2008.03.02. 17:59
Egy jólfésült 3 hónapos
Így fest egy jól feltankolt, kissé álmoska 6580 grammos 3 hónapos, akit vasárnapi shoppingra visznek a szülei. A shopping célja: HuncApu kinőtt ruhatárát bővíteni. Helyszíne: a kispesti mindenmegtalálhatóbenne bevásárlóközpont, ott is a sportruházati bolt. Sikerült vennünk pár ruhadarabot HuncApunak, bár állítólag holnaptól oda fog figyelni arra, hogy mikor és mit étkezik, fogyózni fog és mindennap kondizik! (a megismerkedésünk óta azzal "fenyeget", ha úgy gondolom, ő pár hónap alatt bármikor leszálkásítja a testét! :DDD) Azért nem bánom, hogy vettünk neki pár rávaló méretű nadrágot és pólót, mert a mostaniakban már kezdett úgy kinézni, mint egy jóllakott óvodás! ;) Persze, ilyenkor nekem is lecsurran valami: kaptam végre egy melegítőt (a gyerekosztályon találtam rámvalót ;), pedig mostanság nem vagyok egy kifejezett gyerekméretű :DDD) .
Huncorgó nagyon jól viselkedett, egy ideig kézben kellett tartanom, majd elaludt és így be tudtam helyezni az autósülésbe, míg válogattuk a ruhákat. Az időnkbe belefért egy rövidke dédilátogatás is, aztán rohanás haza, HuncApu meg rendelni.
Számomra még mindig hihetetlen, hogy Hunor érkezése óta már eltelt 3 hónap... még mindig annyira elevenen él bennem a szülés-élmény, mintha csak pár hete történt volna. Annyira ügyes és figyelmes gyermek (biztos, minden Anyuka ugyanezt érzi a sajátjáról, de akkor is ), és olyan érzékeny minden rezdülésünkre. Szerencsére elmúltak a félelmetes felsírásai, HuncApu sajna újra trombitálhat reggelente a hálószobába, Huncbaba már nem fél tőle, hanem kineveti a trombitáló hangot! Ma reggelre ismételten sikerült hátról hasra átfordulnia, ismét félsikerrel, a lábai keresztben maradtak, a keze maga alatt maradt és újra felsírt ijedtében. Nem tudom, mért erőlteti ennyire, ha állandóan megijed az önmaga által generált forgástól?! :D
Tükörképét egy ideje már felismeri és ha nagyon vígasztalhatatlan, belenézve a tükörbe és meglátva önmagát- rögtön jobbkedvre derül. (vajh kitől örökölhette ez a gyerek ezt az egó-szeretetet?! ), Ébren töltött ideje alatt, mely mostanság már egyre hosszabb, (1 óra -másfél - 2 óra is lehet) egyre intenzívebben gügyög ( mondandója javarészét a "heö", "gigigi", "uá", "íjjjj") szavak teszik ki, de előszeretettel fúj nyálbuborékokat is, "fff" hangokkal kísérve, melyek nevetéssel végződnek) és kiköveteli a figyelmet, igényli a vele való foglalkozást. Figyelme éber, ha megpróbálunk HuncApuval beszélgetni miközben ő is jelen van, már csak úgy tudjuk megtenni, ha beszélgetés közben nem egymásra, hanem őrá nézünk, mintha mindketten vele beszélgetnénk, akkor megengedi a diskurzust. Elérkeztünk a hangpróbálgatós időszakhoz, egyre többször kiereszti a hangját, visong, sikít és látványosan élvezi, hogy ezáltal ő kerül a központba. (a sportboltban is a csodájára jártak vásárlók és eladók egyaránt, amikor elvisította magát, és ha ránéztek mosolyokat szórt és nyálazott rendületlenül! ).
Elfogultak vagyunk (de hát, ki is legyen elfogult, ha nem mi?!), biztos, hogy így van, de napjában többször is elmondjuk Huncnak, hogy mennyire csodaszép kisfiú, és hogy milyen okos és mennyire ügyes (ő ilyenkor helyeslően "heő"-zik és mosolyog), és hogy mennyire szeretjük Őt. És minden nap, minden percben azt érzem, hogy akkor és ott a legtökéletesebb. Hogy annál, már nem lehet csibészebb, helyesebb, huncutabb, tökéletesebb... és aztán következő nap, következő héten, rácáfol, hogy debizony, hogy lehet!
2008.03.01. 23:10
Zsömlék
Huncorgó ma angyali kisded volt, úgy látszik, csak tegnap zavarták meg a frontok, mára könnyebbé vált a világ, pedig nézegetve a híreket, elborzadtam, milyen károkat okoztak az orkánerejű szélviharok ma. Szerencsére, minket elkerült, csak dél körül volt egy pár perces szeles vihar, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment.
Ma olyan kis családi életet éltünk, hármasban főzőcskéztünk a konyhában, Huncbaba nem győzte kapkodni a fejecskéjét a pihenőszékében az asztalon, miközben én dagasztottam a Csillustól kiszemelt zsömlereceptet (amin természetesen én is variáltam egy kicsit), HuncApu zöldségeket pucolt a húsleveshez, aztán én pucoltam meg a krumplit meg a tojást a rakottkrumplihoz, HuncApu meg összeállította, mert ha ő csinálja, akkor mindig olyan szaftos! ;) Bele is fáradt ebbe a nagy nyüzsgésbe Hunor legény, kidőlt ismét a sorból, úgy látszik, rendszeressé válik az elalvása a pihenőszékben.
Kíváncsian vártam a zsömléket, mert valahogy nem úgy növekedtek, ahogy én szerettem volna... aztán elkészültek. Az illata és a színe megfelelőnek bizonyult, az ízére nagyon kíváncsi voltam, de ismét nem csalódtam: szerintem jobb lett, mint a kenyerem! (a tojásos-tejes lekenés hagy maga után némi kivánnivalót még ;))
Ma olyan kis családi életet éltünk, hármasban főzőcskéztünk a konyhában, Huncbaba nem győzte kapkodni a fejecskéjét a pihenőszékében az asztalon, miközben én dagasztottam a Csillustól kiszemelt zsömlereceptet (amin természetesen én is variáltam egy kicsit), HuncApu zöldségeket pucolt a húsleveshez, aztán én pucoltam meg a krumplit meg a tojást a rakottkrumplihoz, HuncApu meg összeállította, mert ha ő csinálja, akkor mindig olyan szaftos! ;) Bele is fáradt ebbe a nagy nyüzsgésbe Hunor legény, kidőlt ismét a sorból, úgy látszik, rendszeressé válik az elalvása a pihenőszékben.
Kíváncsian vártam a zsömléket, mert valahogy nem úgy növekedtek, ahogy én szerettem volna... aztán elkészültek. Az illata és a színe megfelelőnek bizonyult, az ízére nagyon kíváncsi voltam, de ismét nem csalódtam: szerintem jobb lett, mint a kenyerem! (a tojásos-tejes lekenés hagy maga után némi kivánnivalót még ;))
Attól félek, hogy már kialakult a "függőség"... vagy ez még mindig csak a kezdeti lelkesedés lenne?!
A náthám más stádiumba jutott: már nincs hőemelkedésem, viszont továbbra is maradt a torokfájás, a napi 25 tüsszentés és a végtelenbenyúló orrcsöpögésem... (természetesen mindig etetéskor vagy altatáskor kell a legjobban tüsszentenem, ilyenkor Hunc összerezzen és kipattannak a szemei)
A náthám más stádiumba jutott: már nincs hőemelkedésem, viszont továbbra is maradt a torokfájás, a napi 25 tüsszentés és a végtelenbenyúló orrcsöpögésem... (természetesen mindig etetéskor vagy altatáskor kell a legjobban tüsszentenem, ilyenkor Hunc összerezzen és kipattannak a szemei)
Hozzászólások: