2008.03.10. 16:19
Gyerekmentes vasárnap délután
Történelmi pillanatokat éltünk át tegnap délután, megtörtént ugyanis az első közös kimenőnk HuncApuval. Olyan programot választottunk, ahonnan le lehet lépni azonnal, ha gond van, ezért jól jött egy kedves barátunk meghívása egy ékszerkiállításra. (legalább szarkai mivoltom kielégülhetett). Koradélelőtt magunk mögött hagytuk a vidéki életet, hogy délkörül már a zajos fővárosi forgalomba érkezhessünk, aztán röpke látogatás dédinél, (végre ott kezdtünk és így Dédi Hunc mosolygós arcát is megismerhette, nem csak a nyűgös-fáradtat), aztán HuncNagyi és Sóginő következett, ahol alaposan feltankoltam Hunormanót és egy óvatlan pillanatban (büfiztetéskor) leléptünk. A kocsiban elkövettem a gyors smink merényletét magam ellen, és próbáltam átitatni magam a Gondatlan Világlány szereppel. (közepes sikerrel). Végre elől ültem a kocsiban és már ez is olyan fura volt... aztán meg nem volt háttér zaj (cuppogás, szuszogás, gügyögés). A helyszínre érve már kicsit oldottabbak voltunk mindketten, bár én azért felhívtam a
Pár kört még sétáltunk az igényesnek és színvonalasnak sajnos egyáltalán nem mondható kiállításon (a prospektusgyűjtő nemzetség volt túlsúlyban, a kiállított ékszerekre pillantást sem vetett, csak az ingyen prospektusra, ajándékzacsikra és tollakra fókuszált), aztán hazamentünk. Hunor összegömbölyödve elszusszant... festői szépségű volt...
Köszönjük az édes álmai őrzését!
2008.03.10. 13:48
Keresőben
Szokásunkhoz híven, ismét majdnem utolsó pillanatra hagytuk a dolgokat. Szóval, hétvégén esedékes Hunor keresztelője és az okos idösanyjának ma reggel jutott eszébe, hogy illene valamilyen elegáns kismanó ruha után néznie, mert pelenkába ugye mégsem lehet megkeresztelni a kiskirályfit! Ismét tudatosult bennem a fiús anyukák elnyomása: a lányos anyukáknak sokkalta könnyebb dolguk van, hihetetlen mennyiségű és minőségű habos-babos ruhácskákat véltem fölfedezni és csak minden 5. babás oldalra jutott egy kisfiús ruhácska (amik természetesen nem tetszettek) Aztán sikerült rátalálnom egy elfogadható darabra, (szempont volt, hogy egyedi legyen és legyen benne valami kis Huncosan frappáns), amiről aztán kiderült, hogy 15 nap alatt készül el, mert megrendelésre készülnek és egyedi varrásúak. Próbáltam bevetni szőkenős bájomat, és sejtetni, hogy sürgősségi felárat is hajlandó vagyok fizetni, de ezúttal egyetlen napocskát tudtam kicsikarni a vevőszolgálatos hölgyből, ami jelen esetben döglött lovon a patkó effektus. Így hát tovább kutakodtam egyre lógóbb orral...... és egy újabb véletlennek köszönhetően (elírtam egy betűt az egyik keresőben!) rábukkantam Huncos ünnepi szerkójára! A mostani telefonbeszélgetésem sikeresnek volt mondható, bár vidéki szerzemény, remélem péntekig ideér. (most telefonált a hölgy: szerda délelőtt felküldi a rucit egy ismerősével, juhé!)
A hétvégénk ismét jól telt, HuncApu szombaton végül is meghőmérőzte kisfiát, mert már szenvedett a macik miatt, görcsölgetett a pocakja. Ez volt az első hőmérőzésünk, HuncApu beledugta, nézegette, semmi, majd ismét beledugta, akkor már nem tetszett Huncnak annyira a dolog, de továbbra sem történt semmi. Hunort elcsomagoltam és sétáltam vele egy kört és ekkor kirobbant egy kisebb medve familia, Hunor arcáról mázsányi kövek gördültek le, megvidámodott. A biztonság kedvéért vártam pár másodpercet mielőtt tisztába tettem volna, de több maci nem volt kíváncsi a tágas univerzumra. Aztán Hunor eljátszogatott, és köbö fél óra múlva megérkeztek az előző macik idősebb rokonai hátközépig borítva Huncost a langymelegbe. Kisfiam megkönnyebbülten végigaludta az éjszakát, azóta napi rendszerességgel újra érkeznek a medvéink! ;)
Hozzászólások: