akárcsak egy anonim alkoholisták csoportnál), melynek során számomra hamar egyértelművé vált, hogy a Hunornál kisebbek is minimum forognak-pörögnek, mint a búgócsigák. Talán ezért is, mikor ránkkerült a sor, csak a nevünket böktem ki és azt, hogy "és Hunor még nem csinál semmit!"... ezzel kicsit meg is tört a jég, innentől sokkalta oldottabb lett a légkör, főleg miután kiderült, hogy az 5 anyukából 3 nem hozott sem testápolót, sem olajat a masszázsra. (?!) (Mi vittünk! :D). Félhomály ugyan nem volt, lágy zene sem szólt a háttérből, de egy-két masszázs-fogással megismerkedtünk HuncÚr örömére, aki az egyetlen baba volt, aki nem sírt és végigkacarászta a foglalkozást. Az oktatást tartó védőnénivel kölcsönös szerelembe estek, miközben masszíroztam Hunor nyakkitekeredve vigyorgott rá, aki erre meg is jegyezte, hogy "még a végén itt fogsz először megfordulni", Hunor meg beleegyezően gurgulászott valamit.
Az egyik anyuka szinte halálra vált arccal mutogatott Hunor felé, aki éppen felváltva tömködte ujjacskáit, öklöcskéit a szájába, először nem értettem a riadalom okát, aztán elborzadva mesélt egy történetet, az egyik ismerősének az ismerőséről, akinek a kislányának laposak és elvékonyodtak az ujjai, mert kiskorában szopta őket. És képzeljem az ő fia is ezt csinálná egész nap, de ő inkább percenként tömködte a szájába a cumit egész masszázs alatt, nem törődve azzal sem, hogy a kicsi ugyanilyen intenzíven köpködte ki. (elképzeltem mit művelhet otthon...) Tudom, megoszlanak a vélemények a cumiról. Nekem szerencsém van vagy sem, azzal, hogy Hunor nem cumizik, nem tudom. Saját tapasztalat: már kisiskolás voltam és szégyen-nem szégyen, én még mindig cumival aludtam el... talán ezért is örülök, hogy Hunor ennek az "anya-pótléknak" nem a rabja. Bár azt gondolom, ezeknek a szokásoknak sokkalta mélyebb lelki okai vannak. ( pl. megnyugvás)
Mindent összevetve a masszázs jól sikerült, jövő héten ismét megyünk, addig pedig bőszen gyakorolunk. Természetesen nem mi lettünk volna, ha most nem történik velünk valami kis baleset. Kicsit féltem, amikor a védőnéni leparancsolta rólunk a pelenkát, de egyben bíztam is benne, Ő már csinált ilyet! Kicsifiam az elernyedés pillanatában szembe pisilt (mit szembe? nyaktól bokáig sikerült beborítania a langymeleg nedűvel). Persze az öt gyerekből csak az én fiam csinált ilyet, nem kis derültséget okozva ezzel is!
Hozzászólások: